2017. december 25., hétfő

THE ISLAND (1985)

Leong Po Chih, 香港


A teszetosza földrajztanár (színész, producer, demokrata aktivista John Shum) osztálykirándulásra viszi gimnazista nebulóit a Hong Kong és Kína közti öbölben fekvő kis szigetre. Ők még nem, mi nézők tudjuk, a természet ölén mindössze három, nem teljesen beszámítható fiútestvér tanyázik, meg egy láncra vert illegális menekült nő, aki megbukott a feleség-teszten.


A nemrég jobb létre szenderült mama utolsó kívánsága az volt, hogy a következő generáció biztosítása végett a két idősebb gyerek - egy robusztus alkatú fazon és ferde hajlamú öccse - végre találjon szűz hitvest a feltehetőleg beltenyészetből sarjadt család egyetlen nemzőképes tagjának, az értelmi fogyatékos legkisebb fiúnak.


A szigetre érkező társaság annak rendje és módja szerint összefut a helyi kisboltot üzemeltető tanyasiakkal. A nyájas fogadtatást követő szóváltások során a meggondolatlan városiak "odaígérik" a diáklányok egyikét feleségnek. Mivel a hagyományőrző pszicho-parasztok nem értenek a viccből, az adott szónak márpedig számukra bunkósbottal mérhető súlya van, a dolgok csakhamar véresen komolyra fordulnak.


A Joy Sales kincsestárából előhúzott THE ISLAND sztereotip megoldásaival a vadregényes amerikai kaszabolós horrorok, magyarul backwoods slasherek átfordítása kantoni nyelvjárásra. A hongkongi LÁNCFŰRÉSZES MÉSZÁRLÁS, ha úgy tetszik, de a MOTHER'S DAY vagy a PÉNTEK 13. is szóba kerülhetett a forgatókönyvírói megbeszélésen. No meg a SZALMAKUTYÁK, elég ránézni a hirdetés grafikájára.
Helyi előzménynek ott az öt évvel korábbi THE BEASTS, Dennis Yu hírhedt new wave dolgozata, melyben kempingező tinédzsereket terrorizálnak vidéken megbújó bűnözők. Tsui Hark WE'RE GOING TO EAT YOU-jával is párhuzamba hozható, amennyiben mindkettő elmaradott viszonyok közé dobja be felvilágosult hőseit, groteszk rémképet vetítve a kozmopolita nagyérdemű elé arról, mibe botolhatnak bele a peremvidéken. A nyugati horrorfilmes felfogáshoz hasonlóan tehát a hongkongi mucsa is a civilizációs összeférhetetlenség, a kultúrsokk hadszíntere, ugyanakkor társul hozzá egy vészjósló felhang: a rádió a városállam jövőjéről döntő Nagy-Britannia - Kína közti tárgyalások előrehaladtáról tudósít, ami az anyaország és HK közt tátongó kulturális és gazdasági szakadékra mutat rá.


A főcím alatt kisgyerek átszellemülten gyönyörködik az egymást gyilkoló halak látványában. A diákok egyike Rambo-divat szerint van öltözve, ő már eleve a túlélésre játszik. Mindannyiunkban lakozik egy barbár - sugallja a film, mialatt lassú megfontoltsággal betereli nagyvárosból jött puhatestűit egy átmeneti menedéket nyújtó kőház burkába, ahol aztán a felek közti kommunikáció a legelemibb üsd-vágd-nemapádra korlátozódik. A TEXASI LÁNCFŰRÉSZES után szabadon a történések nyugtalanító iróniája az, hogy a hillbillyk a maguk problémáját becsavarodott észjárásukkal logikusan próbálják megoldani, valük szemben a felvilágosultak meggyőző ereje nagyjából a nullával egyenlő.


Ugyan a HK New Wave lecsengése után járunk, a vonulatra jellemző fatalizmus nem tűnt el nyomtalanul. Az utolsó beállítások egyike külön figyelmet érdemel, mert "reflektál" vele a rendező: a hongkongi szereplők Kína irányába vetik tekintetüket, míg a Kínából jött menekült egyenesen a közönség szemébe néz. Ritka találó megfogalmazása a '97-érzésnek.

A brit születésű Leong Po Chih az említett hongkongi újhullámnak elébe menő JUMPING ASH-sel robbant be a szakmába, ahonnét A detonátorral sikerült egy időre kirobbantania magát (amerikai-román akciófilm, amibe Wesley Snipes menekült az adóhivatal elől). Eklektikus filmográfiájában találunk egészen kiváló történelmi drámát (HONG KONG 1941) és élvezetes thriller-komédiákat (HE LIVES BY NIGHT; BANANA COP), angol gyártású vámpír melodrámáját (KROKODILOK BÖLCSESSÉGE) nálunk is forgalmazták DVD-n. A stáblista legismertebb neve kétségkívül Sammo Hungé. A Zsíros Sárkány nem mint kungfu-koreográfus, hanem produceri minőségben bábáskodott az alacsony költségvetéssel, de elsőrangú szakemberek közreműködésével leforgatott produkció felett. Hong Kong egyik legjelentősebb operatőrévé váló Poon Hang Sang (PEKING OPERA BLUES, CHINESE GHOST STORY) HKFA/Kodak-díjas kompozícióiban a kínai házasságkötési ceremóniák hagyományos alapszíne a rettegés és terror szinonimájává válik. Nice touch: a feleségnek kiszemelt tinilány végig vörös ruhákat hord.


A kreatív gyilkosságok hiányáért az utolsó tekercs akciófilmes intenzitása kárpótol, az ostrom-szituáció valóságos filmkészítői erődemonstrációvá válik, saját hajánál fogva ráncigálva ki a filmet a középszerűségből. A helyi sajátosságokat leszámítva - melynek, attól tartok, része a színészek által túljátszott pszichopátia - a THE ISLAND ügymenete nem sokban tér el az angolszász slasher/survival-nagykönyvben megírtaktól, éppen ezért a stílus hívei (a bennünk lakozó barbár, ugyebár) feltehetőleg örömüket fogják lelni benne. Címszereplő: Tung Ping Chau.