Lamberto Bava, olasz action
Az ex-zsaru Tigriscápa (vagy Tiger Sharp?) a nyolcvanas évek akcióhőseinek rögös életútját tapossa: felesége gyilkosán állt bosszúért nyolc évre lesittelik, majd szabadulásakor kézhez kap egy speciális gránátvető / sorozatlövő / rakétaindító / könnygázosító ’all in one’ szuperfegyvert (Spas-12 Franchi Assault Shotgun, bővebben ITT). Szerelem első látásra, Tigris és Spas-12 visszavonul a vadonba, hogy közösen új életet kezdjenek.
„Az egész világ ismerte őt a DELIVERANCE-ből, így a szerepeltetése adott némi hitelességet a mi kis produkciónknak.” *
Erdei sétájuk alkalmával orvvadászokra lesznek figyelmesek: a helybeli bunkók őzeket lőnek halomra, hogy húsukat eladják a kínai hentesnek. Tigris megment egy árván maradt őzgidát, akivel bemegy a városba tejért (a multifunkcionális Spas addig otthon marad mosogatni). Míg ő a közértben vásárol, a suttyók átvágják a kocsiban várakozó bambi torkát. Ettől érthető módon Tigris olyannyira begurul, hogy az egyikükre ráborítja az ábécé kirakatát, a másik fején meg szétlapítja az immáron feleslegessé vált dobozos tejet, azt' aszongya: -I am a son of a bitch who wants to be left alone.
„Az olaszok tisztelték az állatokat, nem sérült meg egyetlen egy sem a BLASTFIGHTER forgatásán.”
A leggecibb pszicho-paraszt bátyja, Tom (George ’Anthropophagus’ Eastman) tűnik az egyetlen értelmes férfiembernek a környéken, de a miheztartás végett ő is elereszt egy sokat sejtető okosságot: -Tiger, ha valami történik a bátyám és te közted, tudod jól, hogy kinek az oldalára kell majd állnom. Az a valami meg is történik, midőn Tiger régnemlátott lánya a kisvárosba érkezik.
„George Eastman Hank Williams Jr. kazettákat hallgatott a forgatáson.”
Az olasz zsánerfilm utolsó, nem éppen fényesnek mondható korszakának az elején járunk. A megerősödött amerikai B-iparral való vesszőfutásban már nem volt elegendő angol álnevekkel telepakolni a stáblistákat, szedni kellett a sátorfát és menni Amerika, ott pedig olyan akciófilmeket készíteni, amik aztán észrevétlenül el tudnak vegyülni a mainstream videótékás felhozatalban. Bava is a „Martin Dolman” recept alapján dolgozik: végy egy Amerikai Akcióhőst (a tengerész/drogcsempész múlttal rendelkező Michael Sopkiw), rippelj le egyszerre minimum két közönségsikert (RAMBO + DELIVERANCE), és hozz ki az embert próbáló költségvetésből annyit, amennyit csak tudsz.
„Aranyos lány, de istentelen testszaga volt.”
Azért egy picikét többről van itt szó, mint rip-offról, a BLASTFIGHTER ugyanis egy vérbeli spagettiwestern a Reagan-érába helyezve. Még az időszakra jellemző hollywoodi xenofóbiát is magáévá teszi, de csakis azért, hogy tökéletes legyen a vadnyugati mítoszteremtés modern kori Djangójához (Sopkiw nem filmszínész, de jó Franco Nero-imperszonátor).
A profi rendezéssel (asszisztens: Michele Soavi) és stílusos kameramunkával Lamberto Bava egy no-nonszensz, a kor követelményeit figyelembe vevő blow’em up fináléval megfejelt akciófilmet tett le a producer asztalára, aki olyannyira meghatódott, hogy néhány hétre Amerikában marasztalta a rendezőt és megkérte, készítsen neki egy szörnyfilmet Floridában, szintén Sopkiw-val a főszerepben. Ez lesz a SZÖRNYCÁPA , amit a jól sikerült BLASTFIGHTER után most kedvem támadt újra megnézni, hátha első ránézésre félreértelmeztem...
A profi rendezéssel (asszisztens: Michele Soavi) és stílusos kameramunkával Lamberto Bava egy no-nonszensz, a kor követelményeit figyelembe vevő blow’em up fináléval megfejelt akciófilmet tett le a producer asztalára, aki olyannyira meghatódott, hogy néhány hétre Amerikában marasztalta a rendezőt és megkérte, készítsen neki egy szörnyfilmet Floridában, szintén Sopkiw-val a főszerepben. Ez lesz a SZÖRNYCÁPA , amit a jól sikerült BLASTFIGHTER után most kedvem támadt újra megnézni, hátha első ránézésre félreértelmeztem...
* idézetek egy Sopkiw interjúból