----- 4 X Sammo Hung -----
WARRIORS TWO (1978)
"Action films are nothing more than you give me a punch, I give you a kick. It's very hard to explain in words." -Sammo Hung
A fenti idézet akár a kungfu filmekről való értekezésre is alkalmazható, pláne ha old schoolról van szó. A WARRIORS TWO képlete olyan, mint az egyszeregy, a "Megölték az anyádat!" és a "Legyen a mesterem!" konkrétan el is hangzik. A DRUNKEN MASTER nyomán kötelező elemmé vált kanto-humor is fájdalmas tud lenni (Dean Shek kriplije valami elképesztő), de végső soron a fu az, ami nagyszerűvé, esetenként nézhetetlenné tudja tenni ezeket a régi filmeket. 1978-ra Sammo mögött már egy évtizednyi akciókoreografálás és egy sikeres debütáló rendezés, az IRON FISTED MONK (1977) állt. Ennél a Golden Harvest produkciónál nem csak az számított újdonságnak, hogy kantoni nyelven szólt, a benne látható összecsapások dinamikája és az azokat lekövető mobilis kameramunka új fejezetet nyitott a kungfu filmek történelmében. A rákövetkező évben, szintén a GH-nél készült WARRIORS TWO harcművészete már minimum fejhosszal előzi be a vetélytársakat, Sammo rendezése oly inventív, hogy rögtön maga mögé utasított mindenki mást a szakmájában.
Szívből jövő szerelmeslevél a wing chun stílushoz, látványos és szórakoztató tréning-jelenetekkel, melyek alatt az alapok ismertetése is megtörténik - ez a Lau Kar Leung által is favorizált "kung fu pedagógia". És amikor komolyra kell fordítani a bizniszt, Sammo az őrá jellemző intenzitással küldi egymásnak az ellenfeleket. A tradíciót (pekingi opera) kiegészíti az invenció (mértéktartó drótozás) = minden idők egyik legjobb wing chun filmje, amit csak a THE PRODIGAL SON (1981 - szintén Sammo) tudott überelni valamivel szofisztikáltabb cselekményvezetésével.
Chang Cheh jiang hujában a kung fu a bosszú eszköze, Sammo Hungnál jóval több annál: szerves része a mindennapi életnek, örömforrás és fájdalom, amivel élünk, visszaélünk és néha belehalunk. The way of life.
Chang Cheh jiang hujában a kung fu a bosszú eszköze, Sammo Hungnál jóval több annál: szerves része a mindennapi életnek, örömforrás és fájdalom, amivel élünk, visszaélünk és néha belehalunk. The way of life.
(Én pedig a presziőz fogalmazásért megérdemelnék egy "Flying Iragon"-t)
WARRIORS NINE - Visszatérés a kung fu kilenc archetípusához:
A képek a Deltamac (HK) dvdjét reprezentálják, a feliratokat bizonyára ugyanaz lektorálta, aki a hátsó borítón lévő leírást:
http://www.sammohungkambo.com/hungariansite.htm
--------------------------------
ODD COUPLE (1979)
A Kard Királya (Sammo Hung) és a Dárda Mestere (Lau Kar Wing) lassan negyedszázada évi rendszerességgel küzdenek meg egymással, de az eredmény mindannyiszor döntetlen. Arra a következtetésre jutnak, hogy az egymás iránti tisztelet miatt nem tudnak dűlőre jutni, ezért megegyeznek, hogy mindketten kinevelnek egy-egy tanítványt, akiket összeeresztve talán sikerül majd végre eldönteni a Kard vs. Dárda dilemmáját.
Ha eltekintünk Dean Shek újabb próbálkozásától, hogy a béka segge alá vigye a vígjáték művészetét, a film duplafenekű felállása (Sammo tanítványát Lau, Lauét Sammo játssza) szellemes, a gegek kíméletlen tempóban jönnek, a kungfu pedig oly magas szinten van művelve, hogy legfeljebb csak álmodhatunk arról, hogy valami hasonlót még láthatunk valaha a vásznon.
Ha eltekintünk Dean Shek újabb próbálkozásától, hogy a béka segge alá vigye a vígjáték művészetét, a film duplafenekű felállása (Sammo tanítványát Lau, Lauét Sammo játssza) szellemes, a gegek kíméletlen tempóban jönnek, a kungfu pedig oly magas szinten van művelve, hogy legfeljebb csak álmodhatunk arról, hogy valami hasonlót még láthatunk valaha a vásznon.
A kard és dárda párbajok az egész film alatt elképesztőek, de a központi konfliktus és a vele járó csúcspontok az utolsó fél órába lettek belezsúfolva. Ekkor tűnik fel az anno a mesterek által legyőzött ex-jianghu harcos, Leung Kar Yan. -Nem te vagy az Öreg Sárga Kutya? kérdi Sammo -Nem, a nevem most már Nevető Bandita! jön a válasz, és az addig könnyed bohóckodás vérgőzös bosszúmozivá válik, Hung Kam Bo módra. A széles nagytotálokban csupán a kissé lelassított felvételre állított kamera segíti a harcosokat, akiknek villámgyors mozdulataival a dvdlejátszó se nagyon tud lépést tartani.
