Ecco, Umberto!

Történt, hogy éppen a NIGHTMARE CITY-t néztem...
...amikor jelenésem támadt. Ennek a transzcendens élménynek a folyományát lehet itt elolvasni:
http://steppenwolfhu.blogspot.com/2009/06/umberto-ferox-lenzi-violenta.html

UPDATE 2009.07.06. 23:15 : még mindig a NIGHTMARE CITY-t nézem.

A Kirk Wong Ügyosztály

Kirk Wong a hongkongi új hullám vége fele kezdte játékfilmes pályáját (THE CLUB - lásd a bejegyzés alján), nevét mégis elsősorban a kilencvenes évek police procedural filmjeihez, az OCTB-szériához kapcsolják, melyek közül a legelső, a CRIME STORY már nálunk is elérhető dvdén (KEMÉNY HALÁL - Budapest Film). A valóban létező Organized Crime and Triad Bureau-t (kantoniul "O-kei", vagyis O-Ügyosztály) 1991-ben hozták létre, akkor, amikor a triádok aktivitása '97 közeledtével megerősödött. Ez az osztály a rendőrség szervezetén belüli banánköztársaságként működik, amelyik bármit megtehet, hogy kézre kerítse a bűnözőket. A filmbéli OCTB nem ismeri az "ártatlanság vélelme" kifejezést, nem bíznak a többi hivatalos szervben, még az elvileg feddhetetlen Korrupcióellenes Bizottságot (ICAC) is rossz szemmel nézik. A ROCK N' ROLL COP azon kevés '97 előtti zsaruthrillerek egyike, amely pozitívan néz elébe a rendszerváltásnak - ha minden jól megy, az egész rendőrség át fog alakulni egyetlen nagy OCTB-vé.

A több tévésorozatot is fialó trend a Danny Lee rendezte háromkategóriás TWIST-ben kulminált, amiben az OCTB-team középkori inkvizítorok módjára verik ki Simon Yamból és barátnőjéből a beismerő vallomást. Amikor a néző kezdi megsajnálni a kegyetlen elbánásban részesülő delikvenseket, érezni, hogy valami itt nem stimmel. Lehetséges, hogy egyes OCTB-tagok fantáziája elevenedik meg a vásznon, de a triádokkal valamelyest szimpatizáló Kirk Wong nem fest ennyire fekete-fehér képet. Az ORGANIZED CRIME AND TRIAD BUREAU-ban Danny Lee elszánt zsarujával szemben Anthony Wong és Cecilia Yip űzött vadakként tiszteletre méltó pátosszal fejezik be bűnözői pályafutásukat.

(Az interjút egy 1997-ben megjelent HK Film Connection magazinból fordítottam.)

A televíziónál kezdte rendezői karrierjét.

Igen, egy ideig ott dolgoztam, néha videón, néha filmen forgattunk. Megpróbáltam úgy intézni a dolgokat, hogy minél többet használhassak celluloidot. Videón sokkal hatékonyabban tudtam dolgozni, de a két formátum között akkoriban óriási volt a minőségbeli különbség. Képes voltam több órányi filmet elhasználni egy helyszínen, és ezért mindenki utált, a színészek megállás nélkül panaszkodtak rám. Aztán hirtelen kaptam egy ajánlatot, hogy rendezzek egy mozifilmet. A rendező és a producer egy héttel a forgatás megkezdése előtt összeveszett, ekkor kerültem én a képbe. Elolvastam a forgatókönyvet és megállt bennem az ütő, megmondtam nekik, hogy ebből nem csinálhatunk filmet. Megkértem néhány televíziós írót, hogy segítsenek ki. Annyira jól ment a munka, hogy mindannyian feladtuk állásainkat, bezárkóztunk egy hotelszobába egy hétre, és megírtuk a THE CLUB könyvét.

Hallott már az "újhullámos rendező" kifejezésről?

Igen, azt hiszem én is az egyikük voltam, az utolsó.

Mit jelentett a maga számára?

