LOVE BRIDES OF THE BLOOD MUMMY (1973)

Alejandro Martí, francia-spanyol

Az ilyesmik tartják a lelket az eurokult-mániákusokban: szexi, véres, múmiás francia-spanyol, ráadásul a lehető legjobb évjáratból. Ide véle! 

 

A klasszikus Universal/Hammer horror-toposzokon egy valódi francia középkori kastély  falai között erőszakot tevő film hangulatában bizonyos Eurociné-produkciókat idéz (ORLOFF AND THE INVISIBLE MAN), vagy hogy még hátborzongatóbbat mondjak, valamelyest emlékeztet a belga-amerikai Charles Nizet nemrég tárgyalt alkotására. Help me... 😱

A tizenkilencedik századi Angliában játszódó rémmesét egy nyomozó érkezése-távozása foglalja keretbe. A magát egyiptológusnak kiadó rendőr látogatásának apropója, hogy Dartmoor báró kastélya környékén több fiatal nőnek nyoma veszett. A ház ura (George/Jorge Rigaud - mekkora arc!)

éppen egy láncra vert levágott kéz ostorozásával van elfoglalva, amikor betoppan hozzá a hívatlan vendég (Frank Braña - mekkora arc #2). 

 

Az okkult tudományokban jártas báró tart egy rövid bemutatót fekete mágiából, majd a kandalló előtt belekezd a két hónappal korábban kezdődött hátborzongató eseménysorozat elmesélésébe.

  

 

 

Akkor elmesélem én.

A Királyok völgyéből hozatott szarkofág egy egyiptomi nemes tökéletes „most jött ki a szoláriumból” kondícióban lévő testét tartalmazta. A dobozban mellékelt papirusztekercsből kiderül, hogy a fiatalember egy főpap szadista fia volt, akit kéjgyilkosságokért ítéltek halálra, nyelvét kivágták. Frankensteintől ellesett módszerrel a báró feltámasztja a múmiát és megkínálja egy pohár tejjel. A leírásban nem szerepelt defekt: laktózérzékenység. (Azt hiszed, ezt én találom ki?!) A múmiának emberi vérre van szüksége. Szigorúan a tudomány nevében a báró a szolgáját arra utasítja, hogy azonnal szerezzen donort a vérszomjas szerzemény táplálásához. 

 

Még két jómadár a halhatatlanok arcképcsarnokába (Jacques Bernard és "Michael Flynn") ---

Aznap éjjel a szexmániákus egyiptomi se szó, se beszéd (mint említettem, kivágták a nyelvét) ott folytatja, ahol több ezer éve abbahagyta. Erőszakkal magáévá teszi az elrabolt parasztlányt, vámpír módjára szívva ki a maradék vért áldozata nyakából. 

 

Kultúrember lévén a báró ezt már nem nézheti tétlenül, ám a hipnotikus erővel bíró múmia ekkorra már átvette az irányítást a szolga felett. 

A bárót tömlőcbe zárják, a postás egyenruhát viselő szolga elindul újabb véradót keresni a környéken.

 

A pretenciőz franciák a maguk verzióját Simone De Beauvoir egzisztencialista regényéről nevezték el. A Mások vérét nem olvastam, de a film olyan egzisztencialista gondolatokat vetett fel bennem, mint a szennyfilmek megtekintésével járó, önként vállalt kín és szenvedés. "Legendás ritkaság (...) korának leghevesebb, legsokkolóbb szex- és erőszakjeleneteivel" – állítja a blu-ray kiadvány borítója. Látatlanban a LOVE BRIDES lenyűgözően hangzik.  Megnézve persze egy picit már más a menyasszony fekvése. 

Bizonyos pontig mulattatónak találtam a  múmiás fantasztikumot, amely Drakulával rokonítható vérszívójával valójában az akkor divatos szexvámpír trendet követte. A témára ihletettebb állapotban rácuppanó kollégák (Jean Rollin, Jess Franco) alkotásaiból is ismerős ennui érzése itt elsősorban a minimális szóváltással élő cselekmény önismétlő jellegéből fakad: háromszor nézzük végig azt, ahogyan az inas becserkész egy-egy parasztlányt (nekem inkább pornós macáknak tűntek), akik aztán megkötözve, láncra verve a szadista múmia-vámpír karjai között végzik. A változatosság kedvéért a feketét egy filigrán szőke és egy teltebb idomú barna követi.

 

 

A vágatlan verzió szoftszexjeleneteiben az egyiptomi teljes harci díszben végzi dolgát, míg a nők anyaszült meztelenre vetkőztetve élvezik a nemi erőszakot. Az élvezetet tudjuk be a múmia hatalmas... hipnotikus erejének. 

