BROTHERHOOD (1986)

 Stephen Shin, 香港

A BETTER TOMORROW bemutatója után néhány hónappal mozikba került bűnügyi dráma Hong Kong Film Awards jelölései (legjobb film, rendező, színész) túlzónak tűnnek, de a maga idejében valóban egy jól sikerült közönségfilmnek számíthatott. A kritikusok a szociológiát végzett rendező társadalmi érzékenységét fedezhették fel benne, Danny Lee pedig a LAW WITH TWO PHASES után egy újabb drámai szereppel fényezhette saját és a Royal Hong Kong Police nimbuszát.

A forgatókönyvet (ami nem kapott jelölést) hongkongi módra jelenetírók kalapálták össze sablonos buddy cop alapkonfliktusból kiindulva. Két utcai nyomozó, egy tűzön-vízen át tartó barátság. Az egyik zsaru nyugodt alaptermészetű (Danny Lee), a másik csupa ideg, túlkapásra hajlamos (Alex Man). Utóbbi adósságcsapdába kerül, otthagyja a jardot és a jiang hu útjára lép. Rendőrként megszerzett tapasztalatait kamatoztatva csatlakozik egy bűnbandához, akaratlanul maga után rántva barátját, amikor az szemtanúja lesz az ékszerbolti rablásnak. Alulfizetett közszolgálati állás vagy gyors pénzszerzési lehetőség? Törvénytisztelet vagy lojalitás? A karakterek által megjelenített morális dilemmákat csakis egy kültelki leszámolásban lehet feloldani, egyszer és mindenkorra.

兄弟 Hing dai (kínai cím). Aki eredeti kantoni nyelven fogyasztja a hongkongi bűnfilmeket, annak ismerősen cseng a férfiemberek között használatos ’testvér’ megszólítás. A rendőrség és a triádok között ingázó BROTHERHOOD a wuxia lovagregények testvériség ideálját ragadja meg a pénz körül forgó kapitalista nagyvárosban. Az egyik rendőr ráadásul meg van verve a testületnél szolgáló öccsével; az akadémiát végzett, emiatt a tapasztaltabb, de alulképzett bátyjánál magasabb beosztásba került nyomozótiszten keresztül a film egy igazi testvérpár közti konfliktust is felmutat. Hollywoodi sztoriként egy szavát sem hinném, a kungfuciánusoknál viszont valahogy adja magát, hogy egy fiú azért áll bűnözőnek, mert finanszírozni akarja halálos beteg apja kórházi kezelését. A két vezető színész alakításának köszönhetően a szélsőséges érzelmekben dúskáló fatalista melodráma magával ragad, de ha mégsem, akkor sincs veszve a bűnügy: a sikátorokban, nyílt utcán, forgalmas felüljárón, és végül a kültelken ott figyelnek lesben az akciójelenetek.

A koreográfia a LONG ARM OF THE LAW realizmusára emlékeztet, mint ahogy a mindenre elszánt suttyókból álló banda megjelenítése is a Johnny Mak-iskolát követi  ☞ A társa vérétől átitatott pólóban reszkető rabló a szajrét szorongatva keresi a többieket.

A főszereplők eltérő habitusát szemléltető nyitánytól kezdve a fókuszáltság jellemzi a filmet. Nincs szerelmi szál, nincs jópofáskodás, a DVD/Blu-ray kópiából (84 perc) még a maradék "felesleges" részeket is eltávolították (eredetileg kilencvenvalahány perces). A rendezést noirosan komponált éjszakai képek ruházzák fel esztétikai értékkel.  Érdemei elismeréseként a D&B produkciós cég (YES, MADAM!) tulajdonosa Stephen Shin rendezőt nevezte ki ügyvezető igazgatónak. Shin egészen a cég 1992-es megszűnéséig maradt a posztján, közben rendezőként a felemásra sikerült BLACK CAT 1-2 akciófilmekkel rukkolt elő. Hozzájárulását a heroic bloodshed műfajához csak ajánlani tudom testvéreimnek.

HONG KONG SHOW GIRLS (1996)

John Hau, 香港

’No Review’ Challenge
Imdb/Letterboxd adatlapján jelenleg nincs kritika.
Kópia: angol feliratos lézerlemez-rip.

Joggal hihetnénk, hogy a HONG KONG SHOW GIRLS valami erotikus kóceráj lesz Paul Verhoeven  ’95-ös hasoncíműje után szabadon. Hát nem egészen. 

 

A hongkongi filmszakmában uralkodó áldatlan állapotokat tükröző filmben Joe, a sikertelen színházi producer-rendező (a mostanra befutott Gordon Lam - lásd LIMBO) elkeseredésében a lelki segélyvonalat tárcsázza fel, hogy segítsenek neki finanszírozni „Az élet geometriája” című absztrakt színdarabját. 

