Tsui Hark, 香港
"A pillangó gyilkosságok". Önmeghatározó cím, légiesen könnyed és harapósan bizarr - a jó hongkongi fantasy ismérve. Amíg töltöd lefele a DETECTIVE DEE-t, hadd szóljak pár keresetlent „a Nyerő Páros és a Rajtaütés rendezőjének” (TIME AND TIDE dvdborító) első mozifilmjéről. Rögtön az elején szögezzük le: bármi hangozzék el, ez a tétel kizárólag tsuiharkológusok és kísérletező kedvű hongkongisták számára ajánlott, azoknak viszont nagyon.
Rükvercbe kapcsolt Tsui Hark-kronológiánk szerint innen már csak a The Gold Dagger Romance lenne hátra. Gu Long kardforgató novelláját feldolgozó minisorozat - idézem - „a kínai televíziózás történelmének egyik legfontosabb alkotása, újfajta látásmódja alapjaiban változtatta meg a tévéfilmkészítést”. A rendező védjegyévé vált plánozást és Ching Siu Tung akciókoreográfiáját felvonultató széria a DRUNKEN MASTER-t gyártó Seasonal Films főnökének is tetszhetett, mert lényegében szabad kezet adott a nagyfilmmel debütáló Tsuinak, csupán azt kötve ki, hogy megfelelő mennyiségű legyen az action. A nevesincs színészekkel, produceri felügyelet nélkül készült THE BUTTERFLY MURDERS anyagilag bukás volt, a lelkes kritikai fogadtatás azonban tovább katalizálta az éppen szárba szökő New Wave-et.
Az önmeghatározás szerint „futurisztikus történelmi dráma” nem hazudtolja meg teremtője hírnevét. Egy olyan ambiciózus vállalkozásról van szó (ne feledjük: a tufa kungfuvígjátékok korában járunk), ami miközben ezer szállal kötődik a hagyományokhoz, az első képkockától azon van, hogy felforgassa a klasszikus wuxiát: hősiesség nyista, kosztümözés japános, a koreográfia leleplezi a holdfényben repdeső wuxialányok huzalos trükkjeit. Chu Yuan és King Hu randevúzik Hitchcock Madaraival, Japánból a VILLAGE OF THE EIGHT GRAVESTONES gótikus thrillerje érkezik Darth Vader vendégszereplésével. Tsui kelet-nyugat / régi-új stíluskavalkádja a modern, poszt-Shaw Brothers hongkongi fantazi első igazi megnyilvánulása.
Sivatagban bóklászó narrátor üdvözli a nézőt és vág rögtön a képébe egy rövid, de annál velősebb helyzetjelentést. A zűrös „Új Korszak” krónikásának írásai a Jiang Hu könyvesboltok beszteszellerei, az egymással háborúzó csapatok az ő feljegyzéseit bújják szabadidejükben. Innen értesülnek a Shum Kastélyt is rettegésben tartó „gyilkos lepkék” létezéséről.
A lepkék elől a vár alatti barlangrendszerbe menekült hadúr segélykiáltása odacsődíti a rettenthetetlen harcos hírében álló Tient és csapatát, de a vérengző pillangó-bestiák hamarosan Summal is végeznek. Utolsó kívánsága szerint a Szél Kálmán Szekta három tagjának jelenlétében kell felolvasni végrendeletét, kik közül kettő tiszteletét is teszi, a harmadik helyett azonban egy fekete páncélruhát viselő titokzatos idegen bukkan fel, aki módszeresen elkezdi irtani a maradék népet. A helyszínen tartózkodó narrátorunk, valamint Tien és az útközben hozzá csapódott helyes kis amazon (Zöld Árnyék) közösen elhatározzák, hogy idő előtt felbontják a testamentumot. Ez a jelenet úgy, ahogy van, ki lett vágva a dvd-kópiából, tovább misztifikálva a cselekményt. A végén kiderül, hogy mindenki sorozatban elkövetett macguffinok áldozata, a fikció legalább olyan éles fegyver tud lenni, mint a kard.
A Gu Long féle misztikus, titkos-gyilkos klánoktól nyüzsgő történet gerince nem ferdébb egy thriller-giallónál, de a villám-expozíciót használó narratív technika miatt első látásra nem is olyan könnyű leírni a pontos menetrendet (a Cahiers du Cinema újságírója az első tíz perc után feladta). Tsui autisztikus tendenciákat mutató filmcsinálása naivan azt feltételezi, hogy a söntéspult mellől betérő néző lendületből képes együttműködni a nem mindennapi módon strukturált, erősen szürrealista filmjével, ami ráadásul javarészt a föld alatt, gyertyafény mellett játszódik, ezért aztán a hangulata sem túl rózsás. Leszámítva ezt a failt, egy piszkosul kreatív megvalósítású fantáziáról van szó; nemcsak az akkori Shaw Bros. nyelvezet, de még a manapság készülő, látványos harcművészeti produkciók is szinte ókonzervatívnak tűnnek mellette. A régebbi kalandfilmekre jellemző hosszú, a harc folyamatát részletesen bemutató jelenetek klipekké rövidülnek le - a staccato ritmusban vágott akció a kilencvenes évek wuxiáiban már gyári szabvánnyá válik.
Az élvezeti értéken ugyan nem oszt/szoroz, de tematikája is van, nem is egy, és mind ismerős lehet Tsui későbbi munkáiból. Az egymást kölcsönösen elpusztító belviszályok (ZU); az ősi kínai hókuszpókuszt felváltó modern lőfegyverek baljóslatú megjelenése (ONCE UPON A TIME IN CHINA 2); a harcművészetekben teljesen járatlan író-detektív a SZELLEMHARCOSOK adószedőjének bölcsebb inkarnációja. -Nektek betűvetőknek csak a szátok jár, de sosem cselekedtek! vágják a fejéhez, nem is alaptalanul. A főszereplő széles körben terjesztett, könnyen meghamisítható krónikái (wuxia-novellák?) csak fokozzák a káoszt. Ez a kívülálló értelmiségi – nevezzük Tsui Harknak - nem egyéb, mint egy tönk szélére került, több ezer éves kultúra utolsó szemtanúja. -Nem tudom mi történt azután... narrálja pár perccel az újhullámosan önmegsemmisítő befejezés előtt, és átsétál a WE'RE GOING TO EAT YOU-ba.
