Ringo Lam, 香港
Azt rebesgetik, minden hongkongi rendező titkos álma egy igazi harcművészeti film elkészítése. A BURNING PARADISE Ringo Lam első és ez idáig egyetlen ilyen vállalkozása, de hogy ez egy álom megvalósítása-e, vagy inkább a producer Tsui Hark beszélte rá a dologra, azt csak az érintettek tudják.
A „Vörös Lótusz templom leégetése” (így hangzik az eredeti cím) egy legendás történetet takar, az 1928-as (!) változat korának legnépszerűbb kínai kalandfilmje volt, egyben a wuxia pian, mint önálló zsáner elindítója. A Jet Li féle NEW LEGEND OF SHAOLIN-ból ismerős lehet a dolgok állása: gonosz mandzsuk felégetik a Shaolin kolostort, Fong Sai Yuk és Hung Hei Kwun elmenekül. Népi hősünket a sivatagban éri utol a hadsereg – itt kapunk egy kis ízelítőt abból, milyen is a wuxia Ringo Lam módra. Fong hétmérföldes kardja kettévág egy katonát, majd valami hasonló történik egy szerencsétlen lóval is. A sokszor nagytotálokban felvett vérbő koreográfia az egész film folyamán rendkívül dinamikus, úgyhogy említsük meg Chris Lee akciómester nevét, aki egykoron maga is shaolintemplom növendék volt, és nem mellesleg az ő munkáját dícséri a KILLER’S NOCTURNE eszement fináléja.
Fong Sai Yuk és egy menekülés közben hozzácsapódott lány (Carman Lee) a mandzsuk fogságába esik. A Vörös Lótusz szekta templomába hurcolják őket, egy halálos csapdákkal teli föld alatti „Lángoló Börtön”, ahová az életben maradt shaolin papokat gyűjtik össze. Mire ráeszmélnénk, már egy börtönfilm kellős közepében vagyunk, szervezett bunyókkal (Fong Sai Yuk vs. Hung Hei Kwun), kényszermunkával és egy művészi és más ferde hajlamokkal megvert börtönigazgatóval. A főgonosz nem átallott Buddha szobrot felállíttatni a szentségtelen helyen, mondván: minden szentnek a pokolba hajlik a keze.
A mandzsuk és shaolinok közti összecsapással párhuzamosan egy másik harc is folyik ebben a filmben: Ringo Lam vs. a mindenbe belepofázó Tsui Hark gigászi kűzdelme az anyag felett (lásd Kirk Wong interjú).
A dél-kínai harcművészeti elemeket (Tigris és Daru) alkalmazó kungfu-drótozás amellett, hogy látványos és bőkezűen adagolt, még amolyan ringolamosan is brutális. Mint amikor Fong Sai Yukot odaszögezi a falra egy combjába fúródó dárda, aztán a teste az óramutató járásával ellenkező irányban a feje tetejére fordul. Lam darkos rendezése a BLADE mellett az időszak legkomorabb kardforgató produkciójává teszi a BURNING PARADISE-t.
És ez így rendben is volna, ha nem az eredetileg a rendezői székbe szánt Tsui Hark lájtosabb kalandba való karakterei töltenék meg ezt az izmos wuxiát. A súlyos atmoszférába bedobott súlytalan figurákat sikerült rendesen félre-castingolni a filmet, a „virágváza” Carman Lee-től kezdve a Fong Sai Yuk-ot alakító Willie Chi-ig. Mikor az ONCE UPON A TIME IN CHINA 3 után Jet Li faképnél hagyta, Tsui fejébe vette, hogy saját maga nevel ki egy vagy két Dzsetlít. A Wong Fei Hung sorozat új főszerepére megtalált Vincent Zhao még átment a léc alatt, de Willie-ben egy uncia sincs Jet Li karizmájából, a botrányos DRUNKEN MASTER 3 után nem sokkal el is tűnt a süllyesztőben.
Az áldozatai vérével festő főgonosz esete már érdekesebb. Az őt alakító karakterszínész KK Wong (Stephen Chow kémfőnöke a FROM BEIJING WITH LOVE-ban) elismert kínai festőművész. Emiatt Ringo Lam átírta a könyvet, így láthatjuk Wongot alkotás közben.
Az áldozatai vérével festő főgonosz esete már érdekesebb. Az őt alakító karakterszínész KK Wong (Stephen Chow kémfőnöke a FROM BEIJING WITH LOVE-ban) elismert kínai festőművész. Emiatt Ringo Lam átírta a könyvet, így láthatjuk Wongot alkotás közben.
Az egész akkorát hasalt a mozikban, amekkorát tán még a sokat megélt wuxiatörténelem sem látott. Ezt a sorsot azért mégsem érdemelte meg, mert ha érzek is benne hezitálást, mégiscsak méltányolandó, ahogyan magát Fong Sai Yuk-nak álcázva beosont az akcióvígjátékok közé, egy adag komcsi frászt tolva a közönsége képébe. A Shaolint maga alá gyűrő Vörös Lótusz mi más, ha nem egy Hong Kong - Kína parafrázis?