Alejandro Martí, francia-spanyol
Az ilyesmik tartják a lelket az eurokult-mániákusokban: szexi, véres, múmiás francia-spanyol, ráadásul a lehető legjobb évjáratból. Ide véle!
A klasszikus Universal/Hammer horror-toposzokon egy
valódi francia középkori kastély falai között erőszakot tevő film hangulatában bizonyos Eurociné-produkciókat idéz (ORLOFF AND THE INVISIBLE MAN), vagy hogy még hátborzongatóbbat mondjak, valamelyest emlékeztet a belga-amerikai Charles Nizet nemrég tárgyalt alkotására.
Help me... 😱
A tizenkilencedik századi Angliában játszódó rémmesét egy nyomozó érkezése-távozása foglalja keretbe. A magát egyiptológusnak kiadó rendőr látogatásának apropója, hogy Dartmoor báró kastélya környékén több fiatal nőnek nyoma veszett. A ház ura (George/Jorge Rigaud - mekkora arc!)
éppen egy láncra vert levágott kéz ostorozásával van elfoglalva, amikor betoppan hozzá a hívatlan vendég (Frank Braña - mekkora arc #2).
Az okkult tudományokban jártas báró tart egy rövid bemutatót fekete mágiából, majd a kandalló előtt belekezd a két hónappal korábban kezdődött hátborzongató eseménysorozat elmesélésébe.
Akkor elmesélem én.
A Királyok völgyéből hozatott szarkofág egy egyiptomi nemes tökéletes „most jött ki a szoláriumból” kondícióban lévő testét tartalmazta. A dobozban mellékelt papirusztekercsből kiderül, hogy a fiatalember egy főpap szadista fia volt, akit kéjgyilkosságokért ítéltek halálra, nyelvét kivágták. Frankensteintől ellesett módszerrel a báró feltámasztja a múmiát és megkínálja egy pohár tejjel. A leírásban nem szerepelt defekt: laktózérzékenység. (Azt hiszed, ezt én találom ki?!) A múmiának emberi vérre van szüksége. Szigorúan a tudomány nevében a báró a szolgáját arra utasítja, hogy azonnal szerezzen donort a vérszomjas szerzemény táplálásához.
Még két jómadár a halhatatlanok arcképcsarnokába (Jacques Bernard és "Michael Flynn") ---
Aznap éjjel a szexmániákus egyiptomi se szó, se beszéd (mint említettem, kivágták a nyelvét) ott folytatja, ahol több ezer éve abbahagyta. Erőszakkal magáévá teszi az elrabolt parasztlányt, vámpír módjára szívva ki a maradék vért áldozata nyakából.
Kultúrember lévén a báró ezt már nem nézheti tétlenül, ám a hipnotikus erővel bíró múmia ekkorra már átvette az irányítást a szolga felett.
A bárót tömlőcbe zárják, a postás egyenruhát viselő szolga elindul újabb véradót keresni a környéken.
A pretenciőz franciák a maguk verzióját Simone De Beauvoir egzisztencialista regényéről nevezték el. A Mások vérét nem olvastam, de a film olyan egzisztencialista gondolatokat vetett fel bennem, mint a szennyfilmek megtekintésével járó, önként vállalt kín és szenvedés. "Legendás ritkaság (...) korának leghevesebb, legsokkolóbb szex- és erőszakjeleneteivel" – állítja a blu-ray kiadvány borítója. Látatlanban a LOVE BRIDES lenyűgözően hangzik. Megnézve persze egy picit már más a menyasszony fekvése.
Bizonyos pontig mulattatónak találtam a múmiás fantasztikumot, amely Drakulával rokonítható vérszívójával valójában az akkor divatos szexvámpír trendet követte. A témára ihletettebb állapotban rácuppanó kollégák (Jean Rollin, Jess Franco) alkotásaiból is ismerős ennui érzése itt elsősorban a minimális szóváltással élő cselekmény önismétlő jellegéből fakad: háromszor nézzük végig azt, ahogyan az inas becserkész egy-egy parasztlányt (nekem inkább pornós macáknak tűntek), akik aztán megkötözve, láncra verve a szadista múmia-vámpír karjai között végzik. A változatosság kedvéért a feketét egy filigrán szőke és egy teltebb idomú barna követi.
A vágatlan verzió szoftszexjeleneteiben az egyiptomi teljes harci díszben végzi dolgát, míg a nők anyaszült meztelenre vetkőztetve élvezik a nemi erőszakot. Az élvezetet tudjuk be a múmia hatalmas... hipnotikus erejének.
A báró lányának feltűnésével az események fordulatot vesznek, bár ennek is leteperés lesz a vége. Az ókori Egyiptomról eleddig a piramisok, az obeliszk meg a szfinx jutott eszembe. Mostantól ez:
Az elején látott levágott kezet reflektorfénybe állító befejezés az 1946-os THE BEAST WITH FIVE FINGERS emlékét eleveníti fel. A spanyol rendező (ez volt az első és utolsó horrorfilmje) úgy látszik a klasszikusokra esküdött, van például mesélő narrátor ("A szolgám segítségével bevittük a gépezetet a laboratóriumba"), a fejezeteket elválasztó ún. íriszeléseket anno némafilmekben alkalmazták utoljára. A francia operatőrnek alkalomadtán sikerül très belles felvételeket készítenie a château körül. A könyvtár(?)zenét szintén az antik/modern kontraszt jellemzi: a kettyintéseket wah-wah gitáros 'Fuck like an Egyptian' téma kíséri, a végefőcím klasszikusabb stílusban fogant melódiája tömör gyönyör az örökkévalóságnak.
Az örökkévalóság (93 perc) leteltével, elzsibbadt aggyal arra gondolok, hogy nekem ezért a tevékenységért veszélyességi pótlék járna. A LOVE BRIDES OF THE BLOOD MUMMY köztünk szólva egy oltári nagy baromság. Eurokult-mániákusok, nézzétek és szenvedjetek!
