- Míg a halál el nem választ -
SHA PO LANG Donnie Yen harmadik nekifutása, hogy eredeti szakmáját (harcművészet) keresztezze a noirral, az előzményeket lásd Yen saját gyártású LEGEND OF THE WOLF és BALLISTIC KISS alacsonyköltségvetésű flopjaiban. Hogy az SPL-lel végre sikerült a crossover és vele együtt az áhított anyagi siker, az részben Wilson Yipnek köszönhető, aki Donnie vizionárius(-nak gondolt) elképzeléseit a filmrendezésről sikeresen terelte a megfelelő mederbe, és tett le az asztalra egy kompakt, neonzöld coolban világító bosszúfilmet.
Neo-noirként itt is a rossz és a kevésbé rossz feszül egymásnak, abban a dzsonitós Hong Kongban, ahonnan elköltözött mindenki, de égve felejtették a villanyt. A nem véletlenül 1997-re datált történetben Simon Yam öltönyös beast cops alakulata és Sammo Hung minden hájjal megkent hústornya közé ékelődik az egyetlen morálisan pozitívnak nevezhető figura, a rockabilly szerelésben flangáló Donnie Yen. Ő az új adminisztráció jövendőbeli beosztottja, egy stock-karakter, akire mindig számíthatnak a producerek, ha be akarják mutatni filmjüket a Nagy Kínában is (a finálét ennek megfelelően kétféleképpen kellett leforgatni).
Yen maníros, metroszexuális lényén lehet mosolyogni, de ő szolgáltatja a katarzist, azt a két-három akciójelenetet, ami miatt az SPL valamivel többet nyújt, mint egy multiplexekbe szánt Milky Way koppintás.
A villámgyors, spontánnak ható üsdvágdnemapád koreográfia valóban újat hozott az éppen stagnáló HK-akciófilmekbe, még korunk nuncsakuja, a vipera is előkerül, és máris ott érezhetjük magunkat a hétvégi szlovák-magyar meccsen. Ha nem járunk meccsre, akkor az SPL-ben megnézhetjük milyen az, ha valakit teljes erővel pofánvágnak. Brutális.
Wilson Yip horrorfilmes eszközöket is bevetve vezeti fel az akcióexploziókat, hoz néhány stilisztikai bravúrt, és majdnem sikerül elfeledtetnie velünk a gyenge pontot. Ez lenne a Milky Way Creative Team egyik oszlopos tagja által írt szkript, tele ezerszer használt panelekkel, olcsó érzelgősséggel és némi felesleges, moralizáló monológgal. Egy olyan filmben, ami arra van kihegyezve, hogy hogyan csépelik egymást szénné az opponensek, ez a drámaszakkörözés teljesen felesleges. Nem klasszikus tehát, de a dolgok jelenlegi állása szerint ez van, lehet szeretni.
Wilson Yip horrorfilmes eszközöket is bevetve vezeti fel az akcióexploziókat, hoz néhány stilisztikai bravúrt, és majdnem sikerül elfeledtetnie velünk a gyenge pontot. Ez lenne a Milky Way Creative Team egyik oszlopos tagja által írt szkript, tele ezerszer használt panelekkel, olcsó érzelgősséggel és némi felesleges, moralizáló monológgal. Egy olyan filmben, ami arra van kihegyezve, hogy hogyan csépelik egymást szénné az opponensek, ez a drámaszakkörözés teljesen felesleges. Nem klasszikus tehát, de a dolgok jelenlegi állása szerint ez van, lehet szeretni.
Az SPL-t forgalmazó SPI(!) dvdje korrekt, még az eredeti kantoni hangsávot is rajta felejtették (az izgalmas autós üldözéseket is ígérő borítón tévesen angol hangformátum szerepel).