Csak annyit, hogy más filmeket csináltunk, mint a stúdiók. Helyszínen forgattunk, és általában kortárs témákat dolgoztunk fel. A közönségnek tetszett ez az új stílus, realisztikusabbnak találták. Nem arról van szó, hogy a stúdiófilmek rosszak lettek volna, csak a mieink hozzájuk képest frissnek, izgalmasnak hatottak.

Chan Wai Man-t azért választotta első filmjének, a THE CLUB-nak a főszerepére, mert valaha ő is triádvezér volt? 

Majdnem mindenki gengszter volt a stábban, még a produkciós asszisztens is - mindannyian ebben a világban éltünk. Az egész napos forgatás után ugyanazokba a bárokba és fürdőkbe mentünk mi is, amik a filmben láthatóak. Ugyanazt az életstílust éltük, mint a szereplőink. Esténként találkoztunk új emberekkel, akiket másnapra meghívtunk dolgozni a filmbe. Igaziak, hitelesek voltak, ezért volt szükségünk rájuk. A THE CLUB-ban sok kungfu veterán kapott szerepet: Chan Wai Man, Philip Ko Fei, Tsui Siu Keung. Az igazi szupersztár akkor éppen Tsui Siu Keung volt, de Chanban megláttam valamit, amit még nem használtak ki a filmesek. Meg kellett küzdenem azért, hogy ő lehessen a főszereplő.

A THE CLUB után ment a Cinema City-hez?

Még nem, előbb megcsináltam a HEALTH WARNING-ot, de bukás volt.

Fura egy film...

A THE CLUB után rengeteg ajánlatot kaptam stúdióktól, producerektől, hogy rendezzek meg egy igazán nagy filmet. Én meg arra gondoltam, hogy inkább csinálok egészen kis költségvetéssel valami kísérletezős dolgot. Mint kiderült, a nézőknek túl kísérletezősre sikerült, de a mai napig sokan mondják, hogy a HEALTH WARNING volt karrierem legérdekesebb filmje. Annyira kicsi volt a költségvetés, hogy anyám varrta a kosztümöket és a haverjaim vezették a teherautót. Őrült volt a forgatás ('crazy shoot').

Ha visszagondol, inkább valami mainstream ajánlatot kellett volna elvállalnia?

Nem is tudom. Ha a THE CLUB után rögtön csinálok egy nagyköltségvetésű közönségfilmet, akkor a következő tizenöt évben csak olyanokat kellett volna rendeznem. Nem akartam ugyanazt az akciófilmet megcsinálni újra és újra, habár most már tényleg szeretnék összehozni valami nagyszabású akciófilmet.

Honnan jött az ötlet a GUNMEN-hez, szerintem nagyon eredeti.

Nem volt az annyira eredeti, mert Tsui Hark (a producer) ötlete egy Kevin Costner filmre hasonlított (AKI LEGYŐZTE AL CAPONÉT). Eredetileg egy tévésorozat feldolgozása lett volna, de Tsui inkább az amerikai filmre szeretett volna hajazni. Mondtam is neki, hogy felőlem okés, legalább nem kell végignéznem azt a sorozatot! Így hát áttettük a harmincas évekbe az egészet, és a bűnüldöző csapat ötlete is Costner filmjéből van véve.

Igaz, hogy Tsui Hark olyan szoros ellenőrzés alatt tartja a produkcióit, hogy sokszor még a rendezést is átveszi? Mi volt a tapasztalata Tsuival?

