THE ISLAND (1985)

Leong Po Chih, 香港

A teszetosza földrajztanár (színész, producer, demokrata aktivista John Shum) osztálykirándulásra viszi gimnazista nebulóit a Hong Kong és Kína közti öbölben fekvő kis szigetre. Ők még nem, mi nézők tudjuk, a természet ölén mindössze három, nem teljesen beszámítható fiútestvér tanyázik, meg egy láncra vert illegális menekült nő, aki megbukott a feleség-teszten.

A nemrég jobb létre szenderült mama utolsó kívánsága az volt, hogy a következő generáció biztosítása végett a két idősebb gyerek - egy robusztus alkatú fazon és ferde hajlamú öccse - végre találjon szűz hitvest a feltehetőleg beltenyészetből sarjadt család egyetlen nemzőképes tagjának, az értelmi fogyatékos legkisebb fiúnak.

A szigetre érkező társaság annak rendje és módja szerint összefut a helyi kisboltot üzemeltető tanyasiakkal. A nyájas fogadtatást követő szóváltások során a meggondolatlan városiak "odaígérik" a diáklányok egyikét feleségnek. Mivel a hagyományőrző pszicho-parasztok nem értenek a viccből, az adott szónak márpedig számukra bunkósbottal mérhető súlya van, a dolgok csakhamar véresen komolyra fordulnak.

A Joy Sales kincsestárából előhúzott THE ISLAND sztereotip megoldásaival a vadregényes amerikai kaszabolós horrorok, magyarul backwoods slasherek átfordítása kantoni nyelvjárásra. A hongkongi LÁNCFŰRÉSZES MÉSZÁRLÁS, ha úgy tetszik, de a MOTHER'S DAY vagy a PÉNTEK 13. is szóba kerülhetett a forgatókönyvírói megbeszélésen. No meg a SZALMAKUTYÁK, elég ránézni a hirdetés grafikájára.

Helyi előzménynek ott az öt évvel korábbi THE BEASTS, Dennis Yu hírhedt new wave dolgozata, melyben kempingező tinédzsereket terrorizálnak vidéken megbújó bűnözők. Tsui Hark WE'RE GOING TO EAT YOU-jával is párhuzamba hozható, amennyiben mindkettő elmaradott viszonyok közé dobja be felvilágosult hőseit, groteszk rémképet vetítve a kozmopolita nagyérdemű elé arról, mibe botolhatnak bele a peremvidéken. A nyugati horrorfilmes felfogáshoz hasonlóan tehát a hongkongi mucsa is a civilizációs összeférhetetlenség, a kultúrsokk hadszíntere, ugyanakkor társul hozzá egy vészjósló felhang: a rádió a városállam jövőjéről döntő Nagy-Britannia - Kína közti tárgyalások előrehaladtáról tudósít, ami az anyaország és HK közt tátongó kulturális és gazdasági szakadékra mutat rá.

A főcím alatt kisgyerek átszellemülten gyönyörködik az egymást gyilkoló halak látványában. A diákok egyike Rambo-divat szerint van öltözve, ő már eleve a túlélésre játszik. Mindannyiunkban lakozik egy barbár - sugallja a film, mialatt lassú megfontoltsággal betereli nagyvárosból jött puhatestűit egy átmeneti menedéket nyújtó kőház burkába, ahol aztán a felek közti kommunikáció a legelemibb üsd-vágd-nemapádra korlátozódik. A TEXASI LÁNCFŰRÉSZES után szabadon a történések nyugtalanító iróniája az, hogy a hillbillyk a maguk problémáját becsavarodott észjárásukkal logikusan próbálják megoldani, valük szemben a felvilágosultak meggyőző ereje nagyjából a nullával egyenlő.

