Ringo Lam, 香港
Ringo Lam sosem viccelt, vagy ha mégis, az nem állt jól neki. A SCHOOL ON FIRE olyan kilátástalan, nyomasztó és szomorú képet mutat, hogy még saját kreátora is visszahőkölhetett tőle - egészen a FULL ALLERT-ig (1997) nem készített ennyire pesszimista dolgozatot. Az, hogy a nézők nagy ívben elkerülték nem teljesen igaz (a PRISON ON FIRE sikerét persze nem közelítette meg - nem is szerepel benne egy Chow Yun Fat kaliberű megasztár), de az tény, hogy a cenzorok az iskolarendszer rossz fényben való feltüntetésére hivatkozva alaposan elbántak vele. Ez a vhs/vcd-ről már ismert „csonka” kópia jelent meg nemrégiben dvdén, az átlagosnál érthetőbbre sikeredett angol feliratozással. Felesleges túl sokat agyalni azon, hogy vajon mi hiányozhat az eredeti változathoz képest, Lam így is forráspontig hevíti az egykoron a hongkongi újhullámra jellemző szocreál nihilizmust (ismét a THE HAPPENINGS jut eszembe róla), amihez kamikaze, belebaszlak-a-kirakatba akciórendezés párosul.
A tradícióikat maguk mögött hagyó triádok mellett a tehetetlen igazságszolgáltatás is önti az olajat a tűzre, a létrejött káoszban az egyetlen közös nevező az erőszak maradt. Lam a kilencvenes években ugyanezt a világlátást stilizált akciófilmjein keresztül közvetíti (FULL CONTACT, BURNING PARADISE), itt viszont alkalma volt cicoma nélkül, még a CITY ON FIRE noiros allűrjeit is mellőzve a falnak mennie. Úgy látszik, minden méregzsák anarcho/nonkonformista rendezőnek meg kell adni a sanszot, hogy karrierje során legalább egyszer kiereszthesse fullánkját, még úgy is, hogy az elkészült film könnyen a maga gerjesztette lángok martalékává válhat, akár a szigorú cenzoroknál, akár a felkészületlen nézőknél. Tsui Hark a DON’T PLAY WITH FIRE-rel, Ringo Lam pedig a SCHOOL ON FIRE-rel tette ezt meg, és szinte biztos vagyok abban, hogy a megtekintést követő nagy levegővétel után úgy fogunk visszaemlékezni rá, mint a rendezőt definiáló legfontosabb filmek egyikére.