THE UNTOLD STORY (1993)

A 95 perces késztermék 300 kiló hús felhasználásával készült, igaz történet alapján.

A szerencsejátékokban utazó, börtönviselt Wong Chi Hang első gyilkosságát Hong Kongban követte el, amikor egy férfit pár ezer dolláros tartozása miatt agyonvert és felgyújtott. Évekkel később Makaón nagyobb összeget nyer egy kínai étkezdét tulajdonló házaspártól. A megbeszélt határidőre nem tudják kifizetni neki a tartozást, mire fel Wong az étteremben egyetlen éjszaka alatt lemészárolja az egész családot (három felnőtt + hét kiskorú gyermek). A holttesteket feldarabolja és eltünteti, majd a tulajdonlap birtokában átveszi az üzlet vezetését. Egy évre rá tartóztatják le, és hogy vallomásra bírják, közös cellába teszik a meggyilkolt családfő éppen büntetését töltő, bosszúszomjas öccsével. Az összevert Wong a börtönben lesz öngyilkos. 

A végtagok egy része a tengerparton előkerült, a belsőségeket, csontokat nem találták meg. A bulvárból merítő népköltészet megteremtette a Makaói Mészáros (Bunman) legendáját, miszerint az étteremben felszolgált sertéshúsos batyukba került a maradék. Az eset az egész dim sum ipart megrázta.

Wong Chi Hang lelkén tizenegy ember halála száradt, a THE UNTOLD STORY még kettőt felszolgál előételként, nemi erőszakot és kannibalizmust adva a recepthez. Az előző év legtöbb bevételét hozó Cat.III filmjével (DR. LAMB) a háta mögött a producer a tutira ment, a rendező a kategória határainak a feszegetésében volt érdekelt. „We tried to make a powerful, scary movie.” A harcedzett közönség letaglózásához Herman Yau még direktebb kivitelben tolta a tabudöntögető erőszakot. Semmi pszichoanalizálgatás, a gyilkost kizárólag a nyereségvágy hajtja. Csak a tett helyszínén megtalálható eszközökkel dolgozik (hentesbárd,  merőkanál, evőpálcikák). Példátlan mennyiségű káromkodás és vér. 

A Hong Kong Film Awards '93 fődíjával elismert Anthony Wong a hongkongi pszichopata-színjátszás mérföldkövét rakta le azzal a merev tekintettel, amivel kibámult szemüvegéből. Az ő szemszögéből nézve mindenki ostoba faszkalap, saját igazának kerékkötője. Letartóztatásakor a hirtelen haragú karakter kerül áldozati pozícióba, az ilyesfajta filmekben a nyomozati szervek ugyanolyan elszántsággal folyamodnak szadizmushoz, mint a bűnelkövetők. Megy az élcelődés a makaói rendőrség hírhedt inkompetenciáján, ilyenkor a true crime átvedlik szexista vígjátékká, de amint Wongra fókuszál a kamera, a film visszaköveteli magának a feszült figyelmet. Anthony az audiokommentárban néhányszor hangot ad megrökönyödésének - hogyan lehet valami ennyire embertelen? 

Túl a bűntényen, a THE UNTOLD STORY húsos batyui Hong Kong történelmi emlékezetének legsötétebb szóbeszédjét elevenítik fel. A japán megszállás alatt a húshiány arra késztetett élelmes vendéglősöket, hogy az utcákon heverő holttestekből készítsenek húsételeket a kiéheztetett lakosság számára. Amikor a túlélésről van szó, a tápláléklánc aljára szorult ember bármire képes. Ha egyáltalán valamiről, akkor erről akar szólni ez a kapitalizmus gyomrából felböffentett szociohorror.

KENNY & COMPANY (1976)

Don Coscarelli, USA 

Hát ilyen volt az utolsó halloween, mielőtt eljött volna a Magas Férfi. Az általános iskolás Kenny és társai átlagos kertvárosi gyerekek Kaliforniában, ahogy azt Móricka elképzeli. Gördeszkázás ezerrel, foo’ fighting a suliban, apró csínyek, amikért a keleti blokkban átnevelőtáborba küldték volna az egész családot. A garázsban mindenféle szerkezeteket eszkábálsz össze szülői felügyelet nélkül, a legjobb haverod apja jófej rendőr a titkosszolgálatnál, bazi nagy fegyverrel a hóna alatt. Kipróbálhatjuk? Hát persze! 

