CURTAINS {A FÜGGÖNY} (1983)

Jonathan Stryker, a végső rémálom: Kanada

Must see classic! Imádni való, amikor az újrakiadás borítóját megszórják szuperlatívuszokkal, az extrákban feszengő interjúalanyok meg karrierjük felettébb kínos epizódjaként emlékeznek vissza rá. „Reméltük, soha senki nem fogja látni.” Na de ne szaladjunk előre.

 

A legutóbb A DÉMON KEZE kapcsán felbukkant veterán filmsztár Samantha Eggar egy Samantha nevű veterán filmsztárt alakít, aki a method acting jegyében önként bevonul az ideggyógyintézetbe, hogy aztán Jonathan Stryker rendezőnek eljátssza élete nagy drámai szerepét egy őrült nőről szóló filmben. Samantha egyre aggasztóbb elmeállapotát látva az egomániás, nőgyűlölő Stryker (a másik veterán: John Vernon) meggondolja magát, és inkább a vidéki kúriájába meghívott fiatal nők közül akarja kiválasztani a főhőst.  „Ölni tudnék a szerepért!” A hat versenyző közül az egyiket már a saját otthonában utoléri a végzete, majd a feszült hangulatban kezdődő meghallgatásra besétál a tébolydából kiszökött Samantha az őt megillető főszerep igényével. Látva a karaktereket - egyikük egy stand-up komika -, a pincében sarlóját köszörülő Maszkos Gyilkosnak (Samantha? Stryker? Jason?) minden oka megvan rá, hogy végezzen a díszes társasággal. 

 

A '83-ban megtartott Slasher Olimpia kanadai résztvevője nehéz szülés után állhatott a rajtvonalhoz. Belemenni egy-egy film elkészültének a részleteibe könnyen a visszájára fordulhat - zzzzzz -, de A FÜGGÖNY esetében tényleg nem árt megtudni, mi zajlott a függöny mögött. Szóval a PROM NIGHT (A SZALAGAVATÓ FANTOMJA) producere még javában számolta a dollármilliókra rúgó bevételt, amikor 1980 telén megbízza az addig operatőrként dolgozó Robert Ciupkát, hogy rendezzen neki horrorfilmet záros határidőn belül. Ciupka az ugyanabban az évben a Velencei Fesztiválon nagydíjazott ATLANTIC CITY-t fényképezte Louis Malle-nak, és nem szerepelt a tervei között, hogy valaha horrort rendezzen, de ha már felkérték... A leadott anyagból 45 percnyi "dögunalmat" sikerült a vágónak összeraknia - bemutató elnapolva. Ciupka felnőtteknek szóló, artisztikus pszichodrámára tett kísérlete egy évvel később bővült ki újabb 45 perccel, biztos, ami biztos alapon azt már maga a producer dirigálta le ugyanazokkal a színészekkel. És az egészet rákenték Jonathan Strykerre!

 

Ha a felújított változathoz van szerencsénk, akkor az első forgatás felvételeit Robert Paynter brit operatőr (EGY AMERIKAI FARKASEMBER LONDONBAN) érzékien bevilágított, classy képeiről ismerhetjük fel. Ezek többségét a film közepéhez használták fel, az első (expozíció  + fake-rape-álom szekvencia) és utolsó (stalk n’ slash + leleplezés) húsz-huszonöt perc a bevált slasher-formulákat alkalmazó pótforgatás eredménye. Ahhoz is volt merszük, hogy a vágóasztalon két halálesetből utólag egyet csináljanak, így kerül az emeleti hálószoba ablakából kieső áldozat a nappali kanapéjára. A fércműben az értelem szikrájának a keresése legalább olyan izgalmakat nyújthat, mint a whodunit. Hová tegyük például a vezérmotívumként fel-felbukkanó játékbabát, azon túl, hogy baromi jól mutat a plakáton? A nem szándékolt költői homály röpke pillanatokra a megfejthetetlenség varázsával ruházza fel a filmet.

 

 

Ami természetes módon üt át a produkción és teszi azt valamelyest mássá USA-beli kortársaihoz képest, az Made in Canada mivoltából adódik: hólepte cidrizés a ház körül (BLACK CHRISTMAS), groteszk maskarát viselő gyilkos (TERROR TRAIN), mizantróp közhangulat (DEADLINE). A megfélemlítéssel operáló rendező-karaktert Klaus Kinskiről modellezték, de ahogyan John Vernon játssza, Stanley Kubrick juthat eszünkbe róla a RAGYOGÁS kulisszáiban. A felvonásait függönyhúzással jelző színjátékban a gyilkosságok közül a koris nagyjelenet emlékezetes, az sem azért, mert olyan kreatív vagy véres volna (gore effektek terén mindkét rendező visszafogta magát), hanem mert hipnotikus látványt nyújt. Ciupkának amúgy érdekes elképzelése volt arról, hogyan kell feszültséget előidézni, mi tagadás, slasher-producerként én is kitettem volna a szűrét. Az utolsó felvonásban próbálták végleg menteni a menthetőt, ekkor egy huszárvágással valamiféle filmes kellékraktárban találjuk magunkat egy hosszúra nyújtott stalk n' slash erejéig. 

