Domenico Paolella, olasz meló
„A törvény olyan, mint egy pöcs: nyúlik és zsugorodik.”
Az állampolgárok azt érezték, nincs rend.
A rendőrség csak áll és néz, a polgárok egyre elégedetlenebbek, eljött az idő, hogy Inspettore Grifi felfedje főnöke előtt a régóta dédelgetett álmát: egy különleges rohamosztag megalapítása (STUNT SQUAD – ez az angol cím), ami képes lenne felvenni a versenyt a rendőrségnél sokkal jobban szervezett, állig felfegyverezve ámokfutó bűnözőkkel. Amint megkapja rá az áldást, Grifi összeszed négy-öt embert, kimennek a sóbányába, és megkezdődik a B-kategóriás kiképzés: sörösüvegekre lőnek célba, rámpákról ugratnak krosszmotorokkal, és egy kis dzsúdóedzés a végire. A Squadra Speciali készen áll, hogy rendet vágjon Bolognában.
Nincs más eszköz a kezünkben az ilyen cselekmények szankcionálására.
Valli sem ölbe tett kézzel tétlenkedik. A hidegvérű gyilkos elteszi láb alól egyik robbantása túlélőjét (a kórházban játszódó giallós jelenet a film korai csúcspontja), lelő egy rendőrt, besúgó bűntársát szétgolyószórózza, miután levágták a szerencsétlen flótás tökeit. Megannyi autós/motoros üldözés után a 29-es autóbuszon éri utol a végzete.
Hathatós válaszokat adunk, különösen a kisebb súlyú büncselekmények elkövetőinek.
Domenico Paolella 1939 óta rendezgette karrierjét. Az ötvenes években a musical a specialitása (Canzoni, canzoni, canzoni; Canzoni di tutta Italia; San Remo canzoni; Teddy Boys della canzoni, Canzoni di ieri, canzoni di oggi, canzoni di domani). Mikor kifogyott a canzonikból, átnyergel a peplumra (Ursus, a lázadó gladiátor; Herkules a babiloni zsarnokok ellen; Maciste Dzsingisz Kán poklában; Góliát elfoglalja Bagdadot etcetera), majd az időközben megkopott szandált apácaruhára cseréli (Szent Arkangyal apácái; Egy apáca története). Ebből a hosszú, de korántsem teljes listából, valamint szóban forgó zsarufilmjéből is látszik, hogy nem egy ma született amatőrrel van dolgunk.
Gördülő akciókat tartunk: nem mondjuk meg előre, hova megyünk.
Nem mintha akkora szám lenne a LA POLIZIA E SCONFITTA („A rendőrség veszít”), profi, pörgős, de kissé lelketlen cucc, az ilyenre mondják, hogy rutinmunka - a művészkedést alapból meg nem tűrő poliziesco műfajánál ez nem feltétlenül baj. Érdekessége elsősorban abban áll, hogy ikertestvére az egy évvel korábban született még profibb, meggyőzőbb COLT 38 SPECIAL SQUAD-nak. Grifi nyomozót ugyanaz a kopaszodó Marcel Bozzuffi játssza (A FRANCIA KAPCSOLAT rendőrgyilkosaként ismerte mindenki, tehát előre megfontoltan against type a szerep), Dardano Sacchetti „squadrás” szkriptje és Stelvio Cipriani basszuskulcsa szintén COLT 38 utánlövésként visszhangzik.
A rendőri erők jobb vezénylésével
operatívabb működést hajtunk végre.
operatívabb működést hajtunk végre.
A SCONFITTA, bajtársaihoz hasonlóan, az igazságszolgáltatás impotens szervezetét egy alapos gatyába rázással tenné működőképessé. Az elején még próbálkozik minimális píszískedésre (elszánt nyomozónkat főnöke emlékezteti a demokrácia fontosságára), de aztán elkötelezi magát a reakciózás mellett. A diszkotékában a fiatal lányok mezítelenül táncolnak (Paolella vén kecske és a só módjára filmezi ezt a szcénát), a lemezboltban drogot árul a homoszexuális eladó, a főgonosz nem hord atlétatrikót. Hívjanak rendőrt!
Mi mással lehetne büntetni? Nincs önálló keresete.
Utolsó fázisában (1976-) a poliziesco a leegyszerűsítéssel próbálta újra feltalálni magát. A figurák sablonosak, az akciójelenetek hosszabbak, a 'tüzet tűzzel' retorika kizárólag az exploitation szent nevében folyik, a vérrel együtt. Mondanom sem kell, hogy egy meglehetősen erőszakos produktumról van szó („mélyen antiszociális” – írta róla a Corriere della Sera). Valli nem tud annyira érdekes „őrült kutya” karakterré válni, mint amilyeneket Tómas Milian formált meg Umberto Lenzi irányítása alatt; az őt játszó Vittorio Mezzogiorno és a végig rajta lévő, vele együtt koszolódó fehér dzsekije azért korrekt antagonistává teszi Bozzuffi egyhangú fakabátja ellenében.
A bűnelkövetőt megfelelő módon üldözik, és miután elfogták, gyorsan és szakszerűen bíróság elé állítják.
Kettejük párharca távolságtartó akciózásokban merül ki, a befejezésnél azonban csak elpattan a kilencven percig feszegetett húr: a felügyelő utoléri Vallit, már kattana a bilincs, amikor a felhergelt járókelők flashmobot szervezve előadják rajtuk a Kannibál Holokauszt egyik örökbecsű jelenetét. A rendőrség csak áll és néz, a polgárok egyre elégedetlenebbek, egyedül a poliziesco-kedvelők nem veszíthetnek, ha megnézik ezt a filmet.
(A sárga betűs részek idézetek egy Pintér Sándor belügyminiszterrel készült interjúból.)
http://deliriahungaria.blogspot.com/2011/09/gazt-feher-dzseki-blues.html