Nagyra tartom a munkásságát, de számomra nem volt valami jó választás. Mindkettőnknek megvolt a maga elképzelése, ezért aztán fájdalmas volt vele együttműködni. Minden nap veszekedtünk, szerintem egy idő után már neki is kínossá vált a dolog. Nagyon önző ember vagyok, de azt mondtam: rendben, csináljuk ahogyan ő akarja, elvégre tapasztalt, nagyszerű filmes. Aztán odajön hozzám és azt mondja: jól van Kirk, most te csináld - és akkor én dirigáltam. Állandóan változtattuk a könyvet és két hét után megint elkezdtünk veszekedni. Már nem is azon, hogy ki rendezzen, hanem hogy milyen irányba menjen a történet. Ha az ő filmje készül el, az is bizonyára olyan jó lett volna, mint amit én képzeltem el magamnak, de két teljesen más filmet láttunk magunk előtt. Mindketten respektáljuk egymást és egyikünk sem az a megalkuvó típus, így aztán nehéz volt együttműködni.

Karrierje újabb fordulatot vett, amikor mások produkcióiban kezdett el szerepelni, mint ellenszenves gonosztevő.

Michael Mak hívott fel és szerepet ajánlott. Kérdeztem tőle, miért éppen rám gondolt, van egy rakás színész, aki el tudná játszani a karaktert, különben sem érek rá, mert éppen forgatni készülök. Aztán egy hét múlva újra kezdett hívogatni és megint megkérdeztem "miért?!". Azt mondta, volt valami víziója, és nekem kell eljátszanom a figurát. Ezt elég furának találtam, de aztán elvállaltam, már csak poénból is. Egy igazi seggfejt játszottam, akit a nézők imádtak gyűlölni (LONG ARM OF THE LAW 2, 1987). Innentől nem volt megállás, annyira lekötött a színészkedés, hogy még ügynököt is kellett szereznem!

Eközben próbált egy Jet Livel közös projektet összehozni, ez volt a CRIME STORY. Miért gondolta, hogy Li a megfelelő ember a főszerepre?

Volt egy bizonyos kvalitása, amit még senki sem aknázott ki. Nem nagyon szerepelt kortárs környezetben játszódó filmekben, Li maga is nagyon bizonytalan volt az ötlet hallatán. Rendkívül sikeres volt, mint Wong Fei Hung, és valóban rizikós lett volna elvállalnia egy ilyen szerepet. Éppen a stúdióval vitatkozott a fizetéséről, Tsui Harkkal is megromlott a viszonya. Elvittem ruhapróbára, fodrászhoz, aztán másnap közölte, hogy nem fogja elvállalni. Pont ekkor kezdődtek a problémái (Li menedzserét lelőtték). A TWIN DRAGONS forgatásán elmeséltem Jackie Chan-nek, hogy van egy ambiciózus projektem Li-vel. Li akkoriban Chan legnagyobb riválisának számított. Nagyon kíváncsi lett a dologra, így aztán előadtam neki valamit, ami rettentően tetszett neki. Nem mondtam el a sztorit, mindössze egyetlen jelenetet, amiben a főhős több száz emberrel szembeszáll egy rúddal. Másnap kaptam egy hívást a Golden Harvest-től, hogy Jackie-t érdekli a dolog. Akkor leültünk és elkezdtünk komolyan beszélni róla. Ez volt a fordulópont a karrieremben.

Jackie Chan ismerte a stílusát, tudta, hogy Ön az, aki a THE CLUB-ot rendezte?

Nem tudom, ezt tőle kéne megkérdezni.

Szerintem fogalma sem volt róla... (Wong nevet) A film eléggé összefüggéstelen képet mutat. Az eleje Kirk Wong, aztán lassan elveszti a határozottságát. A pszichiáter eltűnik, és a végére az egész egy Jackie Chan Filmmé válik. Hogyan alakultak a dolgok a forgatáson?

Egy rakás jelenetet kivágtak, amiben a pszichiáternő szerepelt. Úgy érezték, hogy túl sok időt szántunk neki, mint amennyi szükséges egy Jackie Chan filmben. Egyszerűen odajöttek, és kivágtak mindent.

Bosszús volt azért, amilyen formában a CRIME STORY mozikba került?

Igen, mert nem értették meg, mit akartam kezdeni vele. A végső verzió 70%-a az, amit meg tudtam valósítani. Sok tervem volt a filmmel kapcsolatban, amiket aztán a rövidlátásuk miatt nem sikerült megcsinálnom. Arthur Wong operatőr jó munkát végzett, tetszett a bunyó a végén.