Az ártatlanság kora - ezt használja ki a Halál, aki az ünnepre való készülődés közepette belovagol a lágyan fényelt, sráckor-búcsúztató kalandfilmbe. 

A bombakészítéstől a szexig sokféle, tizenkét éves fiúkat foglalkoztató téma felmerül, a létezés végességének a felismerése mindent visz. A rendező-író-operatőr-vágó-producer csupán nyolc vagy kilenc évvel lehetett idősebb főhőseinél, talán ő is csak mozivásznon, képregények lapjain nézett szembe a halállal. Coscarelli gyermeki érzékenységgel veti fel az elmúlás gondolatát; először kekeckedik vele (öngyilkos mutatvány a főúton, a „halott ember” geg), aztán egy családtag kimúlásának apropóján szembesít. A fantasztikum kapujában behúzza féket, mintha előre tudná, hogy oda majd legközelebb fogja bevinni szereplőit, horrorisztikus választ adva Kenny „mi történik velünk a halál után?’ kérdésére. 

A mozipénztáraknál idejekorán elhalálozott filmek nem múlnak el nyomtalanul, ha újra felfedezzük őket. Ma már a forgatókönyv kötetlen formáját (lényegében nincs plot) akár modernista gesztusként is felfoghatjuk. A hol vidám, hol drámai életképeken keresztül egyrészt bepillantást nyerhetünk egy olyan világba - nevezzük liberális Amerikának -, ahol a szülők és az iskola gondolkodó, önálló cselekvésre képes lényekként kezelik a gyerekeket. Még akkor is, ha ezek a cselekedetek néha ön- és közveszélyesek. 

Másrészt ott a cool-faktor, a nyugati parti deszkás kultúra megszületésének pillanatában forgatott film gördülékeny stílusa. A műtermet a szülői ház garázsában rendezték be, anyu felelt a díszletekért, apu a pénzt hajtotta fel. A wunderkidekre (Spielberg, Raimi, Jackson) jellemző magabiztosság, a technika uralása, a gyerekszereplőkből kicsalogatott természetes alakítások Coscarellit akár fényes hollywoodi PG-13 pályafutásra predesztinálhatták volna, garázsfilmjét forgalmazóként a 20th Century Fox vásárolta meg. A kísértetházas epizód különösen hatásosra sikerült, és ha nem vetted volna észre, ezzel kilyukadtunk oda, ahová egész végig tartottunk: PHANTASM. Sok folytatás készült hozzá, de az egyetlen lehetséges (és logikus) előzmény az a KENNY & CO. See it, boy!

THE PYJAMA GIRL CASE (1977)

Flavio Mogherini, olasz

Look at her dancing

Just look at her dancing

Flaunting her charms away 

A DEEP RED-del végérvényesen lezárult aranykorszak után néhány évvel bemutatott giallót a Cinecittá megbecsült látványtervezője, vagy hogy kis nagypolitikát csempésszek ide: Federica Mogherini édesapja írta és rendezte. Akkortájt népszerű komédiákat rendező Mogherinire munkatársai Rolls Royce-szal közlekedő elegáns, intelligens úriemberként emlékeznek, ebből következően stílusból és intelligenciából egy szem krimije sem szenved hiányt. Az Ausztráliában, Sydney napfényes utcáin játszódó LA RAGAZZA DAL PIGIAMA GIALLO olasz címében utal műfajára, mégsem beszélhetünk szokványos jet-set giallóról. A bűnügybe csomagolt melodráma türelmet és együttérzést kívánó elbeszélésmódja kihívást jelenthet a giallisták számára. Vontatott vagy sem, a film a maga nemében egyedülálló. És van benne két feledhetetlen jelenet. 

Look at her smiling

Oh, she’s so inviting

Throwing her life away 

Megtörtént eset alapján: Ausztrália, 1934. Egy csatornakijáratban fiatal női holttestet találnak. A nyakon lőtt, bevert koponyájú, félig összeégett arcú tetem selyem pizsamát viselt. Az ismeretlen áldozat fényképét az összes létező ausztrál sajtóorgánum közreadta, hiába. A rendőrség egy idő után példátlan lépésre szánta el magát: még mielőtt oszlásnak indult volna a holttest, formalinos kádban közszemlére tették Sydney orvosi egyetemén. Az elkövetkezendő években több százan mentek el megnézni, azonban továbbra sem sikerült azonosítani a „pizsamás lányt”, egészen 1944-ig, amikor beismerő vallomást tett egy pincérként dolgozó olasz bevándorló, akinek tíz évvel korábban eltűnt a brit származású felesége. Addigra az ügy halhatatlan mítosszá nőtte ki magát, a ledérséget szimbolizáló selyem pizsamával a főszerepben.  

