Patrick Leung, 香港
A kérdésbe rejtett utalás provokatív szándékú: a kilencvenes évek közepén Wong Kar Wai egzisztencialista manírjai elől egy John Woo-tanítvány brutális heroic bloodshedje sem menekülhetett. A vongkarvajizmus rögtön az elején szembe jön, a film ugyanis egy időből kizökkentett jelenettel nyit, virágnyelven írt belső monológgal kísérve - "Egész végig azon voltam, hogy megöljem, de az utolsó pillanatban rá kellett jönnöm, hogy valójában nem tudtam, mit is csinálok..." Egy kerülettel odébb a Chungking Expressztől, hidegvérű bérgyilkosnő szürke ballonkabátban, parókával a fején várja a következő megbízását. A Bukott Angyalka távolságtartó románca a meleg szívű, kedves kifőzdéssel Szerelemre Hangolja a nagyvárosi Beretta-szimfóniát. A vége főcím alatt szól az „End of Despair” című ballada, én pedig kétségbe esek, mert nem igazán tudom eldönteni, hogyan viszonyuljak a látottakhoz.
Az érzelgős énemre a két sztárszínész, Wu Chien Lien és Lau Ching Wan közti kémia gyakorolt hatást, de vérontásra szomjazó nézőként sem lehetett okom panaszra. Az akciókoreográfusok megint kitettek magukért, dörögtek a kézifegyverek, holtest holtest hátán, az egyik csúcsforgalommal szemben közlekedő nagyjelenet a Johnnie To társrendezte THE BIG HEAT-et juttatta eszembe, és én újfent elérzékenyültem. A kamerát Hong Kong egyik leginnovatívabb operatőre, Arthur Wong kezelte – vizuálisan a másik bérgyilkosnős HK-fantázia, a NAKED KILLER volt ennyire erős, csak itt nincs meztelenkedés, bár mester-tanítvány leszbikus allűrje van a dolognak. Megvan, mi szúrta annyira a szemem: az antagonista sérója!
A hősnőnk ellen irányuló bosszúhadjáratot vezető koreai szépfiú-gengszter és a vele járó K-pop záródal a koreai fél számlájára írandó. A költségvetés jelentős részét koreai pénzből finanszírozták, akkoriban Tajvan mellett a nagy Hallyu-robbanás küszöbén álló Dél-Korea számított a hongkongi akciófilmek legnagyobb ázsiai felvevőpiacának; ezúttal élőben leshették el a fogásokat. Az Imdb Patrick Leung mellett három koreai nevet jegyez rendezőként (ez az egyetlen rendezői kreditjük), ők valószínűleg a Szöulban játszódó akciójeleneteknél felügyelték a helyi kaszkadőr-csapatot.
A koreai piac számára tett szívességeket leszámítva a film nagyon is Hong Kong-specifikus jellegzetességekkel rendelkezik. Több visszacsatolás környéki (akció)filmhez hasonlatosan a BEYOND HYPOTHERMIA forgatókönyve is az identitásválság vezérfonalába kapaszkodik. A bérgyilkos hipotermiája a teljes elidegenedés metaforája - az önrendelkezéstől megfosztott nőalaknak se múltja, se jövendője, három havonta új néven új helyre kell költöznie, csak a munkájának él, de még abban is a főnökasszonya diktálja a feltételeket. Az ID-problematika szürreális megjelenítéséhez a klasszikus kínai kísértethistóriák szolgáltak inspirációként. A fel- és alvilág között ingázó, éteri szépségű „szellem” a létezés megtapasztalása után sóvárog, egyszerű földi halandó akar lenni. Gyermeki örömök, vad szex egy férfiemberrel, diktum-faktum: halál. A finálé zuhanás a nihilizmusba, a szárba szökött romantika virágát sebtében megásott tömegsírba temetik, a képzeletbeli fejfán a dátum: 1997. Mire idáig eljutunk, a költségvetés felett őrködő producer már átvette az irányítást. A biztosítékot az egyik Johnnie To által rendezett extra jelenet verte ki: "Patrick Leung nem akart végezni a kislánnyal, de én igen! A főhősnő egy bérgyilkos, ha nem öli meg, akkor a karakter nem válik hitelessé." A méltatlan helyzetbe került rendező megszakította Tóval a munkakapcsolatot.
A bátrabban kísérletező Milkywayekhez képest a produkció egyelőre még ismerős B-filmes sémákra építkezve, a hőskort idéző akciózásokkal kereste helyét a placcon. A koncentrált történetmesélés (85 perc) és az átlagos hőmérséklet alá öt fokkal (32°C) belőtt noir-kúlság viszont már jelezte, hogy a mögötte álló szándékok komolyak. A Milkywaynél a háromkategóriás INTRUDER-ben rombolták tovább Wu Chien Lien nebáncsvirág-imázsát. Ami Patrick Leungot illeti, mielőtt komédiákkal kereste volna kenyerét, még egy hősies vérontásra futotta: a TASK FORCE a nem túl fényes 1997-es esztendő egyik fénypontja volt.
A BEYOND HYPOTHERMIA általam látott hongkongi moziváltozatához (Mei Ah VCD/DVD) képest a neten keringő export kópián (Metropolitan Films) az összes narráció valamiért angol szinkront kapott, az eredetitől igencsak eltérő fordításban. Amikor meghallottam, egyből felment a vérnyomásom. Beyond Hipertónia.