Az idealista értelmiségi fiatalembert volt egyetemi professzora világosítja fel a dolgok szomorú állásáról: ha nem akarsz éhen halni, bizony alább kell adnod a művészi ambícióidból – ahogyan ő is tette, amikor szponzorok felkérésre megírta a  „Show Girls”-t. A tanár némi filozofikus handabandázással meggyőzi Joe-t, hogy hozza tető alá a zenés-táncos-erotikus szórakoztatóipari terméket. A kizárólag fiatal lányokat toborzó szereplőválogatás és az azt követő próbák a város legolcsóbban bérelhető "kultúrházában", egy szexmoziban zajlanak három napon át éjféltől hajnalig. Akárhányszor valamelyik lány kimegy a folyosó végén található mellékhelyiségbe, kísérteties dolgok történnek...

A versenyben ketten maradnak talpon (két legendás szexbomba, Veronica Yip és Diana Pang), a rendező az utolsó napon mégis úgy dönt, hogy profi táncosra bízza a főszerepet. 

A profiknak is ki kell menniük vécére, így végül valaki más ugrik be a főszerepre. Egy kísértet!

A hongkongiak - legalábbis a filmekben - ilyenkor Gvajjaaa! felkiáltással pánikrohamot kapnak, mindenki fut, amerre lát. 

 

 

A produkciós asszisztens fakeresztet eszkábál magának, a kosztümös néni kísértetnek öltözik, a koreográfus két széksor közé esik. Kedves nézőink, az Encounter of the Spooky Kind nimbuszából 1996-ra ennyi maradt:

 

Végre-valahára (1óra20perc) lerántódik a lepel a szexmozi lakat alatt őrzött titkáról. Az egykoron kantoni operaházként működő intézmény idős alkalmazottja meséli el, hogy negyven évvel korábban történt tűzvész áldozatainak szellemei kísértik a helyszínt. A megboldogult előadóművésznő (egy másik Cat.III sztár, Pauline Chan) egyetlen vágya, hogy újra a világot jelentő deszkákra léphessen túlvilági közönsége előtt. 

 

Az előadás befejeztével a jó szándékú fantom hátrahagy egy szövegkönyvet,

amit a társulat – immáron fizető nézők előtt – színpadra állít. Aki nem tudná, az I Have A Date With The Spring a kilencvenes évek legnépszerűbb hongkongi színdarabja volt, még filmre is adaptálták. Tapsvihar, jöhet az egyperces végefőcím a szponzorokkal.

Ha valaki idáig eljut, az nemcsak a Coronával, de az összecsapott hongkongi filmekkel szemben is immunissá válik. Legyünk jó szándékúak és tételezzük fel, hogy az előadás a feladatra alkalmatlan rendezővel, három fős stábbal, újsághirdetésben összeverbuvált amatőr szereplőgárdával önreflektív szatírája akart lenni azoknak a korabeli hongkongi produkcióknak, melyeket komoly befektetők híján a lehető legköltséghatékonyabb módszerekkel hoztak létre. 

 

 

A forgatás egy ezer férőhelyes szexmoziban zajlott záróra után, három Cat.III dívával a főszerepben, meztelenkedés nélkül (IIA besorolás). A Budapest TV késő esti vonaglásaira emlékeztető modern táncokat inkognitóban Donnie Yen koreografálta, a forgatókönyvet, ha ugyan volt ilyen, a horrorkomédiával (1:00AM), illetve szexfilmmel (DAZE RAPER) debütáló Wilson Yip jegyezte. Az akciókoreográfus sztár és a tehetséges rendező ezen alkalommal ismerkedett össze és kötött életre szóló barátságot. A hongkongi filmgyártás aranykorában látvány- és jelmeztervezőként dolgozó John Hau Wing Choi a kilencvenes évek közepétől saját maga producereként kezd el rendezni, nem sok sikerrel. PASSION UNBOUNDED (1995) című erotikus thrillerjében ismét jelmeztervezői énje kerekedett felül, a film kapcsán leginkább a parókát és napszemüveget viselő Carrie Ng gyapjas kabátjára emlékszem. 

 

Wilson Yippel közös próbálkozása egy szexi horrorkomédiára szintén leszerepelt a pénztáraknál, de ez nem volt akadálya annak, hogy pár hónapra rá mozikba kerüljön egy másik, háromkategóriás HONG KONG SHOW GIRL ---

Na tessék, ehhez sincsen megjegyzés az Imdb-n. 

Imádom a hongkongi showgirlöket, de mára ennyi elég volt belőlük.