Ön csinálta azt az akciójelenetet?

Ott Jackie volt a főnök, én akkor nem voltam oda érte. Úgy gondoltam, hogy önismétlés az, amit csinál és elkövettem azt a hibát, hogy ezt meg is mondtam neki. Nem volt személyes, de egy ekkora sztárral szemben talán túl őszinte voltam a kelleténél. Elmondtam neki, hogy amit ott művel, az unalmas és hogy a film többi része sokkal eredetibb. Nem mondott erre semmit, de biztos zokon vette.

Érdekes módon a CRIME STORY, ami a milliárdos Teddy Wang elrablását dolgozza fel, elindította a true crime/police procedural zsánert.

Az egész azzal kezdődött, hogy összebarátkoztam egy rendőrrel. John Woo-nak szüksége volt anyagra egy rendőrsztorihoz, ezért felhívtam ezt a rendőrt és bemutattam Woo-nak. Pár héttel később megkerestem Woo-t, megkérdeztem, hogy fog-e dolgozni ezzel a fickóval. Amikor nemet mondott, arra gondoltam, hogy akkor majd én fogom használni valamire. Ez a zsaru nemcsak a CRIME STORY írója lett, hanem ő maga a történet főszereplője is, ugyanis ő volt az a nyomozó, akit Jackie Chan eljátszott. Azok az írók, akik elkezdték a CRIME STORY-t, nem váltak be. Állandóan fel kellett hívnom ezt a zsarut, hogy meséljen az ügyről, és amit ő mondott, az sokkal érdekesebb volt, mint amit a forgatókönyvírók leírtak. Talán túl lecsiszolt volt a könyv, hiányzott belőle a realizmus. Végül behívtam a rendőrt, hogy írja meg az egész átkozott forgatókönyvet. Akkor már rendszeresen zaklattam telefonon mindenféle kérdésekkel, akár hajnali négykor is, míg végül azt mondta: 'Hé, senki sem fizet nekem ezért! Azt hittem elmondom a sztorit és kész, te meg állandóan hívogatsz!' Megkértem, hogy mellékállásban jöjjön el, és csinálja meg a könyvet. A fickó aztán megírta az ORGANIZED CRIME AND TRIAD BUREAU-t is, ami szintén vele történt meg.

Tényleg annyira kegyetlenek a hongkongi rendőrök a letartóztatottakkal?

Bizony! És ez a fickó, az én íróm, hírhedt volt erről. Talán a legkegyetlenebb az összes közül!

Az ORGANIZED CRIME AND TRIAD BUREAU-t teljes kontroll alatt tartotta?

Igen, a CRIME STORY-hoz képest ez a film jobban egyben van.

Mi van ezzel a Danny Lee féle zsaru-fétissel?

Miről beszél? Ő tényleg azt hiszi magáról, hogy rendőr! Ha meglát az utcán egy zsarut, akkor szalutál neki, azok meg visszaköszönnek. Vagy odamegy hozzájuk és elbeszélget velük. Az egész élete erről szól ('"the role of his life"').

Mondjon valamit filmjei szereplőiről, nekem úgy tűnik, mindannyian zavarodott antihősök. Ön nem kedveli a tipikus jó fiú-rossz fiú felállást?

A világ, ahogyan én látom, nem ilyen élesen körülhatárolható. Nincs 100%-os igazság, megeshet, hogy éppen a törvény másik oldalán állónak van igaza. A való életben is megtörténik, hogy egy rendőr gengszterhez fordul védelemért. El tudja képzelni, hogy ez mennyire ironikus.

Sokat használ kék filtert, honnan ez a stílus?

Szeretem a kéket, a világoskéket. Számomra ez a szín egyszerre realisztikus és romantikus. Ha belegondolunk, ezzel a színnel nemigen találkozunk a mindennapokban, de mégis van egy bizonyos valószerűsége.

