2021. október 2., szombat

SECTA SINIESTRA (1982)

"Steve McCoy", spanyol

A LA REBELION DE LAS MUERTAS után az El Diablo del Deliria díjnak új tulajdonosa van: a SECTA SINIESTRA alias BLOODY SECT pokolra való mozgókép, talán maga az Ördög műve. Megnézte a ROSEMARY GYERMEKÉt, AZ ÖRDÖGŰZŐt, a SÓHAJOKat és munkához látott. Bűnbánat egye azt, akit kísértésbe visz a gonosz és megtekinti eme szentségtelenséget, utána két teljes hétig közelébe se menjen bármiféle spanyol szexhorrornak! 

Az álnév mögül kikacsintó Ignacio F. Iquinónak valóban ördögi fizimiskája volt. A hispán közönségfilm termékeny író-rendező-producere hollywoodi mintára 1948-ban alapította független barcelonai stúdióját (IFI Producción S.A.). Állandó munkatársakból álló technikai személyzettel négy évtizeden át gyártott műfaji filmeket (musicalek, vígjátékok, westernek). Főként belpiacra dolgozott, így a neve nem vált nemzetközileg ismerté, még szűk eurokult körökben sem. A hetvenes évek elején kivette a részét az úgynevezett "tercera vía" ~ harmadik utas moziból, modern tabutémákat - abortusz, válás, prostitúció, drogok - feszegető melodrámák szigorúan a kor keresztény-konzervatív ideológiájának keretein belül. A Franco-rezsim és az erkölcsi gátak megszűntével Iquino teljes mellbedobással az 'S' besorolású szexfilmekre feküdt rá, olyan címekkel, mint 

 Hajnali erőszaktevők

Szexuális hajlam lemeztelenítve
 
 Juliska, a dögös maca

A horror műfajától egész addigi életében idegenkedő stúdiófőnök próba-szerencse alapon, 72 éves korában forgatta le a SECTA SINIESTRA-t, egyetlen horrorfilmjét.  A frász elsősorban a dilettantizmus láttán törhet ki, de éppen botcsinálta jellegénél fogva tud a meglepetés erejével hatni. A ROSEMARY GYERMEKE vagy AZ ÖRDÖGŰZŐ megtekintésekor magasan képzett, magabiztos szakemberek karmai közé kerülünk – ezekhez képest a  SECTA SINIESTRA egy zártosztályon megtartott színielőadásra invitál. A doktor és páciensei már az első felvonás alatt elveszítik a kontrollt, és nincs senki, aki a káoszban rendet teremtene.
 

Egy nyugatnémet (an dem Barcelona) meddőségi klinikára asszisztensnek álcázott sátánista papok fészkelik be magukat, hogy ott a nőgyógyász tudta nélkül nőket termékenyítsenek meg a Sátán spermájával. Az a fránya Antikrisztus azonban csak nem akar világra jönni, az áldatlan állapotba került alanyok vagy abortuszt végeztetnek, vagy még a szülés előtt belehalnak a szörnyű fájdalomba. A következő jelenet ismerős lehet bárkinek, aki találkozott Jehova Tanúival:

„Jónapot kívánok, az Örökkévaló Angyal papjai vagyunk, bizonyára hallott már a vallásunkról” - kopogtat be  a két szimpatikus sátánista fiatalember az egyik megtermékenyített nőhöz. „Hagyjanak békén, nem érdekel a vallásuk!” A biztonság kedvéért a szekta küld egy bábát a várandós asszony mellé, a szerencsétlen vak férjet meg felköltöztetik a padlásszobába. A vidéki kúriába további hívatlan látogatók érkeznek: a börtönből kiszökött ex-feleség baltával a kezében,

 

az a komplett őrült némber, aki a film elején féltékenységi rohamot kapott és villával kiszúrta a férj szemeit. A buliba becsatlakozik Sonny, a neveletlen unokaöcs,

 
Honnan ismerős ez az ördögfióka?

Megvan: HELL OF THE LIVING DEAD

 és a pokol végleg elszabadul...

A forgatókönyvírók (John Wood = Juan Bosch, a Paul Naschy fémjelezte EXORCISMO rendezője) két különálló sztorit engedtek útjára, que será, será: a padláson tartott elmebeteg nő a psycho-biddy műfaját képviseli, majd a természetfeletti okkult kerül a vörösen izzó reflektorfénybe. A pokoli színjátékban az abortusz-klinika ellen a sátánisták intéznek terrortámadást  - szubverzíve a SECTA SINIESTRA egy pro-choice kiáltvány a konzervatív nyomás alól felszabadult Spanyolországból. A  mesterséges megtermékenyítés eljárása részletesen lett ecsetelve (sic), a vasorrú bába pixie frizurás csajszi szűk fekete farmernaciban, de még a helyi kézbesítő is "dögös maca" kategória. Gyanítom, a szereplőgárdát szexfilmekből terelték össze. 

Mivel a célirány horrorfilm volt, nem 'S' kategóriás szexfilm, a rémületkeltés hogyanjai és mikéntjei előtt egy ma született bárány tanácstalanságával álló idős rendező meztelenkedés helyett mindenféle gusztustalanságot dobált egymásra: szemkiszúrás, vérhányás, torokmetszés, koporsóból felkelő zombi, állatkínzás premier plánban (ezeknek semmi se szent?). Az eredmény egy "szedett-vetett komédia, ami alatt a közönség egyfolytában kacagott" - emlékezett vissza a bemutató napjára Juan Bosch, hozzátéve: "Iquino tönkretette a filmet." Gyermeki bájával a vámpírtörténetbe illő denevér-támadás pályázhat a legemlékezetesebb látványelemre (efectos especiales: Anthony Basty), de az utolsó pillanatban elviszi előle a pálmát maga az Antikrisztus. Rendhagyó módon a filmnek tulajdonképpen nincs főhőse, a játékidő előre haladtával a néző egyedül annak drukkolhat, hogy végre valahára véget érjen a rémálom.


Hamisítatlan Cinema Deliria a rémesebb fajtából, annak minden kínjával (rendezés, színészet, zene stb.) és szépségével (az egész úgy, ahogy van).