Eugenio Martín, spanyol-angol
És ha az urak egyike szörny?
Szörny? De kérem, mi angolok vagyunk!
A múltszázad elején a Brit Királyi Geológiai Társaság professzora a mandzsúriai hegyekben felfedezi az emberi egyedfejlődés elveszett láncszemét, egy szőrös majomembert. A királyi Christopher Lee leletével együtt a Pekingből Szibérián át Moszkvába tartó vonatra száll fel, ahol összefut rivális kollégájával, Peter Cushinggal. Cushing érdeklődése a faládába zárt fosszília iránt csakhamar jeges rémületbe csap át, mikor is világossá válik, hogy a már indulás előtt emberéletet követelő lény szabadon garázdálkodik a robogó vonaton. A majomembert ugyan kivonják a forgalomból, a gyilkosságok folytatódnak: a megfoghatatlan dolog testről-testre jár, s közben áldozatainak agytekervényeit simára szívva egyre csak okosodik. Figyelem, figyelem! A kettes vágányra Snowpiercer érkezik: a forradalom a leghátsó szerelvényből indul útjára, átgázol az arisztokrácián, maga mellé állítja a fegyveres erőket, végül eljut a mozdonyig, vörösben izzó tekintettel ragadva meg az irányítást. És ha a forgatókönyvírók egyike kommunista?
A spanyol rendező és a kommunista írók (na ugye, megmondtam) közös agyalásai során megszületett történet – anélkül, hogy ráeszméltek volna - lényegében John W. Campbell déli sarkkörön játszódó Who goes there? című sci-fi novelláját adaptálta a hófedte tájakon átívelő Transzszibériai vasútvonalra. Mivel John Carpenter is nevezett novellához nyúlt vissza, a HORROR EXPRESS-t tekinthetjük A DOLOG európai felmenőjének, olyan ismerősnek tűnő epizódokkal, mint a jégbe fagyott Dolog felfedezése, a boncolás, az imposztorok kilétének megállapítása, vérteszt helyett szemvizsgálattal. "Ponyva stílusban íródott, olyan, mint egy Lights Out rádiójáték. A fények hirtelen kialszanak, aztán újra felgyulladnak,
és ott fekszik egy holttest késsel a hátában." Carpenter novellára vonatkozó megállapítása pontosan leírja a HORROR EXPRESS suspense-stratégiáját, mely a szörnyet akkor lépteti működésbe, mikor kialszanak a fények.
Carpenterrel ellentétben a spanyoloknak persze nem állt rendelkezésre komoly trükk-arzenál, viszont intuitívabb módon, legalább négy író kezén átmenve nyerte el végleges formáját, emiatt aztán ésszerűtlenebb meglepőbb fordulatokkal képes előrukkolni. Az egész egy Telly Savalas címszereplésével készülő paella westernnel kezdődött (Pancho Villa bosszúja), pontosabban az ahhoz használt játékszerrel.
Carpenterrel ellentétben a spanyoloknak persze nem állt rendelkezésre komoly trükk-arzenál, viszont intuitívabb módon, legalább négy író kezén átmenve nyerte el végleges formáját, emiatt aztán
„A vonatot Londonból hozatták. Egy csodálatos modellvasút, hatalmas méretű és távirányítással működött. Mivel nagyon sokba került és jól mutatott filmen, a producer Philip Yordan azt találta ki, hogy érdemes lenne újból felhasználni a vasutat. Ismert néhány amerikai forgatókönyvírót, kommunistákat, akik McCarthy szenátor hadjárata elől menekültek át Európába. Kihasználta bizonytalan anyagi helyzetüket, és fillérekért vett tőlük különféle ötleteket. Az egyik ilyen ötlet a Pánik a Transzszibériai expresszen címre hallgatott. Yordan elhatározta, összerakja a kettőt: "itt ez a vasút meg ez az ötlet - csinálni fogunk velük egy rémfilmet". Még forgattam a Pancho Villa bosszúját, amikor hétvégenként csatlakoztam az írók csapatához. Ahogy kezdett formálódni a könyv, úgy vált egyre szebbé a történet.” (E. Martín)
További produceri bravúrnak minősül, hogy a terepasztal köré szervezett vasutas rémületet Oscar-díjas díszletekbe tudták költöztetni. A századfordulós vagonbelsőket eredetileg Franklin J. Schaffner nagyszabású történelmi drámájához, a Cárok végnapjaihoz építették meg az előző évben. Már csak Madridba kellett csábítani az elmúlt évtized két legnépszerűbb horrorsztárját, és angol társfinanszírozásban (a PSYCHOMANIA mögött állók toltak bele némi pénzt) meg is lehetett kezdeni a nemzetközi piacra szánt B-film munkálatait.
További produceri bravúrnak minősül, hogy a terepasztal köré szervezett vasutas rémületet Oscar-díjas díszletekbe tudták költöztetni. A századfordulós vagonbelsőket eredetileg Franklin J. Schaffner nagyszabású történelmi drámájához, a Cárok végnapjaihoz építették meg az előző évben. Már csak Madridba kellett csábítani az elmúlt évtized két legnépszerűbb horrorsztárját, és angol társfinanszírozásban (a PSYCHOMANIA mögött állók toltak bele némi pénzt) meg is lehetett kezdeni a nemzetközi piacra szánt B-film munkálatait.
