Poszt-apokaliptika és Bruszlik a Hargitán (frissítés)

Két hűderitkasággal bővült a Hargita VHS-archívum: három Bruszli egy karatékában, valamint egy "jövőbe mutató látomás mesteri rendezésben és fantasztikus színészi alakításokkal"!

Köszönet Kolcsár Istvánnak (és DEN-nek) a digitalizált borítókért.

GAMES (1967)

Curtis Harrington, USA

Curtis Harrington két mikro-költségvetésű egész estéssel a háta mögött (NIGHT TIDE, QUEEN OF BLOOD) az első komolyabb összegből készült munkáját jegyzi ezzel a pszichológiai thrillerrel. A Universal stúdió a műfaj francia klasszikusának, az ÖRDÖNGÖSÖKnek a sztárját, Simone Signorét szerződtette le a kulcsszerephez. 

A fiatal és gazdag New York-i házaspár jódolguk unalmát hedonista életvitelükkel próbálják feldobni (Harrington a párt Dennis Hopperékről mintázta). Lakásuk dugig van a nő (Katherine Ross) által megörökölt antikvitással, míg a műkereskedéssel foglalkozó férfi (James Caan) modern popartot halmoz. Büszkeségük a játékterem, ahol elit vendégeiket szórakoztatják különféle tematikájú partikkal.

Ebbe a retro-futurista, ártalmatlanul perverz giccs-világba toppan be egy kozmetikumokkal házaló, idősödő nőszemély (Simone Signore). A kalandos életű, tarot kártyákkal is magabiztosan bánó német asszonyság a házigazdák gyermekded időtöltését  látva jóval izgalmasabb, halál és szex körül forgó játékok kipróbálását javasolja. Tekintettel arra, hogy egy duplacsavarba torkolló krimiről van szó, inkább befogom a számat. A Variety kritikusa egyébként már a bemutató idején megjegyezte, hogy a lassan összeálló történet túl sok időt hagy a nézőnek a gondolkodásra – a trükkös thrillereken edzettek idő előtt kitalálhatják, mire megy ki a játék.

A megtippelhető végkifejlet egy cinikus thriller-iparosnál valóban problémát jelentene, a tehetséges Harrington esetében nem (annyira). A valóság/fantázia határmezsgyéjén közlekedő GAMES eleve a rendező stílusára lett írva. Avantgárd szürrealizmus és Ó-Hollywoodért rajongó elegáns camp, moderált mennyiségben egy kamara-krimi anyagába szőve. A nyitó képsoron manhattani utcába bekanyarodó lovaskocsit látunk, rögvest illúziót teremtve egy olyan filmhez, amiben az illúzióknak kiemelt szerepük van. Hasonlóan építkezett Dario Argento a SÓHAJOK-ban; később Harrington a kedvencei között emlegette az olasz maestrót. A filmet Techniscope-ban forgatták, ez lesz a szélesvásznú giallók sztenderd formátuma.

Eredeti és jól kifundált az alapszitu, ahogy az amerikai popkultúra felszínes játékosságát megjelenítő házaspár összejön a mitikus/dekadens Európából jött Signore vérbeli spílerjével. Egy idő után a rendező is (műfaji) játékba kezd. Megidézi Kenneth Anger okkultját, Hitchcocktól eljut Val Lewton horrorjáig (az ügyvéd a CAT PEOPLE egykori férfi főszereplője), a televízión keresztül feltűnik Lugosi Béla koporsója. A szoborba öntött, előszobába kiállított hulláról a művészvilágot szatirizáló BUCKET OF BLOOD ugorhat be, nem véletlenül (Harrington is a Roger Corman-protezsáltak táborát gyarapította). A film felett Demoklész kardjaként lebegő ÖRDÖNGÖSÖK a befejezéskor sújt le.

