Hong Kong küszöbön álló visszacsatolása meg egy kiábrándító amerikai megbízatás újra csúcsformába taszította Ringo Lamot, aki évek óta nem tett vászonra ennyire hatásos munkát. A FULL CONTACT heroic bloodshed fantáziájához képest a FULL ALERT full realista módon lett kivitelezve, a nagy kedvenc A FRANCIA KAPCSOLAT nyomdokain, néhány korabeli hollywoodi kasszasiker (DIE HARD 3, HEAT) elemeit átemelő forgatókönyvvel. Lam szülővárosához intézett rekviemjében újfent addig hajszolja szereplőit, míg azok képletesen lángra nem kapnak.
A megszállott zsaru és a megszállott bűnöző (Lau Ching Wan és Francis Ng, a helyi filmipar akkor legjobbnak számító férfiszínészei) nagyvároson átívelő párharca egy végig magasfeszültség alatt működő rabló-pandúrosdi, a gerilla módszerekkel felvett akciójelenetek közül az autós üldözés a maga sportágában világbajnok. Régebbi HK-klasszikusokhoz képest a FULL ALERT már házimozi-hangrendszerünkkel is kompatibilis, köszönhetően az élő hang - dolby sztereo keverésnek. Ami azonban kiemeli a rutinból és egyenesen hátborzongatóvá teszi a filmet, az a jövőtől való szorongás és az abból fakadó tehetetlen frusztráció, amit nem túlzás, az összes képkockába beleöltek.
Kína mitikus történelmi figuráiról elnevezett főszereplők (Kwan generális, a párbajok istene vs. Pao bíró, az igazságosság mintaképe) egyazon érme két oldalát testesítik meg, az elveszett lelkek ugyanazokat a vágyakat és félelmeket cipelik magukkal. A rendező egyfolytában a karakterek egymásra tükröztetésével játszik, a törvény embere saját árnyékát kergeti a városon keresztül. Szakítva az erőszakban látványosan tobzódó heroic bloodshed hagyományaival, központi témaként jelenik meg az emberélet kioltásával járó bűntudat, a halál puszta látványától való rettegés; a film egyik noiros sajátossága, hogy minden pisztolylövés komoly sebet ejt a ravaszt meghúzó pszichéjén.
Ringo Lam, a javíthatatlan agitátor kifinomultabb módon, de aktuálpolitikai fegyverként is felhasználta a FULL ALERT-et. Ezt legkésőbb akkor vesszük észre, amikor Kwan és mandarinul társalgó tettestársai mezei bankfiók helyett a kapitalista nagyváros jelképének, a lóversenypályának a széfjét tervezik kipakolni a visszacsatolás előestéjén. A gondolat annyira hajmeresztő, hogy csakis szimbolikus (forgatókönyvírói) gesztus állhat mögötte. „Csak visszaveszem, ami az enyém volt” – jelenti be a bosszúszomjas, vérig sértett bűnöző, miközben a városlakók akkora összegű fogadásokat kötöttek a lovin, mintha nem lenne holnap. A megrendítő befejezésben a győztes kihirdetése idegösszeomlás miatt elmarad, a stáblista vihar előtti csenddel hagyja magára nézőjét. Ha a látottakat vesszük alapul - egy közel tökéletes zsaru-thriller -, a krízishelyzetből a rendező jött ki a legjobban.
1955-2018