"Humphrey Humbert", olasz
Áldassék a neve a hundub kisiparosnak: blu-ray kópiára hegesztett Vico-szinkron = tökély. A film pedig... Ilyenkor mindig megszólal bennem a költő: Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent... Nekem káprázat, egy Filmirage, ami valójában nem az Az országút fantomja-koppintás, aminek látszik. Ennek a direct-to-video sávban érkezett HITCHER-nek (munkacím: CAMPER) a kormányánál egy veterán olasz sofőr ült, a visszapillantó tükörből délibábként felsejlik a hajdani giallók perverzitása. Vagy csak az én szemüvegem sárgult be a sok olasz krimitől?
A Filmirage produkciós iroda a kétszer négysávos highway-ről begördül Virginia Beach tengerpartjára (pár hónappal később a NIGHT KILLER-t forgatták ott az olaszok), és elkezdi legelteti optikáját az Európából nézve egzotikus spring break jelenségen. Folyik a Coca-Cola, vizespóló-bajnokság piercinges cicikkel, a drive-in moziban teli szájjal röhög a popcornt zabáló közönség. This is America, a bőség földje, ahol a clean-cut külsejű serial killer bazi nagy recreational vehicle-lel közlekedik.
Ez csakis az olasz stock footage trükk lehet. Az autósmoziban vetített ősemberes burleszkfilm a TROLL 2-ben is felbukkan, a szintetizátor-témák egyikét nemrég a KILLING BIRDS-ben hallottam. Kezdem otthonosan érezni magam a Filmirage univerzumban.
"Aristide (Massaccesi alias Joe D'Amato producer) szokása szerint hegyeket és óceánokat ígért. Az effekteket George Lucas cége fogja legyártani, a főszerepben Bill Pullman. Aztán elutaztunk Amerikába, vittünk magunkkal trükkmestert, a férfi főszereplő egy modell volt, akinek ez volt az első filmje, a női sztár meg abban a virginiai hotelben volt szobalány, ahol megszálltunk. A film olyan lett, amilyen." Luigi Montefiori alias George Eastman, a METAMORFÓZIS rendezője.
Szex & erőszak terén a rendező régi önmagához képest nem esett túlzásokba, de így is átüt az italo-horrorokra jellemző ferox, az az alantasság, ami egyszer vagy kétszer elég sötét vizekre tudja lavírozni a filmet. Akár erotikus, akár suspense jelenetről legyen szó, a mániákus nézőpontja a mérvadó, és itt nem kizárólag a főszereplőre gondolok. Lenzi arról panaszkodott, hogy a meztelenkedést kívánó szerepre leszerződtetett színésznőnek inába szállt a bátorsága, emiatt a szexjelenetek "elég gyengék".
A nemtörődöm szülőket okoló lélektannal felvértezett sorozatgyilkos mestertervébe a Joe D’Amato producer által beleerőltetett végkifejlet rondít bele; ha öt perccel előbb jön fel a stáblista, egy capolavoro (remekmű) lehetett volna a végeredmény. Most nem én túlzok, hanem a rendező, aki késői munkái közül ezt tartotta a legtöbbre. A szűkre szabott lehetőségek között Lenzi valóban megtette a tőle telhetőt, és egy videóforgalmazásra bárhol a világon alkalmas "amerikai" serial killer thrillert szállított le megbízójának. Mondjuk úgy: ez a Filmirage SPOORLOOS-a, és akkor adtam még egy tippet, mit nézzünk meg utána/helyette.