A báró lányának feltűnésével az események fordulatot vesznek, bár ennek is leteperés lesz a vége. Az ókori Egyiptomról eleddig a piramisok, az obeliszk meg a szfinx jutott eszembe. Mostantól ez:

 

Az elején látott levágott kezet reflektorfénybe állító befejezés  az 1946-os THE BEAST WITH FIVE FINGERS emlékét eleveníti fel. A spanyol rendező (ez volt az első és utolsó horrorfilmje) úgy látszik a klasszikusokra esküdött, van például mesélő narrátor ("A szolgám segítségével bevittük a gépezetet a laboratóriumba"), a fejezeteket elválasztó ún. íriszeléseket anno némafilmekben alkalmazták utoljára. A francia operatőrnek alkalomadtán sikerül très belles felvételeket készítenie a château körül. A könyvtár(?)zenét szintén az antik/modern kontraszt jellemzi: a kettyintéseket wah-wah gitáros 'Fuck like an Egyptian' téma kíséri, a végefőcím klasszikusabb stílusban fogant melódiája tömör gyönyör az örökkévalóságnak.

 

 

 

Az örökkévalóság (93 perc) leteltével, elzsibbadt aggyal arra gondolok, hogy nekem ezért a tevékenységért veszélyességi pótlék járna. A  LOVE BRIDES OF THE BLOOD MUMMY köztünk szólva egy oltári nagy baromság. Eurokult-mániákusok, nézzétek és szenvedjetek!

IL NASCONDIGLIO {A REJTEKHELY} (2007)

Pupi Avati, olasz

A szakavatottak tudják: ha Pupi Avati, akkor THE HOUSE WITH LAUGHING WINDOWS (1976) és a ZEDER (1983). Esetleg TUTTI DEFUNTI TRANNE I MORTI (1977), MACABRE (1980, ötletadó íróként), BŰVÖS ÁRKÁNUM (1996). Végül, utolsó sorban A REJTEKHELY. Mire idáig eljutunk, régi ismerősként köszönnek vissza a jellegzetességek: a kistérségi helyszín, a múlt sötét árnyékában élő közösség, sumák autoriter (egyházi) figurák. Avati rafinált mesélő, aki giallót, krimiparódiát vagy éppenséggel zombifilmet a saját morbid-groteszk látásmódjához igazít, így teremtve különleges esztétikai minőséget. A könyvbemutatóval egybekötött visszatérés a műfajhoz (Avati forgatókönyv alapjául szolgált kisregénye) hazájában érdektelenségbe fulladt, a veterán nemzetközi sztárokkal a mellékszerepekben angol nyelven, Amerikában forgatott produkció azóta sem talált tengerentúli forgalmazót. 

 

Filmvásárokon osztogatott szórólap:

 

Olaszországon kívül egyedül a magyar mozikban futott egy kört. A Best Hollywood DVD-jére került kópiát mintha egyenesen a vászonról kamerázták volna le, a szépia képminőség atmoszférateremtő erejű. Italohorrorról lévén szó, az atmoszféra minden. 

Avatiék Iowa államban is találtak maguknak egy Nevető ablakos házat, úgy nevezték: Kígyós kastély. A kisváros szélén álló épület hajdanán egy gyógyszerész mérges kígyóinak adott otthont, utána egyházi kezelésbe kerülve mérges apácák költöztek be. Napjainkban egy pszichiátriai gyógyintézetből kiengedett özvegyasszony veszi bérbe az alsó szintet, hogy ott olasz éttermet nyisson. Az étlapon hagyományos recept alapján készült angolszász gótika, spagetti körettel tálalva. A Ház Hideg Szívének dobbanásába beleremegnek a falak, sírnak az Ártatlanok... Vajon a további gyógykezelésre szoruló elme képzeleg, vagy éjjelente tényleg szellemek randalíroznak a lezárt emeleten? A fél évszázaddal korábban történt hármas gyilkosságról a helybeliek hallani sem akarnak, a terhelt múltú jövevény viszont borzasztóan kíváncsi lélek, minden áron meg akarja fejteni Snakes Hall szörnyű titkát. A szorongásos tünetektől a fizikai terrorig tartó úton a beteges kíváncsiság hajtja előre Pupi Avati komótos (de nem vontatott) tempót diktáló horrorkrimijeit. Ideális esetben az azonosulásra felkínált főszereplő kíváncsisága átragad a nézőre, a sötét alagút (szellőzőfolyosó) végén a képünkbe nevető Halál groteszk meglepetést tartogat a zsákjában.