A díszletek, vágás, operatőri munka mind elsőrangú, nem csodálkoznék, ha a rákövetkező évben az akkor még kezdőnek számító William Frakert az itt nyújtott teljesítménye alapján választotta ki Roman Polanski a nagyrészt szintén belsőkben játszódó ROSEMARY GYERMEKE fényképezéséhez. A GAMES végtére olyan, mint a ház, amely otthont ad neki: részletgazdag, hatásvadász, egyszerre ódon és modern. Említettem már, hogy főszerepel benne egy pelyhes állú ex-futballista, bizonyos James Caan? A fényes jövő előtt álló színész le akarta ütni a producert, Harringtont viszont nem bántotta. "A rendeződet nem ütöd le, ha akarod azokat a premier plánokat magadról." (C.H.) A grindhouse környékén lébecolóknak Harringtontól a későbbi, fajsúlyosabb THE KILLING KIND-ot is ajánlom.

Havi DVD/Blu-ray agybaj

2for12 a Zaavitól (ingyenes posta). Gyűjtőknek érdemes figyelni a legközelebbi Arrow akciójukat.
http://www.zavvi.com/offers/arrow-shop.list

A Motorlovagokat és a Pokol fogadót az Intervideónál lehetett kölcsönözni feliratos kazettán. Na ja, akkor még volt választék.

CURSE OF THE DEVIL (1973)

Never unchain the night

Don't tell me that the love is grrrrrrr

Carlos Aured, spanyol

Példaképének, a fekete-fehér fotográfián látható ifjabb Lon Chaneynek a halála évében Paul Naschy hetedik alkalommal formálta meg az anno 1968-ban, a LA MARCA DEL HOMBRE LOBO című spanyol horrorfilmben színre lépő, saját maga kitalálta farkasember-karakterét.

Waldemar Daninsky, a mackós járású, bamba tekintetű polák gróf teliholdas éjszakákon duvasztja a hispán vonású székely parasztokat. -Vigyázzon Waldemar, a nőkkel nincs szerencséje! figyelmezteti idős házvezetőnője. Valóban, a Daninsky-sztorikban minduntalan az a fránya fehérnép okozza a galibát. Jelen esetben először az ördöggel cimboráló (Báthori) Erzsébet átkozza el középkori felmenőjét, századokkal később az ágyába beférkőző szép cigánylány, Ilona hozza rá a rontást, végül Kinga, a budapesti szőkeség adja meg neki a kegyelemdöfést.

Az eredeti spanyol cím El Retorno de Walpurgis a három évvel korábban Nyugat-Európa szerte sikert aratott LA NOCHE DE WALPURGIS-ra utal vissza, de nem folytatása annak. Az újragombolt felállásban nincsenek vámpírok csak farkasember, akkortájt divatos sátánista okkulttal körítve. A két Walpurgis közti időszak számított Paul Naschy fénykorának, mely alatt megállás nélkül szerepelt jobbnál rosszabb filmekben. „A velem dolgozó rendezők egyikét sem érdekelte igazán a fantasztikum. Ők csak a pénzért csináltak horrorfilmeket. Történetesen én álltam mögöttük és őszintén hiszem, hogy a legjobb filmjeim azok, amelyekhez a fantasztikumhoz fűződő lelkesedésemmel, szeretetemmel járultam hozzá.”

Naschy Universal/Hammer stúdiók alapművei előtt tisztelgő forgatókönyvéből ezúttal a már bejáratott Carlos Aured (HORROR RISES FROM THE TOMB, VENGEANCE OF THE MUMMY) rendezett filmet, nyilván csak a pénzért. A bő nyolcvan perc kiforrott iskolapéldája ennek az alkotói kettősségnek: tele van vérrel és szexszel, a gyakorta hangulatos képekkel előálló (lásd a fenti, zseniális beállítást), de dinamikátlan rendezés vérnyomáscsökkentő mellékhatású. A romantikus rémdráma szívből próbál szólni, a színészek hamisan játszanak. Amennyire szemet szúróan mű a vér és negyvenes évekbeli a farkasmaszk, olyannyira meggyőző a helyszín. Biza elhisszük, hogy a XIX. századi Kárpátok szívében járunk, két havi lovaskocsizásra Budapesttől (Naschy történelmi Magyarországa óriási területet ölel fel).

