MY BROTHER'S WIFE (1966)

Doris Wishman,  USA

Amikor a férfiak uralta sexploitation-karanténban egy független női hang diktálta a tempót!

Mielőtt a feministák rátennék enyves kezüket, szakítsunk időt Doris Wishman munkásságára, különös tekintettel a roughie-kra. A filmkészítést autodidakta módon félig-meddig elsajátító Wishman ekkor már bőven az ötvenes éveit taposta, és mint több kollégája, ő is Eastmancolor nudie cutie filmekről váltott ezekre a monokróm pszicho-szex drámákra. BAD GIRLS GO TO HELL; ANOTHER DAY ANOTHER MAN; TOO MUCH TOO OFTEN; THE SEX PERILS OF PAULETTE...

Az interjúkból ítélve az özvegyasszonyt nem erotomániája kergette a kamera mögé, a pornográfiáról kifejezetten rossz véleménye volt. Később, amikor álnéven keménypornók rendezésére kényszerült, az aktusok idejére kivonult a szetből, átadva a terepet operatőrének. Számára a celluloidra rögzített szex arra volt jó, hogy önálló vállalkozóként a kölcsönökből finanszírozott filmjeit el tudja adni a forgalmazóknak. Ágyjelenetei (vagy ha a díszletben nem volt ágy, akkor díványon, padlószőnyegen) alig alkalmasak izgatásra, az erotika inkább szorongást gerjeszt, előre vetítve a menetrendszerűen bekövetkező tragédiát. 

A Bátyám felesége nem tartozik a megátalkodottabb roughie-k közé, igazából naiv melodráma, épp csak annyi meztelenkedéssel, hogy a New York-i grindhouse mozik közönsége ne követelje vissza a jegy árát. Ami egyedivé teszi műfajában, az a filmkészítés szabályaira tojó Ms. Wishman összetéveszthetetlen 'art brut' stílusa. Ösztönből fogant, rossz ízléssel kihordott, bámulatosan csúf szörnyszülött.

Klasszikus noir-szerkezetet alkalmazó elbeszélés a végkifejlettel indít - testvérpár verekszik a biliárdteremben, aztán flashbacken keresztül meglátjuk, hogyan fajult el a családi dráma egészen az (ön)gyilkosságig. 

 

A karakterkészlet:

A báty

Az öcs

A feleség

Zena (és kuzinja)

Frankie, a lókötő utazó ügynök hosszú távollét után visszatér a nagyvárosba meglátogatni középkorú bátyját. A postás mindig kétszer csenget, Frankie-nek csak egyszer kell, és már be is költözött a vendégszobába. A fiatal feleséget és a szoba-konyha jólétet látva az utolsó dollárjain élő férfi tervet eszel ki: a kielégítetlen asszonyt (a férjet jobban érdekli a birkózás a tévében, mint a szex az ágyban) elcsábítja, majd a lelkiismerete és libidója között őrlődő hódítását megfűzi, vegye ki a bankból az összes megtakarítást, és irány Mexikó. Frankie akkora son of a bitch, hogy valójában egy másik nővel, a repedtsarkú Zenával akar dobbantani a kétezer dollárból. És bekövetkezik a tragédia...

Kétezer dollár. Talán éppen ennyi hiányzott ahhoz, hogy a jazz mellé hangot is rögzítsenek a helyszínen, vagy legalább profi utószinkront tegyenek a képek alá. Wishman kezdetben kényszer szülte, majd természetessé váló kifejezésmódjának elmaradhatatlan eszköze a belső monológ. A gondolatmeneteket mintha telefonon keresztül olvasnák fel egy filléres ponyvanovellából. "Amikor először megláttam Mary-t, tudtam, hogy baj lesz belőle." Konkrét dialógusoknál a felvevőgép mihamarább leveszi tekintetét a beszélő fejekről, hogy utólag tetszőleges fecsegést lehessen a szereplők szájába adni. A recsegő-ropogó szöveg és a zavarodottság jeleit mutató színészek tétova előadásmódja kapásból leszakítják a filmet a valóságról.

Jóformán az egyetlen feladat, amit Wishman nem tudott saját kézzel megoldani, az a kameramunka. Szerencséjére sikerült olyan operatőrt hozatnia az ideggondozóból, aki képes volt vízióját leképezni. Bérlakások szűkös helyiségeiben imbolygó Arriflex meghökkentő beállításokkal választja szét az alanyt az állítmánytól, a tárgyat állítva fókuszba. Hamutálca, papírszemetes, virágváza, valami bútordarab. Óvatlan pillanatban Darlene Bennett, a NYC roughie-szcéna bútordarabja rácsücsül a kamerára. A pár másodperc legendává nőtte ki magát a Something Weird Video klubokban. És az a tömérdek láb! Egy rendező sem örökített meg annyi lábfejet filmjeiben, mint Doris.

Lábfejek és faszfejek. Az összes férfi az. A női test kizsákmányolására szakosodott iparban dolgozó nő ennyi szubverziót megengedhetett magának. Az önnön szépségük tükörképében tetszelgő Barbie babákat a vonzerejük kárhoztatja el. A repedtsarkú Zenát is, akit unokahúga kényszerít leszbikus együttlétre. Darlene Bennett a saját ikertestvérével próbálta előadni a jelenetet. (Pfuj, szégyelljék magukat!) A wishmani tételmondat az előzetesből: "Rátaláltam a testemre, de a lelkemet elveszítettem."