Az ingatlanügyekbe bonyolódó kísértethistóriáknál rendszeresen felmerülő logikai buktatóra, miszerint az első rettegésben eltöltött éjszaka után ugyan miért nem menekül fejvesztve a főszereplő, Avati rövid kitérő segítségével ad elfogadható magyarázatot. A film felénél, amikor a helyzet végleg tarthatatlanná válik, az ingatlanügynök elviszi a nőt egy bevásárlóközpont üresen kongó bérleményébe. „Hát nem ideális hely, ahol egy család nyugodtan megebédelhet?”

Az ingerszegény modern környezet egyszerűen nem vetekedhet egy régi bútordarabokkal, rejtett átjárókkal, mindenféle hegyes tárgyakkal telepakolt kastély kínálta irracionális izgalmakkal. Vissza a szellőzőnyíláshoz ---

A kastélyos látszatfantasztikumról nekem az Itáliában forgatott amerikai CASTLE FREAK jutott eszembe, de ez legyen az én agybajom, másoknak AZ ELCSERÉLT GYERMEK fog beugrani. Az olasz horror-giallo forgatókönyvírás nyakatekertségre hajlamos „nonszensz” hagyományai mindenesetre élnek és virulnak ebben a filmben. Meg nem tudnám mondani, hogy a frászba került a férj koporsója a köztemetőből a padlásra, vagy hogy Giovanni Lombardo Radice karakterének mi volt a rendeltetése azon túl, hogy még egy olaszt beleírtak a könyvbe. Ami a dráma súlyát egyedül cipelő Laura Morantét illeti, az olasz (horror)rendezők mindig is előszeretettel szerződtetek főszerepre kifejezéstelen ábrázatú színészeket. „Én nem foglalkoztatok olyanokat, akiknek túl erős a személyiségük. A múltban megtörtént, és az egész filmet kibillentették az egyensúlyából. Változtattak az eredeti elképzeléseimen, és én azt nem szeretem. A filmjeim az enyémek, kizárólag az én nézeteimet képviselik, nem a vezető színészét.”

Javíthatatlan katolikusként Avati valami olyasmi nézetet képvisel, hogy az elnyomó közegben (a fallikusan tornyosuló épület, mint szimbolikus helyszín) a nyomorult férfiak miatt bűnbe esett nőknek (az eredettörténet árvái ↔ az új életet kezdő özvegy) az elmebaj a jussuk. Nincs megváltás, csak örök bűntudat és kitaszítottság. Az amerikai közönség számára alighanem magasröptű szubtext egy ódivatú gótikus horrorthrillerbe van ágyazva. A világméretűvé duzzadt J-horror mánia farvizén érkezett A REJTEKHELY doppelganger-motívumával, PSYCHO-lépcsőjével valójában egy kliséhalom, de ezzel a szerző bizonyára már a kisregény megírásakor tisztában volt. Amennyiben rendezőként a jól bevált munkatársakat alkalmazva (Pasquale Rachini operatőr, Riz Ortolani zeneszerző) odafigyeléssel, alázattal nyúl a műfaji kódokhoz, működhet a jó öreg aki bújt, aki nem idegtépés. A működőképességet mi sem bizonyítja jobban, mint hogy aznap éjjel szakállas bácsival rémálmodtam.

POSSESSED (1994)

’No Review’ Challenge

Jelen állás szerint az Imdb/Letterboxd adatlapján nincs kritikai hozzászólás.
Kópia: angol feliratos hongkongi VCD.

Yeung Jing, Tajvan/香港

Ha nem lett volna elég horribilis a HORRIBLE HIGH HEELS, íme egy másik "kettő az egyben" tákolmány tajvani filmesektől.

POSSESSED = erotikus melodráma + lövöldözős gengszterfilm

Mint true crime szexbűnügy, példaként szolgálhatott ’93 egyik hongkongi Category III kasszasikere, a családon belüli erőszakkal sokkoló DAUGHTER OF DARKNESS. Az első sokk a főcím előtt ért:  

A tusolós jelenetét zuhanyfüggönnyel elfedő film nem sért oly mértékben közerkölcsöt, mint +18-as társai, de gyerekek és terhes nők számára én sem ajánlanám. Egy nagyon szűk közönségrétegen kívül tulajdonképpen senkinek sem ajánlott. Ebben rejlik a kihívás: a POSSESSED végignézése fekete öves VCD-bányászoknak való feladat.

