A négy évvel később mozikba került folytatás bevezetőjében látható montázs mintájára vegyük át még egyszer a PROJECT A legfontosabb összetevőit: Jackie – Sammo – Kalózok - Bunyók - Gegek. A figyelmesebb nézőnek feltűnhet, hogy az előző rész látványos képsoraiból csemegéző intro mindössze egyetlen snittet szán Sammo Hungnak, Yuen Biao meg mintha ott se lett volna. „Testvéreit” Jackie Chan száműzte a folytatásból, a hivatalos verzió szerint mindketten az EASTERN CONDORS készítésével voltak elfoglalva a Fülöp-szigeteki dzsungel mélyén.
Jackie Chan magánszámaként A NAGY BALHÉ 2 abszolút vállalható darab. A hongkongi box-office aranykészlet jelentős részét betakarító Golden Harvest stúdió ('87-ben a tíz legsikeresebb hazai film közül hat az övék volt) kapuin belül forgatott produkció küllemével, remek zenéjével, szünetmentes energiájával a Shaw Brothers utáni HK-filmgyártás hőskorát idézi. A forgatókönyv három különböző filmre elegendő sztorit szálaz össze. Hogy meglegyen a folytonosság érzete, ott ólálkodnak az első részből átmenekült bosszúszomjas kalózok, ezúttal viccesre véve a figurát, idomulva a Jackie Chan kalandfilmek egyre családbarátabb felfogásához. Aztán van PEKING OPERA BLUES-os, csajos forradalmár vonal (a történet a császárság végnapjaiban játszódik), és egy komplett RENDŐRSZTORI, amely a film első negyven percét hivatott kitölteni.
Az írók megmosolyogtató elszántsággal húzzák elő legalább háromszor a narratíva "van másik!" hegedűjét, mintha attól tartanának, hogy a nézők idő előtt ráunnak valamelyik felállásra. Az epizodikus cselekményépítkezésnek elsősorban az a feladata, hogy összekösse az alaposan előkészített terepen (tágas hotel, malom hatalmas mozsárral, zegzugos lakás) lezajló nagyjeleneteket – ezek a képsorok lesznek azok, amikre a közönség leginkább emlékezni fog a moziból kijövet.
Chun, a tejhatalmat kapott, velejéig korrupt rendőrkapitány (Lam Wai, a LONG ARM OF THE LAW bandavezére) kezd ránőni feletteseinek fejére. Hogy mentsék a mundér becsületét, a Chun által ellenőrzött területek egy részét az elhivatottságáról híres Jackie-re bízzák (Sárkány Maónak hívják a figurát, de az egyszerűség kedvéért maradjunk Dzsekinél). A parti őrség ex-őrmesterének első dolga, hogy szó szerint gatyába rázza a kerület csúszópénzen működő rendőrségét, és börtönbe dugja Farkast, az érinthetetlen gengszterfőnököt. Az első rész a kolonializmust csipkedte meg egy kicsit, most pedig a jófiú-imázsára kínosan ügyelő sztár felcsap a Korrupcióellenes Hivatal (ICAC) szóvivőjének, példát mutatva lakosságnak és bűnüldözési szerveknek egyaránt. Sammo svindlis, szabályokra nagy ívben köpő karaktere úgy hiányzik innét, mint egy tál rizs.
A hagyományos kungfutól tisztes távolságot tartó, vakmerő akrobatikus pofára esésekre kihegyezett banzáj végén Farkast letartóztatják, egyetlen tollvonással kiiktatva a filmből a dvdborítón terpeszkedő Chan Wai Mant (THE CLUB). A figyelem a városban szervezkedő forradalmárokra terelődik: a Sun Jat-szen híveiből álló kis csapat a kormányzó leányának nyakékét akarja eltulajdonítani, hogy ezáltal belekeverjék a politikailag nemkívánatos Jackie-t a Chun által a háttérből kevergetett slamasztikába. Jackie ösztönösen a helyes lányokat mozgósító, gonosz mandzsu-ügynökök üldözte köztársaságpárti aktivistákkal szimpatizál, ugyanakkor a törvényt is minden áron be akarja tartatni. Direkt összetűzés helyett még több ártalmatlan slapstick, köztük egy az elbeszélés kézifékét jó negyed órára behúzó aki-bújt-aki-nem, amiben a különböző érdekcsoportok egyetlen lakás fedele alá terelődnek össze.