Utolsó hongkongi filmje a POLICE CONFIDENTAL, aminek Ön a producere.

Ugyanazzal az íróval dolgoztam, akiről beszéltem. Addigra már egy egész csapatnyi zsarut hoztam össze, hogy írjanak nekem forgatókönyveket. Amikor nem voltak szolgálatban, eljöttek az irodámba és nálam lógtak. Volt amelyikük egyenruhába jött! Aztán filmfesztiválokra is együtt mentünk el. Hong Kong kicsi, nálunk a filmkészítés egy életstílus, mindenki mindenkinek a szomszédja.

Ennyi rendőrrel körülvéve nem is kellett tartania a filmprodukciókat kipécéző triádoktól?

Próbáltak jönni, de mondtam nekik, hogy annyi zsaru jött ki a forgatásra, hogy nem tudok nekik fizetni. Mindannyian azt gondolták, hogy rohadék vagyok, de azért megértették. A film rendőrökről szólt, és rengeteg rendőr volt a helyszínen. Ha fizetek a triádoknak, akkor ezzel a zsarukat hozom kellemetlen helyzetbe.

Melyik rendező volt Önre a legnagyobb hatással?

Tényleg nincs ilyen. Azokból a filmekből tanulok, amiket nézek, még egy unalmasabb film is adhat valamit. Fellinit nagyon szeretem.

Kirk Wong filmográfia:

THE CLUB (1981)

HEALTH WARNING (1983-akció/sci-fi)

LIFELINE EXPRESS (1985-horror/vígjáték)

TRUE COLORS (1986)

GUNMEN (1988)

TAKING MANHATTAN (1992)

CRIME STORY (1993)

LOVE TO KILL -producer- (1993-cat.III, r.:Billy Chung)

ORGANIZED CRIME AND TRIAD BUREAU (1994)

ROCK N'ROLL COP (1994)

POLICE CONFIDENTAL -producer- (1995-r.:Raymond Lee)

THE BIG HIT (1998-USA)

-----------------------------------------------------------

THE CLUB (1981)

Kirk Wong bemutatkozó nagyjátéka azon ’79-’82 között készült hongkongi újhullámosok számát gyarapítja, amelyek sosem jelentek meg DVD-n, és ezzel a jelentőségük is háttérben szorult más, később készült produkciók javára. John Woo nosztalgikus mimózalelkével összehasonlítva Wong egy punk; a THE CLUB státusza a kínai gengszterfilmek Chang Cheh kosztümös wuxiáitól a YOUNG & DANGEROUS sorozatig terjedő evolúciós folyamatába helyezve válhat mérföldkő-szerűséggé.

A kowlooni éjszakák szülte történetben - mely alapjaiban nem sokban különbözik egy rivális klánok közti konfliktusokkal operáló  kungfu/wuxiától - egy gengszterfőnök jól menő klubjára akarja rátenni enyves kezeit két rivális banda. Wong filmje első felét a klub, vagyis az alvilág felskiccelésére szánja, majd miután kellően be lett lakva a hely férfiakkal és kurvákkal (a szebbik nemet kizárólag ők képviselik), a szúrós pillantásokat tettlegesség követi. Egy kirívóan brutális jelenetben a főnököt elteszik láb alól, a lojális beosztott (Chan Wai Man) és valamivel higgadtabb társa (az egyetlen nagyobb nevű sztár, a villámszerepben sertepertélő Norman Chu) bosszúért kiáltanak.

