FIRST OPTION (1996)

Gordon Chan, 香港

Itt a Deliria Michael Fitzgerald Wong Rajongói Klubja jelentkezik. Ajándékötletünk következő karácsonyra: Michael Wong SDU akciófigura ---
 

1994 egyik meglepetés-sikere a THE FINAL OPTION volt Hong Kongban (a tévében nálunk Végső megoldás címen adták). A különleges bevetési egység, a Special Duty Unit (az ottani TEK) felvételi procedúráját és kiképzési módszereit dramatizáló alacsony költségvetésű film alkotói sem sejtethették, hogy kisebb SDU-trendet fognak elindítani, valamint új népmesei akcióhőst faragnak a Michael Wong alakította kiképzőtisztből. Ha tudták volna, akkor bizonyára nem temetik el a történet végén Stone kapitányt hat láb mélyre. Annyi baj legyen: mindenki kedvenc SDU-parancsnoka a két évvel későbbi "folytatásban" Don néven tért vissza regimentje élére. 

A rendőrség vámügyi alegysége rajtaütést hajt végre Hong Kongban üzletelő tájföldi drogkereskedőkön. A katasztrofálisan végződő epizód után segítségül hívják az SDU-t, melynek amerikai származású parancsnoka (a maximumra felpumpált Michael Wong) rögtön a nemtetszését fejezi ki, hogy izomagyú csapatának a nőket is sorai közt tudható vámosok irányítása alatt kell szolgálatot teljesítenie. Hímsoviniszta, nem tud egy összefüggő mondatot végigmondani kantoniul, pszichológiailag instabil - Wong nem véletlenül kapta azt a jelölést az aktuális Hong Kong Film Awards-on! 

Emberünk belépője lehengerlő: ittasan nekivezeti terepjáróját a korlátnak, aztán egy arra járőröző rendőrtől kölcsön kéri a motorját. -És velem mi lesz? kérdezi a fakabát, mire jön a válasz (angolul): -Call a taxi! Don hollywoodi macsó akcióhősöktől tanult nyakasságát hangsúlyozó forgatókönyv menet közben kis híján összeboronálja őt a bátor vámos leányzóval (korabeli sztárpalánta Gigi Leung), de aztán hagyják a fenébe a lagymatag karakterépítést, inkább beejtőernyőznek egy maroknyi ex-Navy Seals kommandóst, akik a rekordmennyiségű drogszállítmányt megpróbálják kicsempészni az országból. Hong Kong közelében fekvő kis sziget dzsungelében játszódó utolsó harmadban már kizárólag a fegyvereké a szó, amint a rendfenntartók megütköznek a legmodernebb haditechnikai eszközökkel felszerelt amerikaiakkal. 

Az "egységben az erő" csapatszellem nagyban hasonlít a szintén '96-os BIG BULLET-ben látottakhoz, vagyis ezúttal is egy metaforikus akciófilmről van szó a karnyújtásnyira lévő handover jegyében. "Azt akartam, hogy a szereplők érezzék, '97 hatalmas akadályként áll előttük, de ők meg fognak birkózni vele." (Gordon Chan) A kizárólag külföldi gazfickókkal operáló film ezt az optimizmust propagálja: amíg ilyen derék hőseink vannak, addig nem kell aggódni a jövő miatt. A FIRST OPTION didaktikusságához valahogy klappol Gordon Chan filmipari berkekben túlértékelt rendezői "profizmusa", mely nehezékként csüng a binárisan egyszerű rabló-pandúr történeten. Bruce Law akciójelenetei (no kungfu) sem csattannak ki az invenciótól, de kétségkívül élvezetes látvánnyal szolgálnak, főleg, ha a készítőkhöz hasonlóan minket is vonzanak a fegyverek és pirotechnika. 

Ahogy az Hong Kongban lenni szokott, a forgatás egy része illegalitásban zajlott, a hatóságok beleegyezése nélkül. A rendőrség először le akarta tartóztatni az éles robbanószereket használó produkció felelőseit, majd megvonták tőlük a forgatási engedélyt, így a finálét a már dobozba került felvételekből kellett valahogyan összeállítaniuk a vágóasztalon. (Nem valami fair eljárás éppen egy olyan filmmel szemben, ami a rendőri szerveket ennyire pozitív színben tünteti fel.)