Ugyan a HK New Wave lecsengése után járunk, a vonulatra jellemző fatalizmus nem tűnt el nyomtalanul. Az utolsó beállítások egyike külön figyelmet érdemel, mert "reflektál" vele a rendező: a hongkongi szereplők Kína irányába vetik tekintetüket, míg a Kínából jött menekült egyenesen a közönség szemébe néz. Ritka találó megfogalmazása a '97-érzésnek.

A brit születésű Leong Po Chih az említett hongkongi újhullámnak elébe menő JUMPING ASH-sel robbant be a szakmába, ahonnét A detonátorral sikerült egy időre kirobbantania magát (amerikai-román akciófilm, amibe Wesley Snipes menekült az adóhivatal elől). Eklektikus filmográfiájában találunk egészen kiváló történelmi drámát (HONG KONG 1941) és élvezetes thriller-komédiákat (HE LIVES BY NIGHT; BANANA COP), angol gyártású vámpír melodrámáját (KROKODILOK BÖLCSESSÉGE) nálunk is forgalmazták DVD-n. A stáblista legismertebb neve kétségkívül Sammo Hungé. A Zsíros Sárkány nem mint kungfu-koreográfus, hanem produceri minőségben bábáskodott az alacsony költségvetéssel, de elsőrangú szakemberek közreműködésével leforgatott produkció felett. Hong Kong egyik legjelentősebb operatőrévé váló Poon Hang Sang (PEKING OPERA BLUES, CHINESE GHOST STORY) HKFA/Kodak-díjas kompozícióiban a kínai házasságkötési ceremóniák hagyományos alapszíne a rettegés és terror szinonimájává válik. Nice touch: a feleségnek kiszemelt tinilány végig vörös ruhákat hord.

A kreatív gyilkosságok hiányáért az utolsó tekercs akciófilmes intenzitása kárpótol, az ostrom-szituáció valóságos filmkészítői erődemonstrációvá válik, saját hajánál fogva ráncigálva ki a filmet a középszerűségből. A helyi sajátosságokat leszámítva - melynek, attól tartok, része a színészek által túljátszott pszichopátia - a THE ISLAND ügymenete nem sokban tér el az angolszász slasher/survival-nagykönyvben megírtaktól, éppen ezért a stílus hívei (a bennünk lakozó barbár, ugyebár) feltehetőleg örömüket fogják lelni benne. Címszereplő: Tung Ping Chau.

A hét Fulci-bizarrsága: Zombi vs. Godzilla

Azt tudtad, hogy...

az Eurohorror Hit Parádé csúcsán tanyázó ZOMBI-főcímtéma néhány évvel korábban született meg, egy egészen más típusú projekthez?

A Bixio-Frizzi-Tempera trió (amelyik többek közt Fulci THE PSYCHIC-jéhez komponált zenét) Magnetic System néven is készített néhány felvételt. Az 1977-ben kislemezen megjelentetett "Godzilla" Luigi Cozzi bizarr Godzilla-remixéhez köthető. A filmforgalmazással is foglalatoskodó rendező (THE KILLER MUST KILL AGAIN; CONTAMINATION) a hetvenes évek közepén megvásárolta a GODZILLA negatívját, de mivel az olasz mozik nem voltak hajlandóak műsorra tűzni egy 1954-ben készült, fekete-fehér filmet, sci-fi őrült barátunk radikális lépésre szánta el magát: stop-motion technikához használt berendezésen, zselés filtereket alkalmazva a filmszalag minden egyes képkockáját kiszíneztette. Cozzi más filmekből vett részletekkel, második világháborús dokumentumfelvételekkel dúsította fel az anyagot, majd fülsiketítő, nyolc sávos sztereó surround hangot kevert alá. Az immáron avantgárd kísérleti játékfilmre emlékeztető "Cozzilla" elektronikus zenei alapjait Vince Tempera szerezte és játszotta fel szintetizátoron. Az olasz moziplakát később a Fangoria magazin első számának a címlapján kötött ki.

