2012. április 1., vasárnap

NIGHT OF THE EAGLE (1962)

Sidney Hayers, angol


A kortárs környezetbe plántált okkult irodalom mestereként számon tartott Fritz Leiber negyvenes években egyszer már szöveghűtlenül megfilmesített (WEIRD WOMAN), magyarul "Boszorkányfeleség" címen olvasható kisregényét két amerikai, az akkortájt Roger Corman Poe filmjeit forgatókönyvelgető Richard Matheson és Charles Beaumont adaptálta vászonra. Az Anglo Amalgamated trilógiába (lásd HORRORS OF THE BLACK MUSEUM) tartozó CIRCUS OF HORRORS-ral egy horrorisztikus közönségsikert már maga mögött tudó Sidney Hayers viszont angol, csakúgy mint a stáb többi tagja - ha ebből automatikusan egy magasabb szintű minőségre következtetünk, akkor minden sznobizmusunkkal együtt is igazunk lesz!


Egyetemi tanár főhősünk varázslatos magán- és professzionális életet tudhat magáénak az angol vidék lágy ölén. Fiatal kora ellenére hamarosan előkelő pozícióba kerülhet munkahelyén, nem kis irigységet váltva ki a kevésbé fiatal, hasonló beosztású férjurakkal rendelkező női bridzspartnerek között. Egy este a racionális, mindenfajta babonát és hiedelmet mereven elutasító tanárember megdöbbenve fedezi fel, hogy háztartásbeli neje boszorkányos dolgokat művel odahaza.


A szociológiát oktató férfi szemében az okkultizmus olyan praktika, ami az idegileg gyengék (= a nők) valóság elöli menekülését szolgálja. „Ha megvizsgálnánk az összes furcsa rituálét, amit az állítólagos intuícióktól vezérelt nők végeznek, a lakosság fele ideggyógyintézetbe kerülne.” Némi veszekedés után – mely alatt a feleség váltig állítja: minden jó, ami velük történt az elmúlt években az az ő fehér boszorkánykodásának köszönhető - közösen elégetik a házukban található összes, jamaikai utazásukról hazacsempészett vudu-csecsebecsét.


Másnap a férfi varázsaltos élete pokollá változik: munkába menet majdnem elütik, egyik diákja nemi erőszakkal vádolja, a másik pisztollyal fenyegeti meg, s lassan, de biztosan a „Neurózis, mint a babonaság első számú oka” témakörében írt kisdoktorijának tudományos alapokon nyugvó végkövetkeztetése is megkérdőjeleződik. Amikor a felesége élete is veszélybe kerül, elkerekedett szemekkel kénytelen átértékelni földhözragadt szemléletét.


Hogy valójában kik állnak az egész hókuszpókusz mögött, azt a második bekezdésből könnyedén ki lehet hámozni: a történet hagyományosan férfiak uralta színhelyén (egyetem) szinte észrevétlenül átvették a hatalmat az ambíciójuk kibontakoztatásában meggátolt, frusztráltságukban a természetfeletti erőkhöz fordult nők, akik közül a legelszántabbnak még egy docensi állásig is sikerült feltornásznia magát. Ebben az elvarázsolt térben a férjek már csak papucsok a világuralomra masírozó feleségek lábán.


A "pajzsmirigy-hiperfunkciós női fizológia" kifejezést is használó kisregény nőfóbiája ma már neccesnek tűnhet, na de hogyan is nézne ki, ha Dario Argento párhuzamba állítható boszorka-trilógiáját Három Apának hívnák? Az italo-horrort kedvelő olvasók miatt érdemesnek tartom megjegyezni, hogy Leiber szám szerint három boszorkányt szerepeltető elbeszélésében előkerül a Szomorúság Három Asszonya Thomas De Quinceytől, attól a "vén metafizikus ópiumevőtől", aki a SÓHAJOKat inspirálta. Kíváncsi vagy, Argento honnan reptette át a kősast nevezett filmjébe? Nézd végig a NIGHT OF THE EAGLE-t, és megtudod.


A Val Lewton-i iskolát követő szuggesztív horror célkeresztjében a felvilágosult, magát felsőbbrendűnek gondoló nyugati ember és az ő "I do not believe" arroganciája áll. A paranoia-thriller szerűen strukturált forgatókönyv a modern kor racionalizmusát ütközteti az okkult időtlen rémálomvilágával, fokozatosan egymásra csúsztatva a kettőt.


A néző realitásérzékének elbizonytalanításában fontos szerepe van a mélységélesség technikáját kihasználó, az objektívek széles tárházát alkalmazó fényképezésnek; nehéz elképzelni, milyen is lenne színesben, mikor a fekete-fehér kémiája oly boszorkányosan működik, mint itt.


Sidney Hayers üresjáratokat mellőző, biztos kezű rendezésén tetten érhető, hogy vágóként tanulta ki a szakmát, a vágás kulcsszerepet játszik a finálé hatásosságában is. Adjunk mindehhez hozzá színvonalas alakításokat, ördög vitte zenét, békanyálban áztatott póklábat, és a NIGHT OF THE EAGLE-t kiakaszthatjuk az olyan kevés speciális effektust használó, intelligens (búúú) brithorrorok közé, mint a NIGHT OF THE DEMON vagy a THE INNOCENTS. I do believe.


A filmnek két változata létezik: az eredeti európai verzió (Optimum dvd) és a nemrég az Mgm által kiadott BURN WITCH BURN. Ezt a hangzatosabb címet az amerikai forgalmazó AIP aggatta rá, akik szokásukhoz híven nem tudták megállni, hogy ne kontárkodjanak bele. Az utólag hozzácsapott gimmick-szerű bevezetőben egy férfi hang védelmet ígér a nézőknek a vászon felől érkező rontással szemben. Javaslom valami hasonlót alkalmazását a Híradó előtt. A boszorkányok ma már a politikába is beférkőztek...