Megtekintéskor az eredeti, kevert nyelvű hangsáv legyen a first option, egyrészt mert élő hangot használtak, másrészt ezáltal a valósághűségre törekvő stratégiai játék kap egy erős B-filmes balegyenest, köszönhetően annak a szövegírónak, aki a filmdialógusok klisészótárából kimazsolázta az angol dumákat. A vége fele eldurrantott mondatokban rímpárokat is felfedezhetünk: You stupid son of a bitch / I could have made You rich vagy You are under arrest / You know the rest. Ha nem tévedek, ez a Star Wars univerzumból jön:

A korrekt nézőszámot és kritikai elismeréseket (hongkongi kritikusok díja a legjobb forgatókönyvért!) begyűjtött filmet további Option-ök követték (OPTION ZERO, THE NEW OPTION), valamint egy TV/videóra szánt sorozat. Az itt még line-producerként tevékenykedő Dante Lam és mentora, Gordon Chan a rendszerváltást követő BEAST COPS-ban sötétebb színekkel kezdték árnyalni a rendőrösdit ; máig az a legjobb film, amiben a one and only Michael Wong SDU tisztként tiszteletét tette.

CHICKEN AND DUCK TALK (1988)

Clifton Ko, 香港

A hetvenes években Michael Hui színész-író-rendező-standup komikus népszerűsége a szintén a Golden Harvest stúdióval szerződésben álló Bruce Lee-jével vetekedett a hongkongiak körében. A kapitalizmus kihívásaival küszködő frusztrált átlagember szatirikus vénájú krónikása néhány feledhetőbb darab után - immáron független filmkészítőként - ezzel a filmmel tért vissza régi formájához. Hovatovább a CHICKEN AND DUCK TALK "turista" szemmel talán a legjobbja mind közül, egy olyan univerzális kantovígjáték, ami bárhol képes a mosolyfakasztásra a világon, ahol van/volt McDonalds vagy City Grill.

Hui egy pekingi kacsára specializált kis éttermet vezet valahol a város nem túl előkelő negyedében. A berendezés koszos, a személyzet udvariatlan, a hanyag nemtörődömséggel felszolgált ételben nem ritka vendég egy-egy csótány. Az alkalmazottainak alulfizetésén túl Hui egyetlen fegyverténye, hogy titkos receptje alapján igazán ízletes kacsasültet tud előállítani, de ez a helyi Népegészségügyi Hivatal ellenőreit nem hatja meg. A világéletében garasbaszó konyhafőnökre hamarosan óriási kihívás vár: a szemközti épületben amerikai stílusú, ultramodern rántottcsirkés gyorsétterem nyílik.

Ugyan a történetben nem harcművészek mérkőznek meg egymással, a forgatókönyv alapját képező sémában kungfu film alakja rajzolódik ki: a változó világról makacsul tudomást nem vevő főhős a "régi iskola" képviselője, vele szemben megnyílik a külföldi befolyás alatt álló "új iskola", aminek kíméletlen menedzserét (a legendás Shaw Bros. színész, Ku Feng!) Japánban képezték ki. Tradíció és progresszió egyenlőtlen feltételek közt zajló összecsapása megannyi humoros jelenetet szül, de a hangulat akkor hág igazán a tetőfokára, amikor Hui végső kétségbeesésében megpróbálja a maga sóher módján leutánozni a konkurencia stílusát és módszereit. A tévéreklámra tett próbálkozása vagy a házilag összetákolt kacsajelmez a CBA történetének legvidámabb pillanataival vetekszik.

A Hui-klasszikusok (THE PRIVATE EYE, THE CONTRACT, SECURITY UNLIMITED mesterhármas) lényegében szkeccsekből álltak össze - ezen a recepten a CHICKEN sem változtatott érdemben, de a történetmesélés terén már szofisztikáltabb képet mutat. Hui figurájának munkahelyi és privát (feleség, gyerek, anyós) élete példás módon lett egybeszőve, a Cinema City-s múlttal rendelkező Clifton Ko üresjáratokat mellőzve, jó tempóban dirigálja le a filmet. Az örök balfácán szerepét játszó öcs, Ricky Hui most sem hiányozhat, a harmadik testvér, a jóképű Sam Hui viszont csak egy cameo erejéig ugrik be, ünnepélyes keretek között kimondja a film címét, majd saját celeb mivoltát karikírozva elhajt Ferrarijával. A CHICKEN AND DUCK TALK-ban ő nem is találná a helyét - ez a szánalmasok fiesztája.

-------------------------------

A DVD borítójára is rákerült eredeti filmplakátot külön élvezet közelebbről szemrevételezni. Yuen Tai Yung, az 1975-92 közti "aranykorban" dolgozott grafikus a hongkongi mozi vidám, dinamikus arculatát kézzel festett plakátjain keresztül két évtizeden át közvetítette a lakosság felé, ismeretlenül is bevésve magát a város (és a HK-filmrajongók) kollektív emlékezetébe. Fő megrendelői  a Golden Harvest és a Cinema City stúdiók voltak, de dolgozott a Shaw Brothers-nek is, amikor a nyolcvanas években sztárkarikatúrái elengedhetetlen részeivé váltak a vígjátékok reklámkampányainak. Nemrég kiállítása nyílt Hong Kongban, valamint egy egész estés dokumentumfilmet is szenteltek neki.