A világ első utólag kiszínezett filmklasszikusának jogait visszavásárolta a Toho, állítólag Törökországban kísérleteztek a bemutatásával a japánok. Az idei Trieszti Fantasztikus Filmek Fesztiválján újra levetítették, aki nem volt ott, az a YouTube-on is megnézheti magának egy szörnyű kópián. Figyelem: hatása a keményebb pszichedelikus drogokéval vetekszik!

Visszatérve az ominózus ZOMBI-induló elődjére, a lemezre valószínűleg másik változat került, mert a filmben nem ebben a formájában hangzik el. A felvételen közreműködött Fabio Frizzi és a Cinevox-főnök Franco Bixio, a Goblin zenekar menedzsere.

HEROES SHED NO TEARS (1983/1986)

John Woo, 香港

THE KILLER? HARD-BOILED? Nem ám, a HK-hipszterek a "mielőtt híres lett" felhozatalból válogatják ki mindennapi dzsonvújukat. A HEROES SHED NO TEARS ráadásul könnyűszerrel beszerezhető dvdén, úgyhogy kifogásnak helye nincs.

A pisztolyfétisben szenvedő akciófilm-művész első lőfegyveres heroic bloodshed orgiájához a Golden Harvest biztosította a muníciót 1983-ban. A thaiföldi forgatás során átírt forgatókönyv és a különböző nációk tagjaiból verbuvált stáb kommunikációképtelensége olyan háborús atrocitást szült, amit a stúdió nem volt hajlandó bemutatni, még azután sem, hogy újravágatták és egy másik rendezővel kiegészítő jeleneteket forgattattak hozzá. Két sikertelen bohózat között a 14. filmjével (!) karrierje mélypontjára jutott Woo az utómunkálatokban már nem vett, nem vehetett részt. A dobozban maradt Sunset Warriors három évvel később bukkant fel újra, egy hónappal azután, hogy A BETTER TOMORROW kasszát robbantott Hong Kongban. A sikert kihasználva kapott egy új címet új fejléccel ("A John Woo Film"), de a meggyőző mozielőzetessel támogatott ősbemutató ("A Szebb holnap rendezőjének új blockbustere") sok vizet akkor sem zavart. Valóban annyira vacak lenne az átkozottja?

Szó sincs róla, pláne, ha a helyén, vagyis a saját kis "dzsungelkommandós" műfaján belül kezeljük. Akkoriban az amerikaiakon kívül az olaszok is előszeretettel űzték ezt a meglehetősen igénytelen sportot, melynek alapfelállása szerint egy profi zsoldosokból álló csapatnak kell teljesítenie valamiféle életveszélyes megbízatást a harmadik világ zöld poklában. A thaiföldi kormány kínai migránsokat bérel fel, hogy hozzanak ki élve az Arany Háromszög dzsungeléből egy drogbárót. Pénz és amerikai zöldkártya reményében útnak induló kommandó az első etapot gond nélkül teljesíti, a vietnami határnál azonban sikerül magukra haragítaniuk egy egész határőrszázadot, így már nem csak az elrabolt drogbáró-hadúr fekete ruhás emberei, de a vietnami néphadsereg is a nyomukba szegül, a szemen lőtt tábornok (Lam Ching Ying elvtárs) által felbérelt bennszülöttekről nem is beszélve. A szakaszvezető kis családjával és a vietnamiak karmaiból kiszabadított francia újságírónővel kiegészült társaság útja egy veterán amerikai hippi-katona pincétől a padlásig felfegyverzett főhadiszállásához vezet. 