Jackie, a filmrendező immáron a szélesvászon avatott mestereként csillogtatja meg kamera mögötti szaktudását, úgy sakkozva a szélesvásznon, ahogy csak a legnagyobb hongkongi (akció-)rendezők tudtak. A helyzetkomikum a némafilmkorszak burleszkjeinek nagy pillanatait eleveníti fel (a Marx-fivérek és Buster Keaton egy-egy híres gegje ténylegesen előkerül), a Budapest Film DVD-je meg a digitális kőkorszakba visz minket vissza. A képarány legalább eredeti, lehetővé téve, hogy teljes pompájában csodálhassuk meg az anamorfikus lencsék okozta „hordó torzítást”. A kungfu mozikban gyakorta tetten érhető optikai csalódást Tsui Hark emelte művészi szintre nagyszerű szélesvásznú filmjeiben.
A történet ívetlen szerkezetét látva nem annyira nyilvánvaló, de Jackie, a forgatókönyvíró szintén a fejlődés jeleit mutatta. Még ha kissé (valójában nagyon) mesterkéltnek is tűnik az egész, a történelmi korszak kaotikus állapotaira támaszkodó A NAGY BALHÉ 2 az első JC-filmek egyike, amiben határozott szándék mutatkozik a játékidő kalandfilmes fordulatokkal való megtöltésére. Az viszont már kevésbé üdvözítő, ahogyan a színésznők kiveszik a részüket ebből a játékból.
Míg Tsui Hark vagy Sammo Hung erős, az akciózásokban is élen járó nőalakokat mutattak fel a Golden Harvestnek akkoriban készített filmjeikben (PEKING OPERA BLUES, EASTERN CONDORS), Jackie lányai kis túlzással csak arra várnak, hogy kimentsék őket a slamasztikából.
Míg Tsui Hark vagy Sammo Hung erős, az akciózásokban is élen járó nőalakokat mutattak fel a Golden Harvestnek akkoriban készített filmjeikben (PEKING OPERA BLUES, EASTERN CONDORS), Jackie lányai kis túlzással csak arra várnak, hogy kimentsék őket a slamasztikából.
Egészen mellékesen, bármi hátsó szándék nélkül megjegyezném, hogy Jackie karaktere ebben a filmben a kelleténél talán több időt tölt férfiakkal összebilincselve, miközben a szebbik nem iránt tanúsított vonzalma egy ruhafogaséval egyenértékű. Ne feledjük: A NAGY BALHÉ-ban análisan megbecstelenítette őt egy alattomos bicikliváz (fenti illusztráció), az incidens nyilván kihatással volt a főhős későbbi szexuális orientációjára {Kacsintós szmájli HK-filmrajongó szexuálpszichológusoknak.}
A bevételi rekordot döntő AZ ISTENEK FEGYVEREZTE után Jackie Chan megizmosodott egojával felfegyverkezve szinte mindent bevet, amit ázsiai publikuma éppen akkor elvárt tőle, még egy kis drámai színészkedéssel is bővítve a repertoárt. A RENDŐRSZTORIban védjegyévé vált wu da pian koreográfián (kaszkadőrakrobatika verekedéssel, szó szerint "akciófilm") meglátszik, hogy szupersztárunk véletlenül sem engedte ellopatni maga elől a showt, az idejekorán távozó Chan Wai Man-t leszámítva a filmből hiányzik egy olyan karizmatikus ellenlábas, mint Dick Wei tetovált kalóza az előző részben. A jobbról-balról kapott pofonok mellett Jackie legtöbbször a testi épségét veszélyeztető díszletekkel és kellékekkel küzd meg hősiesen, vagy inkább nyúlcipőt húz, mint amikor a balfék kalózok megkergetik.
A kisebb-nagyobb forgatási baleseteket megörökítő végefőcím alatt látható, ahogy az egyik kaszkadőr telibe találja baltájával a kamerát. Miért kell egy ilyen életveszélyes manőverhez igazi baltát használni? - teszi fel a kérdést a számítógép generálta trükkökön szocializált néző. Talán ugyanazért, amiért az akciófilm hongkongi neorealistája méregerős csilipaprikát tunkol a saját pofazacskójába. Ahogy az ősi kínai mondás tartja: no pain, no gain.
