2021. szeptember 24., péntek

UN PAR DE ZAPATOS 32 (1973)

Rafael Romero Marchent, spanyol-olasz

Dr. Mell (Ray Milland), az alsó tagozatos fiúgyerekeket nevelő elit internátus igazgatója viszonyt folytat az egyik nebuló férjezett édesanyjával (Sylva Koscina). Megelégelve az állandó titkolózást, a láncdohányos szerelmesek felfogadnak egy szintén láncdohányos bérgyilkost. 

Itt muszáj megjegyezni, hogy 1. a dohányzás káros az egészségre (ahogy azt mindjárt meglátjuk); 2. a történet Franciaországban játszódik á la ÖRDÖNGÖSÖK, de abban a katolikus Spanyolországban eszelték ki, ahol az állam a család szentségére hivatkozva lehetetlenné tette a válást. A bérgyilkosnak mindenesetre semmi se szent, terrorista-cselekménynek álcázva a férjjel együtt felrobbant egy utasokkal teli Boeing 737-es repülőgépet! A 140 ember halálát követelő gaztett hallatán Dr. Mell olyannyira felháborodik, hogy hirtelen felindulásában agyonüti a bérgyilkost. A dohányzás mellékhatásába belehalt hulla (hamutartóval csapták agyon) az iskola növényházában kerül elföldelésre. QUALCUNO HA VISTO UCCIDERE ---

Valaki látta gyilkolni – árulkodik az olasz cím. A kétségbeesett Mellnek mielőbb ki kell derítenie, ki volt az a 32-es cipőt viselő kis szemtanú, aki az igazgatói szoba ablakán keresztül látta a bűncselekményt. 

 
A giallo-trend hispán megnyilvánulásai közé sorolható  Egy pár 32-es cipő stáblistáján feltüntetett olasz illetőségű nevek (az egyik forgatókönyvíró Luciano Ercoli; a zeneszerző Stelvio Cipriani; a női sztár Koscina akkortájt giallókban is szerepelt) bizonyos fokú műfaji hitelességet voltak hivatottak biztosítani a madridi székhelyű produkciónak. A főszerepre leszerződtetett 66 éves Ray Milland (a GYILKOSSÁG TELEFONHÍVÁSRA antihőse) szintén jelzésértékű a filmbarátok számára a tekintetben, hogy a tipikus giallo-dinamikára épülő cselekmény (ármánykodó szeretők, véletlen szemtanú, fekete bőrkesztyűs sorozatgyilkos) nem fog tobzódni a szex-erőszakban, inkább egy kifinomultabb hitchcocki suspense thriller formáját ölti. A film így sincs teljesen híján az eurokrimikre jellemző abszurditásoknak, a katalánoknál alkalmanként visszatérő tabusértéssel a középpontban: ¿Ki képes megölni egy gyereket? 

Az argentós „szemtanú keresi a gyilkost” alapállást a feje tetejére fordító „a gyilkos keresi a szemtanút” történetben Milland zavarba ejtő emberséggel formálta meg bűntudatos figuráját, ha nem gyerekgyilkosságokon járna az esze, akár együtt is érezhetnénk vele. Dr. Mell azokra a klasszikus amerikai film noir balekokra emlékeztet, akik a gátlástalan femme fatale-ok kedvéért (itt a manipulatív szerető) süllyednek a bűn mocsarába, minden egyes ballépésükkel egyre csak mélyebbre, visszafordíthatatlan következményekkel.

 
 
Milland Hollywoodból hozott professzionalizmusával uralja a vásznat, amire szükség is van, mert a kopasz bérgyilkostól Delon felügyelőig a mellékszereplők úgy néznek ki, mint akik egy paella western forgatásáról tolták be a képüket. (Meglátva a spanyol címet azt hittem, Zapata '32-es kitörési kísérletéről lesz szó 😞) A western-specialista Rafael Romero Marchent DISCO ROJO című 1972-es modern bűnügyi drámájával megnyerte a Nemzeti Szórakoztatóipari Szakszervezet legjobb rendező díját. A 45 ezer peseta pénzjutalommal járó állami (francóista) elismerésen felbuzdulva Marchent műfajban maradt és rendezte meg ezt a meglehetősen konzervatív szemléletű krimit (erkölcsi tanulság: ne kívánd más feleségét). A hasonló környezetben játszódó LA RESIDENCIA-hoz, netán egy jobb olasz giallóhoz mérten a vizuális megoldások gyerekcipőben jártak. Na jó, van legalább egy tökéletes beállítás ---

 
Stelvio Cipriani 1972-73 között 24 produkcióhoz (havonta egy) szolgáltatott zenét, ami elképesztő teljesítménynek hangzik addig, amíg a maestro easy és hard között váltakozó témái filmről filmre nem kezdenek el ismerősen csengeni a fülünkben - a ZAPATOS egyik suspense-témája például a NIGHTMARE CITY-ben visszhangzik. A nyolcvanöt perc javára írom, hogy mentes a sallangoktól, képes fenntartani a figyelmet egészen az ironikus befejezésig. Ugyanakkor a maradék jóérzésem azt súgja, a forgatókönyvírók ezúttal túl sokat kértek a nagyérdeműtől azzal, hogy egy szorult helyzetbe került gyerekgyilkos oldalán izguljuk végig a rejtélyt.


A THE STUDENT CONNECTION cím használatával az amerikai forgalmazó alighanem a FRANCIA KAPCSOLAThoz akarta kapcsolni az árut. Ami azt illeti, a film fő fogása egy közel tíz percig tartó üldözés a belvároson keresztül... 
 
Ray Milland kalandja Gialliában #2: THE PYJAMA GIRL CASE.