A nyolcvanöt percnyi háborús túlélőtúrát csipetnyi erotika és kanto-humor lazítja, hogy a hozzáforgatott jelenetekről is szót ejtsünk. A stúdió valószínűleg elidegenítő hatásúnak érezhette a shoot 'em up víziót, ezért illesztettek két összetűzés közé egy szerencsejátékos kitérőt, illetve ágyjelenetet. A művi beavatkozást leszámítva ízig-vérig John Woo Film, és ettől válik ez a bot egyszerű 'namploitation hibáival együtt még izgalmasabbá, legalábbis a rendező szakmai útját lekövetők számára. A hullaszámlálót rögvest az elején kiakasztó kaotikus koreográfia nyers formában ugyan, de magán hordozta Woo stílusjegyeit, különösen ami a kameramozgásokat illeti. A család kimenekítését a kunyhóból vagy a határincidenst kétségtelenül egy tehetséges akciókarmester vezényelte le. Feddhetetlen filmes ízlésről árulkodik, hogy a jóképű, idealizált Woo-hősalak (Eddy Ko) és kisfia alkotta páros a japán LONE WOLF AND CUB szamuráj-saga alapján lett mintázva. 

A forgatáson éles lőszereket is használtak, a híresztelések szerint egy színészt sikerült is combon lőni - Woo, a pacifista szadista, akinél a humanizmus kéz a kézben jár az ultraerőszakkal. Szerzői (bér)munkaként a HEROES SHED NO TEARS primitív prototípusa a BULLET IN THE HEAD-nek, egy fegyverropogással hangszerelt meditáció az emberi természetről. A barbarizmus, kilátástalanság jellemezte extrém háborús helyzetben mindig ott pislákol a remény lángja, olyan, mára elcsépeltnek hangzó címszavak képében, mint szeretet, bajtársiasság, respekt és a végső, krisztusi eszménykép, az önfeláldozás, a hatás kedvéért lassított felvételen megörökítve. Az emigrálásról való töprengés a hongkongiak majdani menjek-maradjak dilemmáját pedzegeti, ellentmondásos párbeszédbe elegyedve a STRIKE COMMANDO híres Disneyland-monológjával. "Azt hiszed, Amerikában kolbászból van a kerítés? Ugyanolyan könyörtelen világ az is." A könyörtelenséget zászlajára tűző HEROES SHED NO TEARS nem az életmű fénypontja, inkább tűzkeresztség, amin keresztül átesve jöhetett el a Szebb Holnap.

AROUSED (1966)

Anton Holden, USA

"Csak akkor nézze meg ezt a filmet, ha Ön normálisan viselkedő felnőtt. A Felizgatva nem ajánlott azok számára, akik érzelmileg labilisak vagy pszichiátriai kezelés alatt állnak." - a mozielőzetes figyelmeztetése.

Élvezd ki jobban azt a nyomorult életed... 

Menj el egy (szex)filmre

A szexploitation ipar roughie üzletágában az AROUSED kisebbfajta klasszikusnak számít. No nem alaposan kifundált forgatókönyvre, nagyszerű színészi teljesítményekre kell gondolni, egyszerűen arról van szó, hogy olyan színvonalat üt meg, amivel már képes kitűnni  a többiek közül. A konkurencia nem is ment el szó nélkül mellette, Barry Mahon THE SEX KILLER / P.P.S. kettőse például gyanúsan úgy viselkedett, mint amit megcsapott az AROUSED szele.

Manhattan utcáit éjszakánként nőgyűlölő sorozatgyilkos járja. A prostituáltak bérlakásaiba besurranó "sex killer" előbb kivégez, aztán megerőszakol. A bestiális bűntény elkövetése közben bejátszott flashback-hangfoszlányok a sötét lelkület okára világítanak rá; sanyarú gyerekkor vezetett idáig, a kurva anya a kisfiú szeme láttára űzte az ipart. A fiatal rendőrnyomozó annyira felhúzza magát az ügyön, hogy idősebb kollégája figyelmeztetése ellenére magánakcióba kezd: az egyik áldozat bosszúszomjas barátnőjével karöltve megpróbálja tőrbe csalni az elkövetőt. A terv finoman szólva félresikerül, a csalinak használt utcalány menthetetlenül megy a levesbe (a liftes nagyjelenet a GYILKOSSÁGHOZ ÖLTÖZVE hasonló helyzetgyakorlatát előlegezi), majd a detektív a saját feleségét bízza rá a gyilkos gondjaira, míg ő újdonsült leszbikus ismerősét téríti a helyes útra az ágyban. A szürreális tetőpont a mániákus próbababával teli garzonjában egyértelmű előfutára a MANIAC-nek. 