Look at her mincing

You’re sexy but mean

When will you get it right

Az ausztrál murder mystery korszerűsített, giallósan pervertált feldolgozásában a detektívmunka régi szabású, mint a nyugdíjas nyomozó szürke ballonkabátja. A giallókban felbukkanó kiöregedett Hitchcock-sztárok számát gyarapító Ray Milland a terepmunka megszállottjaként házról-házra járva próbálja megtalálni az ismeretlen személyazonosságú, sárga pizsamás lány gyilkosát, néha ellőve egy-két jól irányzott poént. Öltönyös és tetőtől talpig humortalan kollégái az új módszerek hívei, ők állnak elő azzal a szégyentelen ötlettel, hogy az áldozatot közszemlére tegyék, mint valami kiállítási tárgyat. Az olasz emigráns szálon kívül alighanem ez a morbid tény mozgathatta meg az író-rendező fantáziáját. Mint spagettin a bolognese szósz, úgy trónol a filmen a nagyjelenet; ha egy Argento-filmben fordult volna elő, akkor a maestro ikonikus pillanatai között emlegetnénk. 

Look at her dancing

Oh, look at her dancing

With men around her night and day 

A detektívesdivel párhuzamosan futó kapcsolati dráma három nincstelen európai bevándorló közös szerelmi életét teszi közszemlére. (Megjegyzés: az angol szinkron rendesen odacsap a hiteles alakításoknak, a helyszínből adódóan én mégis az angol hangsávot ajánlanám a szintén utószinkronizált olasz helyett.)  A német gyári munkás és az olasz pincér -  ki-ki a maga virtusával - ugyanazt a holland lányt viszi ágyba. Az izomagyú német (Howard Ross, metszően kék kontaktlencsével) csak jó szexet akar, a frusztrált olasz (Michele 'Cattani' Placido) házasságot. A boldogságot kereső libertinusnak van még tartalékban egy gazdag sugar daddyje (Mel Ferrer), illetve vazelinnel körbekent flashbackben a sárga pizsamás leszbikus lakótárs próbál vele intim viszonyba kerülni. Az vesse rájuk az első követ, aki ellen tudna állni Dalila Di Lazzaro vászont repesztő szexepiljének. Az Amanda Lear betétdal megtestesülése egy olyan szexjelenetben éri el a mélypontot, aminek láttán a hímsovinisztáknak is felfordulna a gyomra. A motel főútra néző üvegablaka mögött zajló gang bang és az üvegvitrinben mutogatott meztelen női holttest, vagyis a film két végén elhelyezett csúcspontok ugyanarra a Riz Ortolani (CANNIBAL HOLOCAUST) elektro-témára vannak vágva, hasonló kameramozgásokkal felvéve - a párhuzam kiadja a "Pizsamás lány" esetből leszűrhető lényeget: megszégyenült, tárgyiasított nők kiszolgáltatottsága az érzéketlen közegben. 

Look at her dancing

You are living in sin, hey

When will you see the light 

A leforgatott anyagot háromszor szerkesztették újra, mire rájöttek, hogy a párhuzamos vágás funkcióját rendhagyóan felhasználva tudják giallójukat egyedivé varázsolni. Látványtervezői énjét nem meghazudtolva Mogherini rendezőként hajlamos volt belefeledkezni a díszletbe, elmerengeni egy-egy beszédes beállításon, mint amikor a neonfénytől megvilágított ablak előtt álló nőt megkísérti amszterdami vöröslámpás múltja. A nagyszerű operatőr, Carlo Carlini a suspense-részeknél is hozza formáját, de ezek - két gyilkosság és egy üldözés - nem sok leleménnyel lettek lerendezve. A krimit trükkös szerkezete teszi figyelemre méltóvá, drámaként pedig szomorúságos utózöngéje, ami bevési Dalila Di Lazzaro „túl szexi ehhez a kurva élethez” ábrázatát az emlékezetünkbe.

You thought you were winning

But you have been loosing

And look at you dancing now

Lear - Ortolani: Look At Her Dancing (©Cinevox Records)

CRAZY N’ THE CITY (2005)

James Yuen, 香港

Szerencsétlen őrült (n' the) város, jól elbánt vele a történelem. A hongkongi rendőrök éppen verik az állampolgárokat, ez a bájos kis dramedy meg társadalmi célú hirdetésként közölte: rendőrnek lenni hivatás! Az ezredforduló legjobb weepie-jének, a buszsofőrök előtt tisztelgő LOST IN TIME-nak lokálpatrióta alkotóitól.