A guruló gótikus kulissza féltucat korhű mellékszereplőnek biztosít szűkös mozgásteret a pánikra (Helga Liné vonzó kémnője, Raszputyinról mintázott pap/spirituális tanácsadó, bajuszos inszpektor stb.), míg az angol hidegvérről a két Hammer-híresség gondoskodik. – Maga orvos? - Kérdezze majd meg, ha befejeztem a vacsorám. A horrorfilmek világában betöltött felsőbbrendűségükkel teljesen tisztában lévő Lee & Cushing Ltd. nem csupán száraz humorral szolgál (Nicsak, ki van itt?! - a két brit tudós rivalizálása önirónia tárgyát képezi), de vérprofi előadóművészekként segítik a nézőt a forgatókönyv enyhén szólva meredek ötleteinek a befogadásában.
Amikor Peter 'Dr. Frankenstein' Cushing egy simára vasalt agyat vizsgálgat, a górcsőben brontoszaurusz mosolyog ránk, majd elmagyarázzák, miféle lénnyel van dolgunk - nos akkor azt, ladies and gentlemen, vehetik készpénznek. A sci-fibe oltott darwinizmussal szembe egy feszülettel hadonászó ortodox szerzetest állítottak, a tényeken alapuló (ehm) tudomány és a vakhitre hagyatkozó vallásosság közti ellentét tematikájával gazdagítva a pofon egyszerű "a nyolcadik utas a halál" eseménysort. - Könyörüljön rajtam! esedezik a pap a hasznos információkat gyűjtő idegen színe előtt. - Idióta, neked nincs a fejedben semmi, aminek hasznát lehetne venni." Alien vs. Prédikátor 1:0
Amikor Peter 'Dr. Frankenstein' Cushing egy simára vasalt agyat vizsgálgat, a górcsőben brontoszaurusz mosolyog ránk, majd elmagyarázzák, miféle lénnyel van dolgunk - nos akkor azt, ladies and gentlemen, vehetik készpénznek. A sci-fibe oltott darwinizmussal szembe egy feszülettel hadonászó ortodox szerzetest állítottak, a tényeken alapuló (ehm) tudomány és a vakhitre hagyatkozó vallásosság közti ellentét tematikájával gazdagítva a pofon egyszerű "a nyolcadik utas a halál" eseménysort. - Könyörüljön rajtam! esedezik a pap a hasznos információkat gyűjtő idegen színe előtt. - Idióta, neked nincs a fejedben semmi, aminek hasznát lehetne venni." Alien vs. Prédikátor 1:0
Az út háromnegyedénél újabb legendás névvel bővül az utaslista, felszáll Telly Savalas. Bár élete legjobb horrorfilmes szerepét a pár hónappal később forgatott LISA AND THE DEVIL-ben kapta, Savalas eastern-western kozák banditaként ugyanolyan lehengerlő, mint Mario Bava műalkotásának Ördöge. A vendégjátékot hajmeresztő csavar koronázza meg, a testrablós sci-fi egy huszárvágással átvált vakhalottas zombifilmbe. Az ehhez hasonló, menetrendszerűen érkező abszurditások biztosítják, hogy nem válik egyhangúvá az egyhelyszínes utazás. Említést érdemel a zenei vezérmotívum, egy morriconés füttyszó, mely hajlamos pestiesen szólva diegetikussá válni. Ó, az előbb ezt játszottam a zongorán, vajon ki dúdolja? - kérdi az egyik utas. A film valóságába beszűrődő dallam lúdbőrös líraisággal ruházza fel a fantasztikumot.
A szereplőről szereplőre vándorló set-piece dinamika, az intelligensen megírt angol szövegkönyv, a színfalak mögötti és előtti multikulturális közeg egészen különlegessé teszi a HORROR EXPRESS-t a korabeli spanyol színtéren. Míg Paul Naschy vagy Jess Franco műveinek befogadásához szükségeltetik némi elhivatottság, "Gene Martin" filmje szinte bármelyik angolszász B-horror mellett megállja a helyét, nem utolsó sorban azért, mert kifejezett célja volt azok stílusát leképezni. A műfaji értelemben szabadúszó rendező nem utoljára mutatott fogékonyságot a borzongatás iránt, rákövetkezendő évben bemutatott pszichothrillere, a mélyvidékbe ágyazott A CANDLE FOR THE DEVIL (melyben immáron központi témaként jelenik meg a bigott vallásosság) szintén kiemelkedik az átlagból.
A szereplőről szereplőre vándorló set-piece dinamika, az intelligensen megírt angol szövegkönyv, a színfalak mögötti és előtti multikulturális közeg egészen különlegessé teszi a HORROR EXPRESS-t a korabeli spanyol színtéren. Míg Paul Naschy vagy Jess Franco műveinek befogadásához szükségeltetik némi elhivatottság, "Gene Martin" filmje szinte bármelyik angolszász B-horror mellett megállja a helyét, nem utolsó sorban azért, mert kifejezett célja volt azok stílusát leképezni. A műfaji értelemben szabadúszó rendező nem utoljára mutatott fogékonyságot a borzongatás iránt, rákövetkezendő évben bemutatott pszichothrillere, a mélyvidékbe ágyazott A CANDLE FOR THE DEVIL (melyben immáron központi témaként jelenik meg a bigott vallásosság) szintén kiemelkedik az átlagból.
------------- Philip Yordan Expressz -------------
Az Oscar-díjas hollywoodi forgatókönyvíróból Európában ténykedő (executive) producerré vált Philip Yordan nevét nem tünteti fel a stáblista, ami már csak azért is furcsa, mert a "credit-hogging" legendás alakjáról van szó. Mindkét kontinensen viszonylag tehetséges, de kapzsi embernek ismerték, egy manipulatív dealmaker, aki mások szellemi munkájából építette fel karrierjét. Az amúgy apolitikus Yordan már Hollywoodban meglátta a McCarthy féle boszorkányüldözésben rejlő lehetőséget, fedőemberként a nevét adta az ellehetetlenített helyzetbe került balos írók munkáihoz. A fáma szerint párizsi lakásának pincéjében egyszerre négy-öt emigrációba kényszerült forgatókönyvíró verte az írógépet. 1949-60 közötti időszakban körülbelül harminc filmforgatókönyv fűződik a nevéhez, alaposan megnehezítve a filmtörténészek dolgát - máig nem tudni, hogy A kettétört lándzsa western Oscart érő eredeti történetét valóban ő írta-e.
Yordan számára ideális főnöknek bizonyult az ész nélkül költekező tőkekapitalista filmcézárok állatorvosi lova, a Spanyolországban berendezkedett Samuel Bronston. A Franco-rezsim alatt napvilágot látott amerikai szuperprodukciókért felelős Bronston jobbkezeként fekete listára tett kommunista amerikai írókat költöztetett a fasiszta fennhatóság alatt álló Madridba, hogy forgatókönyveket toldozzanak-foldozzanak a számukra. A több szellemírói kezet megjárt, emiatt feleslegesen hosszú és összefüggéstelenné vált könyvekért Yordan mesés honoráriumot kapott Bronstontól, valamint nagybetűs screenplay by kreditet.
"Amikor Charlton Heston megtudta, hogy David Niven kapott egy plusz jelenetet, leállt a munkával és addig nem volt hajlandó tovább folytatni, amíg nem adnak neki is egyet. Yordan berontott a szobámba azzal, hogy azonnal szükségük van egy új jelenetre, a produkció leállása egy vagyonba került, óránként. "- Miféle jelenet kell? - Írjál neki egy olyat, amiben gyerekkel van, az mindig működik." Adott egy órát, aztán visszajött, és anélkül, hogy át tudtam volna olvasni, mit is írtam, tiltakozásom közepette kitépte a papírt az írógépből és elvitte Hestonnak. A munka folytatódott." (Bernard Gordon)
Önálló producerként A triffidek napja 1962-es filmadaptációjához egy londoni székhelyű céget jegyeztetett be, ezáltal jutva a brit produkciókat megillető állami támogatáshoz. A Spanyolországban megkezdett, majd Angliában folytatott forgatás közben többször módosított, kibővített forgatókönyvhöz szokás szerint a nevét adta.
A hetvenes évek elején Yordan üzlettársával közösen megalapította a Madridtól harminc kilométerre fekvő daganzói filmfalut, ahol westerneket és a HORROR EXPRESS-t forgatták. Az Estudios Madrid 70 területét a vadnyugatra optimalizálták, felépítettek egy mexikói porfészket, vasúti síneket fektettek le, a statisztákat a helyi lakosokból toborozták. A részlegekben a legkiválóbb technikusok fordultak meg, köztük Alejandro Ulloa operatőr, vagy a spanyolok maszkmester-zsenije, Julián Ruiz.
Yordan a stúdió vezetését, és azzal együtt a produceri feladatokat, megbízható "négerére", a korábban Bronston-produkciókat szövegkönyvekkel ellátó Bernard Gordonra bízta. Önéletrajzi kötetében (The Gordon File: A Screenwriter Recalls Twenty Years of FBI Surveillance) Gordon állítja, hogy még 1971 végén, a HORROR EXPRESS előkészületeikor is megfigyelés alatt tartotta őt a CIA. A horrorfilm külföldön sikert aratott, de a brit filmipar összeomlásával megszűnt a londoni társfinanszírozás lehetősége, westernekkel pedig a hetvenes évek elején már nem lehetett kaszálni. '73-ban Gordon visszaköltözött Hollywoodba, az évtized végére a tulajdonosok túladtak a bérmunkákhoz hasznosított stúdiótelepen.
Philip Yordan számára a vonatozás nem ért véget, egy évtizeddel később a szebb napokat látott író/producer egy felettébb bizarr férc-antológiával lepte meg a videotékák közönségét: NIGHT TRAIN TO TERROR. De erről majd egy külön bejegyzésben.