Hogyan lehet ennyi emberi drámát belesűríteni hatvanegy percbe? Meg ennyi lábat ---

Wishmannel még nem végeztünk, alapos szellőztetés után egy igazi roughie-gyöngyszemmel fog visszatérni. 

BLESS THIS HOUSE (1988)

Ronny Yu, 香港

A kínai cím önmagában gyönyörű: „Szilaj Szellem és a Buddha átugrik a falon”. A Csing-dinasztia korából eredő legenda szerint egy hivatalnok nekiállt húslevest főzni a buddhista templom szomszédságában. Az ínycsiklandozó illat hatására az egyik szerzetes nem bírt magával, átugrott a templom udvarának falán, hogy megkóstolja a vegetáriánus buddhisták számára tiltott eledelt. A legenda versbe foglaltatott, majd elneveztek róla egy rendkívül nehezen elkészíthető, méregdrága levest. Ehhez képest a film nem a Csing-dinasztiában játszódik, Buddha sem ugrik át a falon, Szilaj Szellem viszont képviselteti magát.

A bájos hongkongi horrorkomédia főszerepében mindenki kedvenc Bill bácsiját láthatjuk viszont, őt a RENDŐRSZTORI sorozatban ismertük meg Jackie Chan nyomozó feletteseként. A tinisztár Loletta Lee később Cat.III szexszimbólumként kereste kenyerét egy ideig. A rendező az újhullámmal érkezett Ronny Yu (SAVIOR).

A Bill Tung játszotta építész előléptetésével együtt megkapja használatra főnökének vidéki ingatlanát. Az Öreg Sötét Házba a családfő feleségével és két kislányával nagy örömmel be is költözik, nem sejtvén, hogy valaha egy másik családfő ott ölte meg feleségét és két kislányát, majd magával is végzett. A lesben álló gonosz szellem alig várja, hogy az újdonsült lakó testébe költözve újjászülessen. A kísértethistóriában rejtélyes összefüggést véltem felfedezni Ringo Lam halál komoly VICTIM-jével. Az adatbázisok szerint mindkettőn ugyanaz a társíró dolgozott, aki viszont nem szerepel a stáblistán. Szellemíró a házban? Hívjátok a taoistát!

A D&B Films Co. Ltd. vígjátékok dolgában a középosztály kegyeit kereste, amit meg is talált a ’87-es holdújévi ünnepekre időzített IT’S A MAD, MAD, MAD WORLD-del. Az őrülten sikeresnek bizonyult szatírában egy átlagos körülmények között élő család (incl. Bill Tung és Loletta Lee) megnyeri a lottó ötöst, mindenféle bonyodalomba ártva magukat. A hasonló rugóra járó BLESS THIS HOUSE famíliájának beköltözése az emeletes villába rengeteg hongkongi vágyálmát tükrözte, de a végén persze rémálommá válik a főnyeremény, a gáláns főnök meg egy szarrágó.

Bár a szellemvilága helyi érdekeltségű folklórból táplálkozik (feng shui, taoizmus, reinkarnáció), legalább annyit vesz kölcsön a nyugati horror-popkultúrából. Itt egy kis AMITYVILLE, ott egy kis SHINING, OMEN, POLTERGEIST, DEEP RED, HOUSE, EVIL DEAD... Az Egyesült Államokban pallérozódott Ronny Yu le sem tagadhatná,  hogy horrorsikerek bűvöletében rendezte meg harmadik fantasztikumát. "A kísértetházas horror a kedvenceim közé tartozik, úgyhogy kézenfekvő volt, hogy előbb-utóbb magam is megpróbálkozom vele. Az volt a célom, hogy előző filmjeim, a THE TRAIL és a THE OCCUPANT határait tágítva kiegyensúlyozottabbá váljon a horror és humor aránya. Sok európai alkotásban, mint például Dino Risi ELŐZÉSében a humor dinamizálja a drámát. Ezt próbáltam megismételni úgy, hogy a színtiszta horror pillanatait humoros jelenetek vezetik fel."

A családi szórakoztatás határain belül Yu árnyalatnyival komolyabban állt bele a horrorba, mint hongkongi kollégái, de az anyag így is inkább a burleszk fele tendál. A megszállott porszívó esetét a ördögűzővel én európai művészfilmes hatások helyett inkább a virágkorát élő ghost comedy stílus számlájára írnám. A film VESZÉLYES ÉJhez hasonlítható műfajtudatossággal szólogat kifelé a műértőknek: „Túl sok vámpírfilmet láttatok!” Az éjszaka közepén régi kantoni kísértet-dráma megy a tévében, a lányszoba falára EVIL DEAD 2 poszter kerül (Loletta karaktere látszólag horrorrajongó). Jó HK-szokás szerint az utolsó felvonásban elszabadul a pokol és az akciókoreográfus.

Kitűnő operatőrrel (Poon Hang Sang – SZELLEMHARCOSOK) az oldalán a rendezőt fejlett vizuális érzéke ezúttal sem hagyta cserben, a ritmussal sincs különösebb gond, a 80 perc mint a villám, úgy telik el. Néhány vicces/hajmeresztő helyzetgyakorlat, elnagyolt, de szimpi karakterek, pár jópofa f/x. A BLESS THIS HOUSE a kínai gyorskaja megfelelője: amint elfogyasztottad, már kezdesz éhes lenni egy újabb adagra. Ha D&B és horror, akkor következő fogásnak a THE ISLAND-et ajánlanám.