2021. december 30., csütörtök

HITCH HIKE TO HELL (1977)

Irv Berwick, USA

It's always the same, and it's always different
Howard – Portrait of a Serial Killer

A nemrégiben tárgyalt olasz A STOPPOSOK RÉME párdarabját üdvözölhetjük ebben az elrettentően igénytelen amerikai bűnügyi filmben. Nem mintha az igénytelenség elrettentő erővel bírna a Cinema Deliria háza táján, kifejezetten bírtam például azt, hogy baljós aláfestésnek ugyanazt a könyvtárzenét kölcsönözték ki, amit David Cronenberg a RABID-hoz. Nagy szellemek, ha találkoznak, mondanám, de nem véletlen, hogy Irvin Berwickről eleddig nem hallottál, vagy ha mégis, akkor biztos olvastad a Nightmare USA-t. Független producer-rendezőként az ötvenes években debütált egy bénácska szörnyfilmmel (THE MONSTER OF PIEDRAS BLANCAS), rendezett néhány feledésbe merült noirt, aztán a hetvenes évek elejétől szexfilmeket gyártott szakmányban, "összesen talán tizenötöt, SEXUAL HANGUP meg néhány másik, amiket be sem mutattak a mozik, már a címükre sem emlékszem" - emlékszik vissza a fia, Wayne (a MICROWAVE MASSACRE rendezője). Ateista zsidó létére hittérítő filmeket forgatott a baptista egyház megrendelésére (SUDDENLY THE LIGHT – byNWR-on megtekinthető, ámen), az Egyesült Államokban külön iparágnak számított oktatófilmezéssel is próbált pénzt keresni. Fő műve egyöntetű vélemények szerint utolsó dobása, a neo-noir sexploitation MALIBU HIGH (1979). Mindezt fejben próbáljuk összerakni, és felsejlik egy celluloidroncs rémképe, melyben a stopposokat büntető exploitation-szörnyeteg frontálisan ütközik a szemközti sávban haladó, autóstoppolás veszélyeire figyelmeztető közszolgálati tévéjátékkal. Ez lenne a HITCH HIKE TO HELL,


egy THE ZODIAC KILLER-hez hasonlatos grindhouse-látlelet a szabadon garázdálkodó sorozatgyilkosok árnyékában élő amerikai társadalomról. A kedves elmeroggyant szomszéd jelen esetben Howard, a kaliforniai kisváros patyolatának kifutófiúja.
 

A szódásüveg szemüveget viselő srác a gondoskodó édesanyjával él egy fedél alatt, szabadidejében modellautókat preparálgat - a PSYCHO óta ennyi bőven elég ahhoz, hogy a ránézésre a légynek sem ártó fiatalember önkívületi állapotba kerülve autóstoppos anyaszomorítókat gyilkolásszon a környéken. A helyzetet súlyosbítja, hogy mindezt munkaidőben teszi a cég piros Ford furgonjában ülve, ami előbb-utóbb konfliktushoz fog vezetni a főnökével. Vajon sikerül Howardnak megtartania az állását? És ha már itt tartunk, sikerül a civil ruhás nyomozóknak (egy black&white páros) kézre keríteni az ismeretlen elkövetőt? 

 
A sokkolásra való törekvés a nemi erőszakkal párosuló gyilkossági jelenetekben nyilvánul meg, jószerivel teljes érzéketlenséget mutatva az áldozatok iránt. A végére tartogatott bűntény valóban megrázó, ironikus módon azért, mert képen kívül történt meg. A pornósan repetitív dramaturgiájú film – alapbeállításokkal operáló, egysíkú rendezéssel - a letargián kívül leginkább komikus hatást kelt. A mosolyt az a keresetlen társadalmi kommentár fakasztja, amit a nihilizmus ellensúlyozása (és a játékidő kitöltése) végett erőltettek bele. 

Az egyik ilyen didaktikus jellegű közjátékban a hazulról lelépett tinit beviszik a rendőrőrsre, és egy alapos fejmosás után felhívják a szüleit. A white trash házaspár hallani sem akar a lányukról, a ledöbbent hekusok még egy nyomorult buszjegyet sem tudnak kikönyörögni tőlük. "Úgy látszik - vonják le a következtetést - nemcsak neveletlen gyerekek vannak, hanem neveletlen szülők is". Az egzisztencialista dráma az afroamerikai nyomozó otthonában folytatódik, amikor a párja bejelenti, hogy várandós. "Hát... lehet, hogy nem túl jó ötlet gyereket szülni erre a világra. Úgy értem, nézzél körül: nemi erőszak, gyilkosság, drogok, háború, szegénység meg minden. Ki akarna kitenni egy gyereket ilyesmiknek?" Mielőtt megnyílna alatta a föld és elnyelné a tátongó mélység, így aggódik a világ sorsa felől a HITCH HIKE TO HELL.


A film morálja majdnem olyan skizofrén tüneteket mutat,  mint szerencsétlen Howard:  a csellengők és szüleik feddésben részesülnek, ugyanakkor PSYCHO-thrillerként azt illusztrálja, hogy ha otthon maradsz anyáddal, a végén még elmebeteg gyilkos válik belőled. Ha kérhetnénk, legalább munkaidőn kívül...