Welcome to Potters Bluff : A new way of life
- hirdeti a tengerparti kisváros üdvözlőtáblájára felpingált szlogen. Micsoda irónia, hiszen Potters Bluffban mindenki... Na most majdnem lelőttem a történet poénját. Márpedig a DEAD & BURIED-hez legjobb tudatlanul nekiülni, ugyanis a kaptafára készült slasherektől sújtotta korának ha nem is a legjobb, de a PHANTASM mellett az egyik legérdekesebb amerikai zombifilmje (a francba, mégis lelőttem a poént), ami innen-onnan csemegézve végül képes valami egészen szokatlanná összeállni.
A rendező, Gary A. Sherman csinált már egy ehhez hasonlatos dolgot a hetvenes évek elején, Angliában, úgy hívták DEATH LINE (aka. RAW MEAT). A London Underground építésekor bekövetkező balesetben föld alá reked egy maroknyi ember. Évtizedekkel később az utolsó életben maradt leszármazott kannibállá elfajulva riogatja a modern metró késő esti szerelvényeire váró utasait. Az ajtók záródnak! mormogja az egyetlen értelmes mondatot, amit megtanult odalent. Az idegtépően lassan hömpölygő, véres plánokkal pofán vágó 1972-es parafilmhez (melyet hazájában beválasztottak a tíz valaha készült legfontosabb angol horror közé) adjunk hozzá egy kis Lovecraft-misztikát, nagy adag KÖDöt és még annál is több splattert – nagyjából össze is állt a D&B csontváza. Ami ezen felül különlegessé teszi, az Dan O’Bannon és Ronald Sushett, A NYOLCADIK UTAS A HALÁL (majd a TOTAL RECALL) szerzőpárosának forgatókönyvéhez köthető. Van benne minimum egy telibetalált karakter, mégpedig a régi idők zenéjére dolgozó temetkezési vállalkozó (ha ismerős a figura a THE RETURN OF THE LIVING DEAD-ből, az nem véletlen, O’Bannon átörökítette tökös kis zombikomédiájához), és ott a furmányosan kitalált, boszorkányságot és snuff-filmezést házasító végkifejlet.
Még a külalak sem az a szokványos '80s look. Az átláthatatlanul sűrű, szemcsés ködbe temetkezett vizualitást régebben a rossz minőségű kazettamásolatok számlájára írtam, a DVD azonban felfedte, hogy ez az életlen, még a szobabelsőket is barnás fosban úsztató képi világ az operatőr, Steven Poster (DONNIE DARKO) műve volt. A mai horrorok agyonmanipulált, rozsdás képeit megelőlegező kreatív fogás olyan hangulatot teremt, ami talán csak nagyvásznon érvényesülhetett igazán, tévéképernyőn keresztül nézve először inkább zavaró, majd a sharpness hiábavaló állítgatása után kénytelen beletörődni az ember: másfél órára szó szerint homályzónába kerül a televíziónk.
Az eredetileg még ennél is szuggesztívebbre elképzelt film felső utasításra lett R besorolású splatter. Egyperces néma felállással emlékezzünk azokra az időkre, amikor a producerek még nem találták elég keménynek a cuccot... A trükkmester Stan Winston munkája megfelel az akkori kritériumoknak, vagyis durva és realisztikus, a szemgolyóba fúródó injekciós tű majdhogynem Fulci-szinten basz oda mit sem sejtő nézőjének. A túlontúl is morózus történetvezetést valóban feldobja az időszakosan felbukkanó comic book gore.
És ha már Fulci. Eurokultistáknak egy másik film is beugorhat az ólomsúlyú fantazmagória láttán: CITY OF THE LIVING DEAD (ZOMBIK VÁROSA). Azt kétlem, hogy O’Bannonék találkoztak volna Fulci kisvárosi zombulásával, így a Potters Bluff – Dunwitch kapcsolat inkább indirekt, de mégis nagyszerűen mutatja meg nekünk két azonos időben, azonos alapanyagokból táplálkozó (film)kultúra eltérő hozzáállását a fantasztikumhoz. Az olasz maestro egyszerűen bedobja nézőjét a mélyvízbe, a ráció alárendeltetik a művész teremtette világ szürrealitásának. Ezzel szemben a producerek által főfelügyelt amerikai rokon kézen fogva vezet minket morbid humorral szegélyezett szellemvasútján, szisztematikusan sokkol. A főszereplő seriff és annak titokban okkultkodó felesége által egy szép drámai ív is biztosítva van (mely egyébként egy másik híres brithorror, a NIGHT OF THE EAGLE reinkarnációja), és mielőtt elbúcsúzna, tesz egy kísérletet arra, hogy elmagyarázza azt, amire nincsen magyarázat.
Emiatt Sherman filmje ésszerűbb/pragmatikusabb keretek közt tud maradni, nem is beszélve az olasz rokonhoz képest jóval meggyőzőbb színészi alakításokról, ám mint jobb oldali agyféltekére rátelepülő horror, Fulci metafizikai zombijai még akkor is kísérteni fogják tudatalattinkat, amikor a DEAD & BURIED már rég el lesz temetve. Ettől függetlenül minőségi, ma már megnyerően old-schoolnak tűnő munka, ha már unjuk John Carpenter A Ködjét, nyugodtan vágjunk bele.
 |
Dan O’Bannon 1946 - 2009
|
 |
Lisa Blount 1957 - 2010
|