"Az emberek, akik ragyognak, néha olyasmit látnak, ami később történik meg, de azt hiszem, néha olyasmit is, ami már megtörtént." - Stephen King: A ragyogás
Sosem voltam rajongója Stanley Kubrick szögmérővel rendezett Stephen King adaptációjának, és tegnap sem váltam azzá, midőn újra megnéztem a Duna Tévén. Szóval javában siklik a steadicam, lassan éjfélt üt az óra ... és akkor, a műsor vége fele, hirtelen "ragyogásom" támadt, amolyan dézsa vü féleség egy két héttel korábbi giallo-élmény kapcsán:
PUZZLE (1974) vs. THE SHINING (1980)
Tessari ugyanazt a csehovi módszert alkalmazta, mint Kubrick, vagyis a film elején felmutat egy láncfűrészt (Kubricknél a konyhai jelenetben a falon lógó kés), hogy aztán elsüsse a nevezett célszerszámot abban a fináléban, ami nagyjából úgy van megszerkesztve, mint a Ragyogásban. Ja, és mindkettőben szerepet kap a labirintus motívum. Meg egy kisfiú. Természetesen minden hasonlóság kizárólag a véletlen műve!
Next: PUZZLE vs. DRESSED TO KILL,