A dolgát bivalyerősen kezdő és bevégző roughie nyilvánvalóan egy moziőrült rendező munkája, a próbababákat talán egy korai Kubrick-zsenge, A GYILKOS CSÓKJA fináléjára emlékezve vehette elő. A formai kimunkáltságra való törekvés már a főcím alatt imponál: elegáns úriember sétál az éjszakai nagyváros utcáin (Englishman in New York...), a párhuzamos vágás egy másik alakot is lekövet, aki pedig tűzlépcsőkön keresztül somfordál a közös célállomáshoz. Az elkövetkezendő PSYCHOtikus gyilkosság a fürdőszobában trükkös kis suspense-jelenettel lett megfejelve, elismerő csettintésre késztetve e sorok íróját.

A kutyafuttában is érzékletesen fotografált film (tele nyílt utcán, gerilla módszerekkel lopott képsorokkal) karakterkészlete a hard-boiled örökséget ápolja, az idegileg paff detektív és az élettől kapott pofonokon edződött, nikotin hangú céda a noir örök túlélői.

További szereplők: Gus, a bár főnöke --- 

az a típusú fazon, akinek arckifejezéséből nem lehet eldönteni, éppen örül neked, vagy le akarja tépni a fejedet.

Louie, a pultos. A szerény fiatalember este italokat szolgál fel,

nappal a Norman Bates Színitanodába jár. 

Artie, rangidős NYPD detektív ---

- Tudom min mész keresztül, kölyök. Az első, amit én láttam három bőröndben volt. Sosem találtuk meg a fejet.  

Angie, a Times Square fekete pillangója (Callie Sue a  THE HOOKERS-ben) ---

Goin' up, honey?

Lee Frost roughie-noirjai mellett (THE DEFILERS, THE ANIMAL) az AROUSED a hatvanas évek közepétől elszaporodó olcsó bűnügyi szexfilmek díszpéldánya, melyben az izgalmakat és a játékidőt néhány óvatos kitakarással felvett, meglehetősen nyomasztó ágyjelenet fokozza, a jazzben a züllött nagyváros lüktetése rezonál. Mivel nem alanyi elbeszélő módot használ, vagyis nem kizárólag a sex killer szemszögéből közvetíti az eseményeket, a virtusa is kevésbé szadista - sok társával ellentétben párbeszédekre, fordulatokra épülő mozgóképként is próbálta ambicionálni magát, mint afféle faragatlanabb WHO KILLED TEDDY BEAR, amivel egyébként érdemes double-billre rakni. Ha másoknak nem is, az amerikai exploitation "bedurvulós" szakasza iránt érdeklődőknek merem ajánlani, akár pszichiátriai kezelés alatt állunk, akár nem.

Az alma nem esett messze a fájától? A rendező/író/vágó Anton Holden a jelek szerint H.S. Nichols unokája. Ha úgy vesszük, a szexplotation egyik pionírjáról van szó, a nyomdász-könyvkereskedő nagypapa a 19. század végi Angliában alapította meg erotikus tartalmú könyveket (illegálisan) forgalmazó kiadóját, az Erotika Biblion Society-t. A vállalkozás a fülledtségre vágyó viktoriánus Londonon kívül tehetős New York-i megrendelőinek is szállított pornográfiának minősülő szépirodalmat. Szerencsétlen sorsú üzlettársa Leonard Smithers által gátlástalan alakként jellemzett Nichols később maga is New Yorkba emigrált. (Forrás: Publisher to the Decadents)