Ami a Kanton tartományban (Kínai Népköztársaság) játszódó történet lényegi részét illeti, a szegény sorból származó „daughter” gazdag tajvani sugar daddyjével él egy luxusfedél alatt. A korosodó GM (kis idő eltelt, mire rájöttem, hogy a feliratok rövidítése a general managert jelöli) ott alázza a fiatal lányt, ahol éri. Először meg akarja sütni a spiccet vacsorára - "Add ide rögtön azt a kutyát! Vajon milyen lehet az íze?" Másnap éjjel egy bárénekesnővel állít haza részegen, édeshármasba kényszerítve az idegileg teljesen kikészült élettársát. Fülledt szaxizene bekapcs, ágyjelenet következik ---

A történet lényegtelen részében egyenruhás rendőrök kergetnek cross-border hongkongi bűnözőket valahol vidéken. Szexjelenet fehérneműben és silány akciókoreográfia - eddig két csapás a POSSESSED ellen, a java pedig csak most jön! A sebesült gengszter a drámának otthont adó villában húzza meg magát. Még mielőtt kimondanád, hogy Moment of Romance,  Andy Lau  Kent Tong telefonzsinórral fojtogatja szegény párát.

 

 

The Five Tigers of TVB were a group of five of the most popular young leading male actors of 1980s Hong Kong television. The group consisted of Andy Lau, Kent Tong, Felix Wong, Michael Miu and Tony Leung Chiu Wai. (Wiki)

Történik ez-az (szóra sem érdemes), lemezcsere (egy gyári VCD általában ötven percnyi műsort tartalmaz), a fürdőszobában eldobott csikk láttán a ház ura féltékenységi rohamot kap, és ismét elszabadul az indulat. Éppen két lábbal tapossa ki a szuszt a lányból, amikor elhangzik a klasszik „Terhes vagyok!” felkiáltás. Dulakodás közben előkerül az olló, a lenyisszantott GM-fütykös a kutya vacsorájaként végzi. Visszagondolva a nyitó jelenetre, ebben lehet valami költői igazságtétel. A kínai cím kb. „Különös kasztrációs bűneset – Szerelmi csapás". Ha valaki a Fudan Egyetemről olvassa ezt, ne habozzon megírni a pontos fordítást (xie, xie).

A korabeli HK true crimerek dramaturgiájának szerves részét képezte a rendőrségi kihallgatás/tárgyalás, melyen keresztül (flashbackben) kibontakoznak a bűnügy részletei. Itt az utolsó húsz perces blokk teljes egészében a népbírósági tárgyalásnak lett szentelve. A vörös csillagos tányérsapkát viselő ügyésznő szigorú börtönbüntetésre ítélné a lányt, szerencsére a kirendelt védőnek eszébe jut, hogy súlyos belső sérüléseket szenvedett védencét el kellene küldeni orvosi vizsgálatra. +18-as ügymenetnél ilyenkor full frontal következne, ezúttal csak bugyira vetkőztetik az elkövető-áldozatot. Végül az abúzus egyetlen külsős szemtanújaként tanúvallomást tesz a lelkiismeretes gengszter. Másfél év felfüggesztett.

A tárgyalás során bejátszott flashbackből kirajzolódik, hogy a lányt a kilátástalan szociális helyzete és egy nemi erőszak kényszerítette bele a birtokviszonyba (sniff). A háromkategóriás szociopatákhoz képest a POSSESSED nőverője a konfuciánus társadalom díszpolgára.

Külföldi befektetőként hozzájárul a kínai nemzetgazdasághoz (ezt az ügyész felhozza érvként), jól bánik alkalmazottaival és odahaza Tajvanon van egy megértő hitvese („minden férfi tart szeretőt”). A vége főcím mögött a szánom-bánom pasas - akit egyébként senki sem von felelősségre - mormog valamit a bajusza alatt, de mivel azt nem feliratozták le, csak tippelni tudok: Mi lenne, ha felcsapnék politikusnak?

Ugyanez a színész a VASANGYALOK 1-ben

 

A Deliria-buborékon kívül a DAUGHTER/BROTHER OF DARKNESS párost sem ajánlanám megtekintésre nyugodt szívvel, viszont azokat legalább rendesen megírták, megrendezték, eljátszották + tán még szubverzivitás is szorult beléjük arról, hogyan bánik el az ártatlanokkal ez a mocskos, hímsoviniszta világ. A Pao Hang Film Co. prezentálásában csak egy megmosolyogtató fércművet sikerült erre a mocskos, hímsoviniszta világra hozni. Szakmai tapasztalat hiányáról nem beszélhetünk, a vállalkozás tulajdonosa, Lee Pao Tang harminc év alatt rengeteg filmet gyártott mindenféle műfajban. Mr. Lee a Kínai Filmgyártók Szövetségének tiszteletbeli elnöke, a Kínai Köztársaság Filmfejlesztési Alapjának elnöke, egyúttal a Tajvani Nemzeti Filmarchívum igazgatója. Még egy ilyen, és hajlamos leszek elhinni, hogy Tajvanon ez a minőség ipari szabvány volt.