A FÜGGÖNY a kanadai privát filmgyártás lehetőségét megteremtő tax shelter törvény szülötte, egy adózási ügylet, mely által a befektetők jelentős összegeket tudtak leírni a bevallásukból. Hogy artisztikusan megüti-e egy szabványos slasher nem túl magas mércéjét, azt döntse el mindenki maga, az viszont holtbiztos, hogy nem ez a régi/új STAGEFRIGHT. "Jonathan Stryker" filmjét a műfaj megszállottjainak merném ajánlani, azokra a hosszú, téli estékre, amikor a maszkos gyilkosoknak sem akad jobb dolguk.

THE MUTATIONS {TORZSZÜLÖTTEK} (1973)

Jack Cardiff, angol

A brithorror-kísérletben két molyrágta rémtoposzt, az Őrült Tudóst és a Torzszülötteket tették fel a műtőasztalra, hogy egy új faj megteremtésének a reményében összevarrják őket. A szerencsétlen szörnyszülöttet a Vico jóvoltából mutogatták a hazai videotékákban.

Nolter professzor (1 - Donald Pleasence) titkos laboratóriumában húsevő zöldségember kifejlesztésén fáradozik, szigorúan a világbéke nevében. Az egyetemen órákat adó prof próbálkozásaihoz Lynch, az elefántember (2) szerzi be a kísérleti egyetemista nyulakat (3). A félresikerült mutánsok a „Különös Emberek Királyi Családja” fantázianevű cirkuszi vándorkiállításon kötnek ki, amiben Lynch – a mese morális szörnye - társtulajdonosként érdekelt. Az előnytelen külsejébe beletörődni képtelen freak nem hajlandó közösséget vállalni sorstársaival, abba a hiú ábrándba kergetve magát, hogy Nolter ígéretéhez híven majd normális külsőt varázsol neki. A abszurditás ellenében visszafogott színészi játékkal tüntető Pleasence-nek végül csak sikerül egyik tanítványából összehozni egy épkézláb Vénusz légycsapót (4), ami/aki a laborból kiszabadulva elindul meglátogatni barátnőjét (5). Csapó!

Angliában THE MUTATIONS, Amerikában THE FREAKMAKER címen futott 400.000 dolláros (háromszázkilencvenezer, pontosít a producer az audiokommentárban) produkció értelmi szerzője egy amerikai forgatókönyvíró volt, akit gyerekkorában elbűvölt a sideshow cirkuszok világa, rémfilmek rajongójaként pedig Tod Browning 1932-es FREAKS-je tett rá maradandó benyomást. A produceri teendőket is ellátó író - az angol filmipar válságának köszönhetően - megnyerte rendezőnek Jack Cardiff világhírű brit operatőrt. A Technicolor-fényképezés úttörője (VÖRÖS CIPELLŐK; FEKETE NÁRCISZ; HÁBORÚ ÉS BÉKE) olyannyira megbánta a bérmunkát, hogy soha a büdös életbe nem ült többé rendezői székbe, inkább visszament operatőrködni csúcsfizetésért (CONAN, A PUSZTÍTÓ; RAMBO 2). A forgalmazó Columbia Pictures bő egy évig dugdosta a valódi torzszülötteket felvonultató filmet, mielőtt be merték mutatni nagyközönség előtt.

Összhangban tartalmával, a film maga is egy hibrid-mutáns, egyszerre ISLAND OF LOST SOULS/THE FLY-variácó és FREAKS előtti tisztelgés, tudományos-fantasztikus keretbe foglalva az "evolúció szemétdombjáról" összeszedett emberek kálváriáját. Az együttérzésre tett kísérlet nem annyira csodálatra méltó, mint Tod Browning mesterművében – mire a FREAKS híres "közénk tartozol" banket-jelenetének megismétléséig eljutunk, a rendezés túl sokszor az exploitation igényével viszonyult a torzszülöttekhez. Azért próbálták érző, szimpatikus lényekként is ábrázolni őket, cserébe a karnevál népe őszintébb alakítást nyújt, mint az "egyetemisták" vagy a "biokémikus" izomember Brad Harris. Az ex-peplumhős a tiszteletdíja mellett megkettyinthette a női sztárt és kapott egy társproduceri kreditet, a kész filmre viszont már nem volt kíváncsi. „Jé, ez nem is annyira rossz!”- csodálkozik rá a kommentárban. 