A LONG ARM OF THE LAW operatőrének kiváló munkáján túl ennek a független produkciónak egy másik, különleges erénye, hogy a kamera mindkét oldalát, a producertől kezdve a statisztákig autentikus alvilági figurák népesítik be. Félreértés ne essék, ez nem rögrealista dokudráma, hanem egy könyvtárból kikölcsönzött zenével (Tangerine Dream) aláfestett B-mozi egyszerű lelki világú karakterekkel. A műfaji "újhullámosítás" az akkor modernnek számító filmezési technikák mellett talán abban az elszántságában van, amivel demoralizálja a (Shaw) Brother Cheng nagyvárosi gangsztavilágát. Egy középszintű gengszter gondolkodásmódját híven tükrözve a film tudomást sem vesz a törvény másik oldaláról (olyat, hogy rendőr még mutatóba sem kapunk), az utolsó szó joga itt mindig azé, aki nagyobb erővel vágja bele a hentesbárdot a másik pofájába.

Ezt a gengsztert úgy hívják Chan Wai Man. A profi bokszoló/trádtagból lett kungfuszínész (Hálózat Tv’s KÍNAI HERKULES, 1973) valódi hírnévre legyőzhetetlen utcai harcosként tett szert. Elmondása szerint „Hong Kong első igazi gengszterfilmje”, vagyis a THE CLUB saját élményei alapján íródott, a lőfegyvereket száműző, de minden más szúró-vágó eszközt, köztük hajómotor propellereket is bevető akciójeleneteket ő maga koreografálta. Chan ego-tripje és Kirk Wong negyvenedik perc után seek & destroy fokozatba kapcsoló rendezése maró vegyületet alkot.

EVIL CAT (1986) -v-

egy életed - kilenc halálod = 9413

BONE (1972)

Larry Cohen, CA 90210-USA

Bill híres-neves "televíziós autókereskedő", valamint hipokrita, frusztrált és rasszista - tipikus amerikai újgazdag, semmirekellő trófeafeleséggel és egy nagy medencével a kertben. Ezt a medencét egy nap kénytelen saját maga kitisztítani, mivel a munkásosztálya szabadságra ment. Talál a lefolyóban egy patkányt és már hívná is ki a "patkányeltávolítókat", amikor feltűnik a színen minden sápadtarcú rémálma: egy kétméteres fekete fickó, piszkos overálban. Ő Bone, a betörő.

Bone akkor esik először pofára, amikor a környék legszebb házaként kipécézett kéróban a fizetetlen számlahegyeken kívül egy cent készpénzt sem talál. Az ágy alá eldugott hamisított életbiztosításból és egy 5000 dolláros csekkfüzetből kiderül, Bill egy ideje külön financiális utakon jár feleségétől. Bone elküldi a férfit a bankba, hogy váltsa zöldhasúkra a csekket; ha nem tér vissza egy órán belül, akkor megerőszakol ("bang the hell out of her...) és megöl (...and cut her throat").

A fekete vs. fehér, valamint az éppen zajló vietnámi háború generálta feszültség csak a felszín, a BONE-t annyi féle képpen lehet magyarázni, ahány szereplője van. A sztereotíp fekete lehet például a gazdag fehérek félelmeinek manifesztációja, egy fantom, akinek fegyvert sem kell használnia, mert puszta lényével képes megbénítani áldozatát. "Én csak azt teszem, amit egy magamfajta feketétől elvárnak." - mondja, miközben készül megerőszakolni a nőt. Időszerű a felállás, mert mi is éppen beérkeztünk abba a morális és financiális krízisbe, amiben plasztikkártyákon felhalmozott hitelekkel próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy jól élünk, közben meg rettegünk a "négereinktől".

De Bone is megkapja a magáét. Ahogy a helyzet magaslatára kerül, rögtön előjönnek saját komplexusai. Ő ugyanis attól fél, hogy ebben az egyre szofisztikáltabb társadalomban - amiben a feketék egyetemre járhatnak és fehér nőkkel hetyegnek a filmvásznon - ő kezdi elveszíteni egyetlen fegyverét, azt, amiért az emberek olyannyira tartanak tőle: a fekaságát ("the nigger mystique" ahogyan ő fogalmaz). A már akkoriban is gazdag, Beverly Hills-i rezidens Cohen filmjének bája, hogy semmi sem fekete-fehér benne, viszont mindenki egy baromarc, és ez gyönyörűen szembemegy az összes hollywoodi klisével.