Az iparosság és lelkesedés halmazából valami egészen jellegzetes áll össze: egy Paul Naschy Film. A kritikusok által számkivetett, hazájában magányos farkasként küzdő horrorista önmagára talált Waldemar Daninskyben. "A privát életemben nem vagyok túl optimista, ezért is domborítottam ki a tragikus oldalát ennek a végzetével vívódó embernek. Mindenek előtt egy szentimentális figuráról van szó" - válaszolta egy régi Mad Movies interjúban arra a kérdésre, miért bújik újra és újra az áldozat-szörny bőrébe. Félreértés ne essék: noha dajkájával az oldalán a depis Waldemar szinbádi anyámasszony katonája,

... farkasemberként az egyik legagresszívebb példánya fajtájának. Karmait a katolikus Franco-rezsim alatt élesítő likantrópia az elemi ösztöneit szabadjára engedő férfiember betegsége. Ezt illusztrálandó, a szűzként bemutatkozó, majd a produkció mindhárom jónőjével összefekvő emo-hős szex közben ordasodik ki. Az állatias hajlamokkal folyamatosan küzdő lét konfliktusát csak a házasság vagy a halál tudná feloldani. Mivel a kettő egy és ugyanaz, a szomorgató befejezésben a férfit szíve választottja szabadítja meg szenvedéseitől. Szörnyfolklór-ismeretünk is bővül egy érdekességgel: a farkasember áldozatainak szemét a temetés előtt ki kell vájni. Belőlük lesznek a vakhalottak, de ez már egy másik történet.

A CURSE OF THE DEVIL a Naschy-szűz többségnél heveny násítást fog kiváltani, bevallom, elsőre annak a rendje és módja szerint én is belealudtam. Másodjára az atmoszféra, vagy talán P.N. szerzői kézjegyének az átka a markában tartott (= végignéztem), János, a farkasember showját lopó pszichopata egyenesen a szívembe ámokfutotta magát. A mindig a megfelelő dramaturgiai pillanatban beugró torzonborz baltás gyilkosra bármelyik azeri forgatókönyvíró büszke lenne.

"Minden idők egyik legnagyszerűbb spanyol horrorfilmjében" (borító idézet!) egy kelet-európai horrorfilm illúziója párosul a black metal lemezek szövegvilágával.

Bónusz trekk: a keretes flashback-szerkezet jópofa záróképpel. Az angol szinkron pokoli.

A hét Fulci-bizarrsága (latin) -- frissítve --

fulcimentum  (http://en.wiktionary.org/wiki/fulcimentum) : 
1. pillér, oszlop, könyvállvány   
2. rakás Fulci egymásra pakolva, tetején a könyvvel

Arra biztatom a kedves olvasókat, hogy mindenki építse meg a maga fulcimentumát. Aztán készítsen róla egy fényképet, és ha nem szégyenli, küldje be a Deliriának. (E-mail cím valahol balra.) A DVD-ket be lehet helyettesíteni macskával, láncfűrésszel, fakereszttel, esetleg George A. Romeróval, ami éppen kéznél van.

-- Vittorio --

-- Ádám --

-- Farkas --

-- Valakinek túl sok van a... könyvből --

-- Debora --

Károly napi VHS-meglepetés

A nagysikerű Charlie nénje folytatása megérkezett a Deliria Nemzeti Videotékába! A parádés szereposztást és fülbemászó dallamokat felváltja a jeges rémület. A Videorent bemutatja: RÉMÜLT ÉJSZAKÁK. 

A Quest Entertainment színes, szinkronizált amerikai slasherjében Charlie Puckett favágó az első számú gyanúsított. A fafűrész újra és újra lecsap, de vajon tényleg Charlie a felelős az embereket félelembe tartó rémisztő gyilkosságokért? És egyáltalán, Charlie valóban favágó, vagy a tree surgeon külön szakma? (Ez esetben az angol nyelvű borító műfordítója a tettes.)

Főszerepben Kerry Knight, Joe Fishback és Aimee Tenalia. Kötélidegzetű Karcsiknak különösen ajánljuk ezt a filmet. RÉMÜLT ÉJSZAKÁK. A kazetta jogtalan másolását a törvény bünteti.

-----------------

Rövid, velős kritika a Psychotronic magazin utánozhatatlan stílusában:

A borító jogtulajdonosa: DEN (via Kolcsár István)