Amennyiben megmagyarázhatatlanul vonzódunk a józan paraszti észt és polgári jó ízlést nélkülöző anglo-amerikai horrorfilmekhez (a HORRORS OF THE BLACK MUSEUM és a KONGA jutottak eszembe róla), a TORZSZÜLÖTTEK be fogja váltani a hozzá fűzött reményeket. A főcím növényvilágról készült makrófelvételei hátborzongató előérzettel töltik el tudatunk mélyét, a trükkmesterek és a természet rendellenes teremtményeinek keveredése a londoni ködben különös, aberrált atmoszférát kölcsönöz a már akkor ódivatúnak számító fantasztikumnak, melyet csipetnyi erotikával fűszereztek (félmeztelen lányok a műtőasztalon; Julie Ege norvég modell-filmszínésznő habfürdője). A hangulathoz sokat tesz hozzá az ambient zenei stílus egyik atyjának tartott Basil Kirchin néhol avantgárd jazzbe hajló kísérete. A gyenge pont Cardiff sokkal inkább középszerű iparosról, mintsem Oscar-díjas operatőrzseniről árulkodó rendezése, bár végső soron a vásári közönségesség nem áll rosszul egy olyan B-gagyinak, ami a morbid kíváncsiságot szolgálja. Vajon tényleg tudnak telefonálni a zöldségemberek?  

 Csak tessék, csak tessék, nézze meg a TORZSZÜLÖTTEKET és megtudja!

 

VHS-archívum: menekülés a joglejárat elől

 

  

 

   

FATAL TERMINATION (1990)

Andrew Kam, 香港 

 

Ezt a hongkongi Molotov-koktélt akkor hajították a vászonra, amikor az akció-színtérnek John Woo és Ringo Lam voltak a császárai, a D&B stúdió pedig az IN THE LINE OF DUTY/TIGER CAGE szériával tartotta műsoron a modernizált kungfu filmeket. Helyismerettel rendelkezők rögtön a Regent Film Limited kezdetű főcím láttán  tudni fogják, hogy egy másodvonalas Phillip Ko produkcióról van szó (amit a D&B forgalmazott a mozikban). Andrew Kam rendező korábban Tsui Hark cégénél, a Film Workshopnál asszisztenskedett, az ott készült THE BIG HEAT (1988) stáblistáján társrendezőként volt feltüntetve a neve Johnnie To mellett. A FATAL TERMINATION nyilvánvalóan a THE BIG HEAT nyomdokaiba kívánt szegődni, és félig-meddig meg is tudja idézni a zsaru-thriller ideges feszültséggel teli esszenciáját. Aztán feladja a harcot, és a végére tipikus kültelki gránátvetős-helikopteres girl with gun piffpuffá válik, de addigra már nem igazán fogjuk bánni.

 

 
Arab terroristák (= fehér fickók három napos borostával) megbíznak egy fegyverkereskedőt (Phillip Ko), hogy tulajdonítsa el a rivális iszlamista frakció fegyverszállítmányát. Hong Kong nemzetközi repülőterén lebonyolítandó művelethez a díler szövetkezik a korrupt vámfőtiszttel (a hollywoodi karrier előtt álló vusubajnok Robin Shou), aki a zsákmányt jobb ajánlat reményében inkább megtartaná magának, a rendőrök előtt pedig bemártja az ügybe egyik kollégáját. A koffeinen élő belbiztonsági nyomozó (Simon Yam) nyomoz, az arabok egyre idegesebbek, az ártatlanul megvádolt vámost elteszik láb alól. Az áldozat rokonai egy rohamosztagos házaspár (Ray Liu és a Vasangyal Moon Lee) óvodás kislánnyal. A bűnözők a gyerekeket sem szeretik.

 
Düh, kétségbeesés, bosszú. A régi kungfu filmek konfliktusait korszerűsítő heroic bloodshed tűzön-vízen át halad egyik végletesen drámai jelentéről a másikra, mintha fegyvert tartottak volna a forgatókönyvíró fejéhez: holnapra találj ki nekünk valamit, különben termináljuk a szerződésed! Ha a cselekmény nem lenne ennyire generikus, ha a karakterek közti viszonyrendszer kevésbé lenne mondvacsinált, ha Hong Kong nem írta volna alá a visszacsatolási egyezményt, akkor... Tökmindegy, a FATAL TERMINATION így is, úgy is kitüntetett figyelmet érdemel egyetlen, hajánál fogva előrángatott megmozdulásának hála: gwailo izompacsirta kilógatja a gyereket a száguldó autóból, miközben a motorháztetőn kapaszkodó édesanya elkeseredett harcot vív a sofőrrel. 

 

 

A BLESS THIS HOUSE és a WILD SEARCH cuki gyereksztárjának nem ez volt az utolsó szerepe, ezek szerint túlélte a mutatványt. Ezen kívül a film tartogat még egy-két rövid harcművészeti bunyót (Moon Lee vs. Philip Ko), sűrű golyózáport, halálugrásokat ereszcsatornákról ---

 

Kidolgozottságban a koreográfia elmarad attól, amit a Yuen-klán művelt akkoriban a D&B-akciófilmekben, könyörtelenség dolgában viszont nem vall szégyent. Ahogy a vájt fülűek John Woo THE KILLER-jében hallhatták, a "zeneszerző"  itt is néhány James Horner-témával javította fel a hangsávot. Phillip Ko tevékeny részt fog vállalni egy hasonló jellegű, Ringo Lam által nívósabbra rendezett politikai thrillerben: THE SUSPECT. 

Bónusz fatalista HK-akciófilm: FATAL VACATION.