2021. december 4., szombat

HITCHER IN THE DARK {A STOPPOSOK RÉME} (1989)

"Humphrey Humbert", olasz

Áldassék a neve a hundub kisiparosnak: blu-ray kópiára hegesztett Vico-szinkron = tökély. A film pedig... Ilyenkor mindig megszólal bennem a költő: Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent... Nekem káprázat, egy Filmirage, ami valójában nem az Az országút fantomja-koppintás, aminek látszik. Ennek a direct-to-video sávban érkezett HITCHER-nek (munkacím: CAMPER) a kormányánál egy veterán olasz sofőr ült, a visszapillantó tükörből délibábként felsejlik a hajdani giallók perverzitása. Vagy csak az én szemüvegem sárgult be a sok olasz krimitől?

A Filmirage produkciós iroda a kétszer négysávos highway-ről begördül Virginia Beach tengerpartjára (pár hónappal később a NIGHT KILLER-t forgatták ott az olaszok), és elkezdi legelteti optikáját az Európából nézve egzotikus spring break jelenségen. Folyik a Coca-Cola, vizespóló-bajnokság piercinges cicikkel, a drive-in moziban teli szájjal röhög a popcornt zabáló közönség. This is America, a bőség földje, ahol a clean-cut külsejű serial killer bazi nagy recreational vehicle-lel közlekedik. 


Az angollal ellentétben a magyar cím halálpontos: a napközben cirkáló stopposok réme fiatal lányokra vadászik, lemeztelenített áldozatait Polaroid fotón örökíti meg, a maradékot bedobja az aligátorok közé. 
 
Wait a minute, hogy kerülnek aligátorok Virginiába?

Ez csakis az olasz stock footage trükk lehet. Az autósmoziban vetített ősemberes burleszkfilm a TROLL 2-ben is felbukkan, a szintetizátor-témák egyikét nemrég a KILLING BIRDS-ben hallottam. Kezdem otthonosan érezni magam a Filmirage univerzumban. 

"Aristide (Massaccesi alias Joe D'Amato producer) szokása szerint hegyeket és óceánokat ígért. Az effekteket George Lucas cége fogja legyártani, a főszerepben Bill Pullman. Aztán elutaztunk Amerikába, vittünk magunkkal trükkmestert, a férfi főszereplő egy modell volt, akinek ez volt az első filmje, a női sztár meg abban a virginiai hotelben volt szobalány, ahol megszálltunk. A film olyan lett, amilyen." Luigi Montefiori alias George Eastman, a METAMORFÓZIS rendezője.

Vittoriónak megígértem, hogy említést teszek erről a magyar mozikat is megjárt Filmirage sci-fi horrorról (a Cronenberg féle A LÉGY világsikere nyomán), de mit akarok én, amikor a készítőjének sem jutott róla semmi értelmes az eszébe? A meghökkentő végkifejletben az Olaszországból hozott trükkmester olyat mutat, hogy azt George Lucas cége is megirigyelhette →🐲 .

 
Komolyabbra fordítva a szót, amikor a nőgyűlölő stopposok réme a tárgyra tér - "Te is csak egy kurva vagy, mint a többiek!" -, beköszön a hideglelős rettegés. Na jó, túlzok, de ha felhőtlenebb tavaszi szüneti szórakozásra vágyunk, inkább kölcsönözzünk ki Umberto Lenzi rendező előző, egy másik producer számára, egy másik álnéven teljesített Made in USA (Miami Beach) megbízatását.
A NIGHTMARE BEACH (hát persze, hogy a  Halálpart is a Vico filmje!) dolby stereo elektro-rock-shock-krimi-slasherje után következett A stopposok réme monomániás pszichothriller, melyben az Ödipusz-komplexussal megvert fiatalember (Joe Balogh) az édesanyjára emlékeztető foglyát (leendő szappanopera sztár Josie Bissett) baszkurálja másfél órán keresztül egy lakóautóban összezárva. A drámai szituációk során a lány a vacsorafőzéstől a csábításig mindent megtesz annak érdekében, hogy visszanyerje szabadságát, mialatt a barátja megpróbál a nyomára bukkanni. Lenzi klasszikus thriller-műveltségére a csekély műgonddal megírt-rendezett tucatáru sem cáfol rá: Hitchcock az alap (PSYCHO és a SZÉDÜLÉS), a kamara-túszdráma a THE COLLECTOR-t idézi, Balog Józsi napszemüvegben Éles Sándorra emlékeztet a szintén szikrázó napsütésben játszódó AND SOON THE DARKNESS-ből.
 

Szex & erőszak terén a rendező régi önmagához képest nem esett túlzásokba, de így is átüt az italo-horrorokra jellemző ferox, az az alantasság, ami egyszer vagy kétszer elég sötét vizekre tudja lavírozni a filmet. Akár erotikus, akár suspense jelenetről legyen szó, a mániákus nézőpontja a mérvadó, és itt nem kizárólag a főszereplőre gondolok. Lenzi arról panaszkodott, hogy a meztelenkedést kívánó szerepre leszerződtetett színésznőnek inába szállt a bátorsága, emiatt a szexjelenetek "elég gyengék". 

A nemtörődöm szülőket okoló lélektannal felvértezett sorozatgyilkos mestertervébe a Joe D’Amato producer által beleerőltetett végkifejlet rondít bele; ha öt perccel előbb jön fel a stáblista, egy capolavoro (remekmű) lehetett volna a végeredmény. Most nem én túlzok, hanem a rendező, aki késői munkái közül ezt tartotta a legtöbbre. A szűkre szabott lehetőségek között Lenzi valóban megtette a tőle telhetőt, és egy videóforgalmazásra bárhol a világon alkalmas "amerikai" serial killer thrillert szállított le megbízójának. Mondjuk úgy: ez a Filmirage SPOORLOOS-a, és akkor adtam még egy tippet, mit nézzünk meg utána/helyette.