Patrick Yau / Johnnie To, 香港
Tovább a Milkyway úton. BEYOND HYPOTHERMIA → TOO MANY WAYS TO BE NO. 1 / THE ODD ONE DIES. "A kilencvenes évek közepén komolyan fontolóra vettem, hogy abbahagyom a filmezést, nem láttam többé értelmét a munkámnak. Ezzel az új stílussal rengeteg ellenérzést váltottunk ki, de mindannyian tudtuk, hogy valamin változtatni kell." A párossal Johnnie To & Co. nem akartak kasszát robbantani, arra ezek a saját tőkéből finanszírozott, kisköltségvetésű furcsaságok alkalmatlanok lettek volna. Inkább az ambíció dolgozott bennük, hogy zsánerben maradva (gengszter thriller) valami szokatlannal rukkoljanak elő. Az értelmi szerző mindkét esetben Wai Ka Fai, a stúdió agytrösztje, neki tulajdonítható a Milkyway-narratívák játékossága, meg hogy olyan sorsszerűen csúsznak egymásba a dolgok. Vagy ott a plakáton hangsúlyozott doppelganger-effektus,
Cselekmény? Csak a látszat kedvéért. Szerencsétlen X-Gen triádgyerek elmadzsongozza maradék pénzét, a tiszteletlen viselkedéséért a kaszinó kiskirálya agyba-főbe vereti az embereivel. A pretty boy hero never dies – a keljfeljancsit az akkori hongkongi szórakoztatóipar egyik modell alkatú sztárja, Takeshi Kaneshiro játssza. A szófukar, tompaagyú srác hogy pénzhez jusson, életében először elvállal egy bérgyilkosságot. Az előlegből kihegyezi magát, mint a józsefvárosi szarospista - leharcolt Porsche 911, használt bunkofon, fuksz a nyakba, és irány vissza a játékbarlangba. Megint vesztésre áll, amikor a sors, vagyis a forgatókönyvíró keze közbeavatkozik, és egy rakás pénzt nyer össze huszonegyezéssel. Teli brifkóval a zsebében elmegy a kedve a bérgyilkosságtól, inkább közvetítő útján felbérel "ócsóért" valakit, aki teljesítené helyette a melót. Ez a valaki az ő kiköpött mása lesz, női kiadásban - az akkori hongkongi szórakoztatóipar egyik modell alkatú sztárja, Carman Lee.
A slampos páros (Hong Kong Film Awards jelölés legjobb jelmeztervezés kategóriában) kisebb-nagyobb kalandokba keveri egymást, rengeteg kábítószert cigit elszívnak, majd egy átmulatott szilveszter éjszaka után (1997) el kell dönteniük, melyikük fogja elvégezni az öngyilkossággal felérő bérgyilkolást, és kivel húzza el a kondenzcsíkot a repülőgép Hong Kong felett egy szebb, jobb világ felé.
Helyi kritikusok BUKOTT ANGYALKÁK-koppintásnak nézték a filmet, mire fel Johnnie To megsértődött, de legalább a soron következő Patrick Yau rendezésekben (THE LONGEST NITE; EXPECT THE UNEXPECTED) maga mögött hagyja a Wong Kar Wai áthallásokat egy letisztultabb külalak kedvéért. A THE ODD ONE DIES úgy van megcsinálva, mint egy tehetséges huszonéves cinefil bemutatkozó nagyjátékfilmje. Sabu féle futkorászás, Takeshi Kitano humor, WKW melankólia latinos bárzenére, láncdohányos, elnyűttre fazonírozott színészekkel - kábé minden, ami akkoriban menőnek számított a távol-keleti indie színtéren. 1997 árnyékában a materialista társadalom problémái ott hevernek az utcán, lepukkant bárokban, luxushotel recepcióján, csakhogy az elbeszélésmód annyira abszurdba hajlik, a rendezés meg annyira gyúr a stílusra, hogy életszagú szociodráma helyett impresszionista színekkel megfestett akció-románc-szatíra bontakozik ki - egy Johnnie To film.
Peregnek a képek, a forma szép lassan töltődik tartalommal. „Az alvilágban folyton ugyanazokat a dolgokat ismételgetjük, ez a mi sorsunk” – filozofál a triádfőnök, amikor harmadjára készülnek levágni az ujjait. A makacs ismétlődések fő humorforrássá lépnek elő, az empátiával ábrázolt szereplőknek mindig többször kell nekifutniuk ahhoz, hogy alakuljanak a dolgok. A TOO MANY WAYS TO BE NO.1 a felénél újraindul, az író így ad még egy esélyt az elsőre rossz utat választó, és ezért az életével fizető balekjának. A THE ODD ONE DIES a végére tartogatja narratív trükkjét, és kivételesen engedi, hogy a nagyvárosi noir vastag falán áttörjön a reménysugár: ha kezedbe veszed a sorsodat, nekifutásból talán sikerülhet átlendülni a másik oldalra.