SOMETIMES AUNT MARTHA DOES DREADFUL THINGS (1971)

Thomas Casey, USA

Ismét egy csiszolatlan gyémánt a hetvenes évek elejéről, amit oda lehet állítani a THE KILLING KIND, a THE BABY vagy a THE CANDY SNATCHERS mellé. Látjátok feleim: ha a korszak szeméttelepén elég mélyre leásunk, még mindig várhatnak meglepetések. 

A cím matróna-thrillert (BABY JANE és társai) sejtet, ami részben beigazolódik, csak adjunk hozzá egy gender-csavart és dupla adag LSD-t. Valójában műfajilag elég nehéz egyértelműen meghatározni - mondjuk legyen bűnügyi queer/camp vígjáték, amit pszicho-horrorba mártott konyhakéssel próbáltak izgalmassá tenni ezek a floridai jóemberek. A helyi exploitation színtér meghatározó alakjával, Herschell Gordon Lewis-zal való párhuzam abban mutatkozik meg, hogy beraktak a filmbe egy véres, minden határon túl menő jelenetet. A DVD kópiáján csak roncsolva látható, szó szerint szétszakad a celluloid, mintha a savkúrából észhez tért készítők saját maguk vágták volna ki az utolsó pillanatban.

A rendőrségi körözés elől a két kisstílű ékszertolvaj Miami takaros kertvárosában húzza meg magát, miután elkövettek egy balhét Baltimore-ban. Baltimore... Csak nem kacsintás Baltimore fenegyereke, a polgárpukkasztó szellemiségben rokon John Waters felé? Az idősebb Paul nőnek van öltözve (Ed Wood ölni tudott volna ezért a szerepért), míg a fiatalabb Stanley semmirekellő hippiként fűzi a környékbeli csajokat. A furcsa pár domináns "matrónájának" sikerült elhitetnie "gyermekével", hogy ő a felelős egy korábban elkövetett gyilkosságért, pedig a napnál is világosabb, hogy kettejük közül Márta néni az elmebeteg gyilkos, aki azonnal Norman Bates-üzemmódba kapcsol, ha Stanley egy lánnyal merészel hazaállítani. 

Bár Pault a körülmények tették transzvesztitává ("azt hiszed, örömmel hordom ezeket a göncöket?"), a négy fal közt is szigorú asszonyságként viselkedő karakter minden jel szerint eleve egy posszesszív homoszexuális, akit legalább annyira vezérel a féltékenység, mint a lebukástól való félelem. Persze Stanley sem a józanság mintapéldánya, az ő drogokban áztatott agya annyira el lett cseszve, hogy idegrohamot kap, ha ágyba kerül egy lánnyal. És ilyenkor Márta néni borzalmas dolgokat művel. A történetbe befigyel egy utcáról felszedett fószer, aki nem biztos, hogy az, akinek mondja magát, és a szemközt lakó szomszédok: egy fiatal ápolónő és terhes anyja, annak a bizonyos sokk-jelenetnek a majdani elszenvedője.

A  lényegében egy családi házban és annak környékén játszódó film teátrális jellege egyáltalán nem válik fárasztóvá, pedig másfél órán át azt kell néznünk, ahogy két szociopata lúzer egymással civakodik, akár a legpitiánerebb dolgokon (a "vágasd le a hajad!" külön kis fejezetet kap). A jó ritmusérzékkel megírt szövegkönyv mellett a két főszereplőt illeti dicséret. A hippit alakító Wayne Crawfordra aránylag szép, hosszú színészi karrier vár, Márta néni esete viszont kész rejtély: ki ez az Abe Zwick és miért van csak egyetlen kreditje az Imdb-n? Ezennel átnyújtok neki egy Deliria-különdíjat 'ujjal mutogatás' kategóriában.

Thomas Casey író-rendező szintén egy "one (non)hit wonder", elképzelésem szerint őt visszavitték abba az elmegyógyintézetbe, ahonnét kiszökött. Több jelenetnél szembeötlik, hogy gyorsítást alkalmazott, azt viszont már lehetetlen eldönteni, hogy a módszerrel burleszk-hatásra törekedett, vagy egyszerűen így akart lefaragni a játékidőből (ami a maga 95 percével még mindig hosszúnak számít egy exploitationnél). A vége fele magasabb fokozatba kapcsolt őrületről úgymond lekerül a paróka, úgy rohanunk a falnak, ahogy a vietnami háború idején készült legjobb grindhouse filmekben volt szokás. A sorsszerűen bekövetkező befejezés különös szomorúsággal tölti meg ezt a bizarr „komédiát”, melyet elsősorban neked ajánlok. Igen, te féleszű, NEKED!