Nem is tudtak mit kezdeni vele a forgalmazók. Blaxploitationként hírdették ("White meat, black bone!"), majd lett belőle szexfilm HOUSEWIFE fedőnéven ("She will try anything!"), végül, ahogyan én is először találkoztam vele, DIAL RAT FOR TERROR-ra keresztelt horror. Mindegyikkel sikerült mellélőni, mert a feszült hangulat és abszurd szatíra között cikázó BONE besorolhatatlan, édes testvére a szintén teljesen off THE CANDY SNATCHERS-nek.

A dialógusok...te szent szar, micsoda dialógusok ezek! Bill a bankban összeakad egy áruházi lopásokból élő fiatal lánnyal, aki visszaemlékszik kislánykorának mozis élményére. Az hagyján, hogy egy pedofil molesztálta a HÉT MENYASSZONY HÉT FIVÉRNEK alatt, az igazi lelki sérülést az okozta neki, amikor kitették a szűrét a moziból. "Mégis mit gondoltak, hová menjek? Haza? Az isten szerelmére, haza?!"

Cohen az amerikai független film egyik legeredetibb alakja, a BONE pedig az akkor már befutott forgatókönyvíró legelső rendezése. Meglehet, stiláris szempontból nem egy vasziszdasz direktor - a debütjében felfedezhető, leginkább a francia újhullámra hajazó stílust (szerencsére) hamar maga mögött hagyta - de úgy írni, ahogyan ő, csak kevesen tudtak. Legérdekesebb munkái valami egészen elvetemült ötlettől vezéreltek: egy középosztálybeli házaspárnak kannibálbébije születik (IT'S ALIVE), Szűzanya és az Ufók titkos frigyének gyümölcse egy Jézus Krisztus Szuperkiller (GOD TOLD ME TO), felhőkarcoló tetején fészket rakó mitikus szörnymadár (Q) - a hihetetlen szituációkat hiteles dialógusokkal, mély emberismeretről tanúskodó karakterrajzokkal tartotta kétlábbal a földön, agyafúrt humorával pedig egy jégkrémreklámból is képes volt szórakoztató szörnyfilmet kihozni (THE STUFF). Sok közös vonás van közte, és a másik szabadúszó zseni, Sam Fuller között, és ha Cohen nem is csinált olyan mesterműveket, mint a PICKUP ON SOUTH STREET vagy a BIG RED ONE, az én listámon legalább olyan előkelő helye van, mint a jó öreg Samnek.

Larry Cohen-kötelezők:

szerzői kiadás

A nagysikerű "1001 lemez amit hallanod kell, mielőtt letépném a füleidet" folytatása. A névtelenségbe burkolózó szerző közkedvelt stílusban, a csak rá jellemző helyesírási hibákkal és pontatlanságokkal vezeti végig az olvasót az elmúlt száz év mozgóképes mocskán, a 2000 MANIACS-től a ZOMBIE HOLOCAUST-ig. Ha nem tudod eldönteni, mit nézzél meg ma este... majd mi megmondjuk!

"Kurva jó a könyv!" - Viktor Vittorio

"A posztindusztriális celluloidgépezet által kitermelt hulladék kerül új megvilágításba e könyv által, amely úgy épül be az olvasó tudatalattijába, hogy közben észre sem veszi. Brilliáns. - Filmvilág

"Majdnem olyan jó, mintha én írtam volna." - Wostry Ferenc

"Hol lehet ehhez feliratot letölteni?" - anonim

COOLIE KILLER (1982)

Terry Tong, 香港

Hong Kongban kult, nyugatabbra alig ismert, a COOLIE KILLER a nyolcvanas évek egyik HK-alapvetése. Különösen időszerű ez a retrospektív most, amikor úgy tűnik, a SZÁMŰZÖTTEKkel végleg kifutotta magát a gun fu. Terry Tong első rendezése olyannyira telibe találta a '"heroic bloodshed" lényegét, hogy az nagyjából úgy is maradt, ahogyan azt itt látni lehet: lojalitás és árulás, fegyverfetisizmus, egy tragikus románc valahol a közepén, és stílusos, over-the-top akció az elejétől a végéig.