Az ODD COUPLE hibája, és ez elég nagy, hogy nem Sammo rendezte. Lau Kar Wingnek és a majdani Cinema City főnök Raymond Wongnak (aki a forgatókönyvet jegyzi) nincs annyira kifinomult érzéke a komédia della martial arte-hez, mint Sammonak, ezért itt jobban fáraszt a hülyéskedés, mint mondjuk a WARRIORS TWO-ban, legalábbis harminc év távlatából nézve.
A széles mozdulatokkal nyomatékosított, néha rímekben "elénekelt" dialógusok a kínai opera kellékei, ezeket olyannyira tudatosan használja a film, hogy az egyik harci jelenetnél teljesen elhagyja a hangeffektusokat, és csak tradicionális zenét tesz a kép alá. Ez az old-school esztétika hamarosan renoválásra szorult, de nem lennék meglepve, ha a filmesek előbb-utóbb visszakanyarodnának majd az adalékanyagok nélküli akciómozihoz. Kérdés az, hogy a Kard Királya és a Dárda Mestere talál-e megfelelő tanítványt?
A széles mozdulatokkal nyomatékosított, néha rímekben "elénekelt" dialógusok a kínai opera kellékei, ezeket olyannyira tudatosan használja a film, hogy az egyik harci jelenetnél teljesen elhagyja a hangeffektusokat, és csak tradicionális zenét tesz a kép alá. Ez az old-school esztétika hamarosan renoválásra szorult, de nem lennék meglepve, ha a filmesek előbb-utóbb visszakanyarodnának majd az adalékanyagok nélküli akciómozihoz. Kérdés az, hogy a Kard Királya és a Dárda Mestere talál-e megfelelő tanítványt?
------------------------------
CARRY ON PICKPOCKET (1982)
A négyfős zsebmetsző banda (Sammo Hung, Frankie Chan, Didi Pang és idős mesterük, Lau Hark Sun) Hong Kong sétálóutcáit és bevásárlóközpontjait járva szabadítják meg a jónépet pénztárcáiktól. Leszámítva, hogy egy ügyefogyott zsaru (Richard Ng) kitartóan a nyomukban van, a mesterségüket magas szinten űző tolvajaink gondtalanul élik aranyéletüket - egészen addig, amíg Sammo romantikába nem keveredik egy rendőrnővel (Deannie Yip). A titokzatos nőszemély rábeszéli Sammót, hogy tulajdonítson el egy amúgy is lopott gyémántkészletet, és ezzel az egész csoport belekeveredik a slamasztikába. Még szerencse, hogy egyikőjük sem közlekedik biciklivel, különben Johnnie To-nak lenne némi magyarázkodni valója a SPARROW miatt.
A THE PRODIGAL SON mesteri old school kungfuja után a CARRY ON PICKPOCKET Sammo majdani Lucky Stars sorozatának formuláját fekteti le, vagyis akciókkal tarkított helyzetkomédia csipetnyi lúzer-romantikával, és egy rakás bumfordi, szerethető karakterrel. Az akkoriban tipikusnak nevezhető hongkongi vígjátékdramaturgia miatt már majdnem a felénél járunk, de még mindig nem indult be a cselekmény fő szála, ellenben túl vagyunk minimum egy tucat mókás jeleneten: Sammo diszkótánca Deannie-vel (instant klasszikus!), Frankie üzleti tárgyalása a kempingszékes gengszterrel (i.k.#2), Richard Ng áruházas bénázása, és a többi szórakoztatni hivatott egyperces, amiket a "Szerencsecsillagok" forgatókönyveit is jegyző Barry Wongnak kellett kitalálnia a Nagy Leszámolás előtt.
Ami itt meglepetésként szolgálhat az az, hogy ártatlannak ígérkező filmünknek mennyire eszelősen brutális a finise. A joviális humor már menet közben kegyetlen tréfákká vadul (Didit bedobják a liftaknába az apja szeme láttára), a hajón játszódó végső összecsapáskor hőseink különféle szúró-vágó szerszámokkal aprítanak szét mindenkit, akit csak érnek. Sammo rendszeresen koronázta meg filmjeit eldurvult katarzisokkal, a PICKPOCKET kontextusában azonban még a szokásosnál is jobban kilóg a lóláb, a splatter-be illő vérengzés.
Sammo ezen rendezésével az Always Good Films Ltd. néven új produkciós irodát beindító Frankie Chan-t segítette ki. Frankie-nek nem minden filmje volt ’Mindig Jó’, ám ez a vékonydongájú, bajuszos emberi dinamó kétségkívül egy született multitalentum. Nemcsak producer, rendező és harcművészetekben jártas színész, hanem Hong Kong egyik legfoglalkoztatottabb filmzeneszerzője is. A THE HUMAN GODDESS-től az ASHES OF TIME-ig elképesztő mennyiségű zenét komponált össze, nem is akár milyen színvonalon, erről tanúskodnak a CARRY ON PICKPOCKET napokig dúdolható dallamai is.
