Hsu Tseng Hung, 香港
"Színes Wuxia Évszázad" kampányszlogennel a Shaw Brothers 1965-től ontotta a színes-szélesvásznú, klasszikus kínai irodalmi művek alapján készült kardozós kalandfilmeket. Ezekben az új típusú wuxiákban háttérbe szorultak a fantazi-elemek, az akciójelenetek valószerűbbekké váltak. A macsó vérvonalat képviselő Chang Cheh (THE ONE-ARMED SWORDSMAN, 1967) mellett a korszak másik wuxiára szakosodott SB-rendezője Hsu Tseng Hung volt nagysikerű jiang hu trilógiájával (TEMPLE OF THE RED LOTUS; THE TWIN SWORDS; THE SWORD AND THE LUTE, 1965-67). A wuxia-krimiirodalom alapvetésének számító Hét hős és öt lovag tizenkilencedik századi regény karaktereivel dolgozó KING CAT életre kelt filmtörténeti múzeumként enged betekintést a stúdió hőskorába.
A pártatlan igazságszolgáltatás mintaképe, Bao bíró (valós 11. századi történelmi figura) lefejezteti a császár főtanácsosának korrupción kapott rokonát a műtárgynak sem utolsó kínai gijotinnal. A tanácsos bosszúból ráküldi embereit a bíróra - ekkor lép közbe hősünk, Zhan Zhao. A macska ügyességével mozgó kalandor megakadályoz egy hercegnő elleni merényletet is, hálából a császár hivatalosan elnevezi őt a Zhan Zhaónál sokkal kúlabban hangzó Császári Macskának. Az Egér-klán egomániás vezetője ezen annyira kiakad, hogy kieszel egy tervet, amin keresztül lejárathatják a szerénységben verhetetlen riválisukat. "Csak egy kóbor lovag vagyok, nem érdekel se rang, se hírnév" - szól a Macska krédója, de Brokát Egér (Brocaded Mouse az angol feliratokban) az ősi macska-egér ellentétre hivatkozva már el is indult társaival a császári palotába. Az ártatlan lopásnak induló akció három szolgálólány megerőszakolásába / megölésébe torkollik, köszönhetően a helyszínen tartózkodó Tarka Lepkének, aki a császárné szeretőjeként a saját kis összeesküvését egyengeti hitvány Shaolin pap haverjaival. Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor, nekem egy hónapban egy Shaw Brothers.
A KING CAT maga a Shaw Bros. paradoxon: a kapitalista tömegtermelésre berendezkedett gyárból kigördült terméknek formula-szaga van (mint egy Marvel-filmnek), ugyanakkor a szép kiállítású történelmi kalandmozi anno kétségkívül élvezetes kikapcsolódást nyújthatott az egész család számára. A hatékony filmkészítéshez szükséges fogásokat japán kiküldetései során elsajátító rendező mellett a forgatókönyvíró érdemelt ha nem is fizetésemelést (olyanról hallani sem akart Run Run Shaw), de legalább szóbeli dicséretet. Attól fogva, hogy laikus nyugatiként a ki kinek a kicsodáján kiigazodtunk, és sikerül ráhangolódni a népmesei logikára (egy szirszar mini-kályha ellopása okozza a galibát), a színpadias, de jó tempóban haladó történet különösebb erőfeszítés nélkül követhető, a hatalomvágyat a szabadsággal, a kivagyiságot a szerénységgel ellenpontozó értékrend egyetemes és örök érvényű. A magányos főhős (Chang Yi, a figyelemre méltó SB-western THE BELLS OF DEATH sztárja) nem keveredik intim viszonyba, pedig lenne rá alkalom, a nuxia (női lovag) trend jegyében egy tűzről pattant amazon is tevékenyen kiveszi a részét a csatákból. Bezzeg a gonosztevőnek szabad a pálya, Lo Lieh szexmániákusa a legnagyobb élvezettel veti rá magát a nőkre. A lefüggönyözött ágyakban már fogannak a cenzúra lazulásával bekövetkező változások - hajrá, Tarka Lepke, csak így tovább!
A képregényes animációval indító KING CAT nem tartozik a felejthetetlen Shaw Brothers produkciók közé, az akciókoreográfiának esélye sincs felvenni a versenyt a későbbiekben látottakkal, a repkedések sugárhajtású hangeffektjei megmosolyogtatóak. Az eredeti küldetését mindenesetre a mai napig többé-kevésbé beteljesíti, a röpke nyolcvankét perc kellemes emlékfoszlányokat hagy maga után.