A Szerencsecsillagok sorozatból ismert Charlie Chin (ő volt a 'jóképű') itt proto-Chow Yun Fatként kúl, bár már kissé rozsdás bérgyilkost alakít öttagú brigádja élén. Mikor a kizárólag külföldre dolgozó csapat egyik tagja hazatér a Japánban teljesített megbízásból, valakik elkezdik módszeresen levadászni őket. Chin egyedüli túlélőként visszavonul erőt gyűjteni szerény kezdetei helyszínére, a kuli-telepre (innen a cím), de sarkában már ott vannak a hangtompítós triádok, valamint egy kitartó zsaru, akivel a végére egészen megkedvelik egymást.

A rendőrt nem Danny Lee alakítja (azért ő is feltűnik, természetesen mint CID officer), és Charlie Chin színészileg sem egy Chow-kaliber, de ettől eltekintve egyáltalán nem nehéz meglátni a filmben a hét évvel később készült THE KILLER-t.

Az össznépi lövöldözéssel végződő rabló-pandúr-barátnő találkozás nagyjából úgy van összerakva, ahogyan John Woo filmjében - minő véletlen, a vágó az a David Wu volt, aki Woo-nak is asszisztált. A leszámolás kékhideg éjszakája Johnnie To-rajongóknak nyújthat kellemes látványt, habár az itt prezentált Hong Kong egyáltalán nincs szépre esztétizálva, legtöbbször inkább úgy fest, mint a józsefvárosi piac zárás után.

A tehetséges koreográfus, Tony Leung Siu Hung (VASANGYALOK) igyekszik mindenhová valami kreatív kis truvájt betenni (görkoris üldözés), az újhullámos kameramunka és vágás fittyet hány a bevett sémákra. Az erőszak ábrázolása az akkor dívó nihilista/realista attitűdhöz tartja magát:: egy vécéző öregembert előbb forró vízzel nyakon öntenek, majd a hirtelen feltűnő bérgyilkos fejbe lövi a szerencsétlent. A jelenet egy magasból felvett plánnal fejeződik be, bal oldalon látjuk távozni a gyilkost, valahol a kép közepén pedig ott fekszik holtan az öreg, letolt gatyával.

A DVD angol feliratai kritikán aluliak, az eredeti befejezés csak a még rosszabb minőségű VCD-én látható*. Mivel a soundtrack lopott (Tangerine Dream, Carpenter stb.), a rendező pedig háromkategóriás szexfilmekbe temette karrierjét, egy színvonalasabb amerikai vagy európai újrakiadás igencsak kérdéses. A COOLIE KILLER továbbra is csak a HK-geekek meséiben fog szerepelni - volt egyszer egy heroic bloodshed...

* A VCD-féle finisben a bérgyilkos/antihős Chin, mint aki jól végezte dolgát, elindul az eső áztatta éjszakába. A film az ő mosolygós arcának freeze framejével ér véget (lásd balra).

A DVD-változat már nem ennyire megengedő. Cenzori nyomásra a "bűn és bűnhődés" problematikáját akkoriban úgy oldották meg a moziváltozatokban, hogy még mielőtt jönne a stáblista, öles betűkkel feltüntették, hogy a bosszúálló főhőst letöltendő börtönbüntetésre ítéli majd a bíróság (ez van kiírva például a THE BEASTS végén). A COOLIE KILLER írásbeli figyelmeztetés helyett egy alternatív befejezéssel rukkol elő: miután Chin leszámolt ellenségeivel...

besétál a képbe a zsaru

ráteszi Chin kezére a bilincset

The End

Apró gikszer, hogy rendőrünk a 75. percben ki lett iktatva a történetből,
a COOLIE KILLER pedig nem zombifilm.