Ha nem is tölt be Sammo Hung filmográfiájában olyan fontos szerepet, mint például a szellemes kungfu vígjátékokat egy időre újra divatba hozó ENCOUNTER OF THE SPOOKY KIND, a PICKPOCKET megmaradt egy bármennyiszer újranézhető kis hongkongi örömmozinak, olyan stunt-koreográfiával, aminek láttán ma is tátva marad az ember szája.
Trivia: Sammo alakításáért kapott egy hongkongi oszkárt, de a koreográfus csapat oszlopos tagja, a filmben Frankie Chan dublőreként látható Yuen Biao sem távozott üres kézzel,
elvette feleségül Miss Didi Pang-ot.
Trivia: Sammo alakításáért kapott egy hongkongi oszkárt, de a koreográfus csapat oszlopos tagja, a filmben Frankie Chan dublőreként látható Yuen Biao sem távozott üres kézzel,
----------------------------
TOUCH AND GO (1991)
Sammo Hung és Ringo Lam - ha két ilyen kaliberű fazon összeáll, abból csakis egy akciómestermű születhet, nemde? Nos, maradjunk inkább abban, hogy útjaik csupán egyetlen egyszer keresztezték egymást, és az történetesen a TOUCH AND GO (dvdén POINT OF NO RETURN) volt.
1991 környékén Sammo Hung sorban szerepelt, illetve rendezett olyan filmeket, amik nem találták meg sem a közönségüket, sem azt a minőséget, ami korábbi munkáit általában jellemezte. SLICKERS VS KILLERS, THE GAMBLING GHOST, ISLAND OF FIRE, MY FLYING WIFE – állítólag anyagi körülményei sem voltak túl rózsásak a Golden Harvest-tel való szakítása után, így aztán szinte bármit elvállalt, amit a régi barátok eléje dobtak. Ráadásul a PANTYHOSE HERO forgatásán olyannyira súlyosan megsérült, hogy fizikailag sem volt csúcsformában.
Ami Ringo Lamot illeti, ő szintén nem állt a helyzete magaslatán, az amerikai piacot is megcélzó UNDECLARED WAR leszerepelése után hallani sem akart róla a Cinema City. A TOUCH AND GO tehát két szebb napokat látott filmes rögtönzöttnek tűnő potboilere, magyarul nothing special. Legalábbis az volt húsz évvel ezelőtt, mára azonban utánozhatatlan HK Entertainmenté öregedett meg, ha nem is a legjavából.
Sammo egy Libazsír (!) névre hallgató teszetosza, de azért jól bunyózó büfést alakít, aki zárás után véletlenül szemtanúja lesz egy triád-bűncselekménynek. A meggyilkolt zsaru elszánt kollégája addig nyüstöli Sammot, míg az el nem megy vele a rendőrségre feljelentést tenni. A Pokol Istene nikre gerjedő triádkatona (Tommy Wong ámulatba ejtő elhivatottsággal kelti életre) már útközben megpróbálja kivonni Sammót a forgalomból. Pokol hiába húzza a rövidebbet a fasza autós üldözés végén, befolyásos ügyvédje (főállásban bandavezér) azon nyomban kijuttatja az előzetesből. Innentől kezdve Sammo ahová lép, ott meg akarják ölni. Helyzetén az sem javít sokat, hogy a nyomozó és annak riporter húga a pártfogásuk alá veszik.
Jazz zenével aláfestett, kék színű belvárosi éjszakák (CITY ON FIRE), Sammo civil pokoljárása a levakarhatatlan alvilággal (SCHOOL ON FIRE), bőrszerkós/motoros pszicho-gengszterek (FULL CONTACT), realisztikusan ábrázolt erőszak - a rendező ujjlenyomatait lépten nyomon felfedezhetjük, és még az alapkonfliktus tenyerestalpas, némileg az olasz zsarufilmek formanyelvére emlékeztető egyszerűségével sem lenne különösebb gond. A felemás végeredményt inkább a hardboiled és a Lam habitusától idegen komédia közt feszülő kényelmetlen ellentét okozza, a bárgyún szimpatikus karakterekből hiányzik az a karizma, ami Lam ON FIRE mozijainak érzelmi szálait mozgatni szokta. Marad hát az action, abban legalább nem okoz csalódást.
Koreográfusnak Yuen Tak neve van feltüntetve, egy ma is aktív (GALLANTS) akciórendező, egyike a Pekingi Opera kinevelte Yuen testvéreknek (Yuen Kwai, Yuen Biao, Yuen Wah, Jackie Chan, Sammo). Urbánus thrillerként a kungfu-akrobatika helyett tűzpárbajokkal tarkított rövid, de velős full-kontaktos bunyóké a terep, a kaszkadőrmutatványok közül néhány felér egy öngyilkossággal.
Valaki fejest ugrik egy feléje vágtató busz szélvédőjébe, felrobban a színészek közvetlen közelében egy benzintank, Sammót elüti egy autó (no fx) - dolgos hétköznapok a hongkongi mozigyárban, anno 1991.