„Azt hiszed, ez egy zsarufilm?” A filmbe illő akciójelenetekről ábrándozó járőr (az unott képű popsztár, Eason Chan) fiatal éveit tapossa Wan Chai utcáin, de már kezd majdnem annyira belefásulni a szolgálatba, mint idős kollégája. Bírságok kiszabása helyett inkább a bőrt rúgná a rendőr-focicsapatban, de hátvédként sem igazán találja helyét. Mikor a társa nyugdíjba vonul, új járőrt rendelnek mellé, egy tettre kész, lelkiismeretes falusi leányzót. A belső konfliktusokkal terhelt X-Gen zsaru szép lassan rádöbben, hogy ebben a buddy cop felállásban immáron ő játssza az apátiába süllyedt (kora)vén róka szerepét, és ha nem kapja össze magát, úgy is marad a nyugdíjazásáig. És akkor a körzetben felbukkan a fiatal lányokra vadászó sorozatgyilkos... 

Plot #2: rendőrünk gyerekkori barátja építészként végzett az egyetemen, aztán csődbe ment a vállalkozása, otthagyta az asszony, öngyilkosságot kísérelt meg és elvesztette józan eszét. Wanchai utcáin tönkrement mobiltelefonjával ténfergő "kerület bolondja" a felette lakó masszőrnőben látja meg darabokra törött életének értelmét. És akkor felbukkan a fiatal lányokra vadászó sorozatgyilkos...

Az urbánus, karakterközpontú forgatókönyveivel befutott James Yuen (annak idején ő írta a kisebbfajta trendet teremtő MOMENT OF ROMANCE-t) két típusfigurával, a közrendőrrel és az elmeháborodott férfigyermekkel illusztrálja a városállam átlagemberének elveszettségét. Hogyan lehet megbirkózni a mindennapok rutinjával, amikor köddé válik a jövőkép? Lehet-e a nulláról újra kezdeni, miután a tartozásainkon kívül mindenünket elveszítettük? Mesterkélten, nagy adag szentimentalizmussal ugyan, de Yuen elfogadható választ ad ---

(a képkockát nagyítsd fel és bámuld mereven legalább egy percig)

--- szedjük össze ideáljainkat (ambíció, bátorság, egy működőképes mobiltelefon), és át fogunk lendülni a kríziseken. A CRAZY N’ THE CITY a Ringo Lam-alert napos oldalán járőrözik, alkalomadtán borús, szociálisan érzékeny területekre tévedve, mint a bolti lopáson kapott családapa esete, megrázó csattanóval. A crazy szál Francis Ng odaadó játéka miatt akarva-akaratlanul egy idő után rohadt nyomasztóvá válik, a bájos kis drámai vígjátékba beleerőszakolt nemi erőszakokról nem is beszélve. 

Az egészet hajszál híján III kategóriába taszajtó szexgyilkos évtizeddel korábban egy Billy Tang-durvulatban az aszfalton végezte volna kiloccsantott agyvelővel, itt azonban nem más, mint a főhősök jellemét pozitív irányba terelő trigger-effektus, aki dolga végeztével átadja magát a hatóságoknak. A 2003-ban kötött CEPA-megállapodás, vagyis HK és az anyaország közti szorosabbra húzott gazdasági partnerség „áldásos” hatását amúgy nem nehéz észre venni már a főcímen: kínai társprodukció és legalább egy vendégművész (a masszőrt a Népköztársaságból delegált Miss China 2004 alakítja). Mégsem hiszem, hogy a mandarin piacot célozták volna meg vele, épp ellenkezőleg: a film leginkább imponáló oldala a hongkongisága.

Bruce Lee "be water" stílustanácsát látszólag megfogadván a rendező hol ráérősen, hol felpörgetve folyatja át képlékeny történetét Wan Chai kerületén. A sodrásban ismerős arcok köszönnek vissza: a Shaw Brothers egykori kungfu üdvöskéje Kara Hui, az akciókoreográfus Chin Kar Lok, Alex Man, Lam Suet, Waise Lee... Elképzelhető, hogy a karakterekkel együtt mi magunk is jellem(vissza)fejlődésen megyünk keresztül, és a végére újra hongkongi filmeket akarunk majd nézni. Mondjuk egy igazi zsarufilmet.

Na, még egyszer a kedvemért: