Charles Nizet, USA
A Belgiumból származó, Las Vegasban (Nevada) letelepedett Charles Louis Nizet utoljára 2003-ban hallatott magáról egy bűnügyi hír kapcsán. Mivel ő maga volt az áldozat, nem élhette meg, hogy a bemutatásuk másnapján süllyesztőbe került filmjei újra kiadásra kerülnek, pedig egy rendezői audiokommentár nagyot dobott volna a HELP ME... I’M POSSESSED! értékén. Szomszédja, Ray Dennis Steckler így emlékezett rá: „Egy titokzatos fickó, mindig drága öltönyökben és cipőkben járt, az oldalán gyönyörű nőkkel.”
A nem létező Las Vegas International Film Festival igazgatójaként is szélhámoskodó belga egyike volt azoknak az exploitation-machereknek, akik saját 35mm-es felszerelésükkel, helyi munkaerő bevonásával mozikban forgalmazható szex-erőszak filmeket próbáltak összeeszkábálni szerény hajlékuk hátsó udvarán, a nevadai sivatagban.
Az Ördögűző-láz idején HELP ME... I'M POSSESSED!-re keresztelt horror 1974-es szerzői joggal van ellátva, de már évekkel korábban elkészült
Nightmare At Blood Castle címen. Alapjaiban véve egy retrográd
poverty row szörnyfilm, kábé mint az
ÖRDÖGI DENEVÉR Lugosi Bélával csak színesben – nem csoda, hogy sokáig nem talált forgalmazót.
A hivatalosan egy szanatórium igazgatójaként bemutatkozó Dr. Blackwood különös kísérleteket folytat kínzókamrával felszerelt kastélyában. Az őrült tudós mániája, hogy ha eltávolítja a mindannyiunkban lakozó szadista hajlamokat, akkor létre jön a tökéletesen jó és tiszta embertípus. Ennek bizonyítékául az íróasztalán lévő ketrecben egy vadászösztönétől megfosztott macskát tart összezárva egy kisegérrel.
- Doktor! Meg akartam etetni őket és a macska... A macska cafatokra van tépve! Mintha átment volna egy húsdarálón, borzalmas! 🙀
- És az egér? Mi van az egérrel?
- Hát ő csak ül ott, mintha mi sem történt volna...
🐁
A saját szadista hajlamaival küszködő mad doctor és idióta hunchback segédje felváltva terrorizálja a tömlöcbe zárt pácienseket, a feldarabolt holttesteket tartalmazó faládákat egy barlangba dobják.
Ami a lényeg: széruma segítségével a dokinak valóban sikerült kinyerni a tudatalattiból minden rosszindulat okozóját. Az önálló entitásként létrehozott szupergonoszt rendszeresen kiengedik a barlangjából éjjeli sétára; ilyenkor óhatatlanul a vérszomjas szörnyeteg áldozatául esik egy-két környéken kószáló fiatal, mire fel a rendőrség elkezd szaglászni a sivatag szélén álló kastély körül. "Ez nem egy kastély, seriff, ez egy szanatórium."
Így leírva nem sok értelme van a dolognak, de Dr. Blackwood monológjai gondoskodnak róla, hogy az értelmetlenség legalább el legyen magyarázva. „Halott? Olyan nincs. A halál pusztán az elme kitalációja.” A doktort alakító pacák által kitalált alapsztori gondolatkísérletnek nem rossz, a Gonoszt én is ilyen vasajtó mögé zárt csápos micsodának képzeltem el, amikor először olvastam Lovecraftot.
Az ápolónő erdőn keresztül a faházig tartó megkergetése tisztára EVIL DEAD. A szerencsés véletleneket leszámítva a Nizet fotografálta film egy pinceszínházi előadásra emlékeztet. A társulatot vegasi varietéműsorokból verbuválták, szinte mindenki parókát hord, a doktor nejének fején fészkelő példány egy önálló entitás.
A 75 perces játékidő tetemes részét süket duma teszi ki, a seriff látogatása a kastélyban az első mondattól ("Nem akarom vesztegetni az idejét, rögtön a tárgyra térek.") az utolsóig ("Viszlát.") kerek tíz perc! Talán az alacsony PG korhatár-besorolásra hajtva a meztelenkedést száműzték, a véres grand guignol (csonkítások, lefejezés nyaktilóval, szemkiszúrás) nem vetekszik Herschell Gordon Lewis atrocitásaival.
A barlang mélyéről előkerült HELP ME... I’M POSSESSED! (sok puccos felújítás után öröm látni egy ilyen ütött-kopott kópiát) első olvasatra olcsó camp szórakozást ígér azon mazochista hajlamokkal küszködő érdeklődők számára, akik rendszeresen H.G. Lewis, Ted V. Mikels, Al Adamson ízlésficamaival kínozzák magukat. Az amúgy minősíthetetlen film többé-kevésbé beváltja a hozzá fűzött reményeket.
A sikertelenség megálljt parancsolt Nizet rendezői karrierjének, a későbbiekben inkább a hóhányásban jeleskedett. Üzlettársaival olyan nagyszabású produkciókhoz keresett befektetőket a Cannes-i filmvásáron, mint a soha el nem készült TARGET: KADHAFI (1986). „Már gondolkodunk a folytatáson, minden attól függ, mi fog történni az elkövetkezendő hónapokban. Ha a forgatás végén még életben lesz Kadhafi, akkor életben marad a film végén. Ha nem, akkor kitalálunk valami mást.” Vendégül látott egy francia forgatócsoportot (OPERATION LAS VEGAS), a tőlük elhappolt nyersanyagból és színészekkel jött létre a videókazettán forgalmazott RESCUE FORCE (1989).
A kilencvenes évek elején lelépett Brazíliába, ahol a potenciális befektetők előtt úgy adta elő magát, mint sikeres amerikai producer-rendező legalább negyven filmmel a háta mögött (az Imdb hetet jegyez). A megvásárolni kívánt ötvenes években bezárt Vera Cruz filmstúdióban először földije, Jean-Claude Van Damme főszereplésével forgattak volna, de Nizet még az üzlet nyélbe ütése előtt köddé vált. Ayrton Senna brazil Forma 1-es pilóta halála után egy héttel lépett újra színre, ezúttal a Transcontinental filmgyártó vállalat társtulajdonosaként nyilatkozott a sajtónak: „Ez egy nagyszerű történet, mi pedig nem tehetünk mást, mint hogy megfilmesítjük. Minden elő van készítve, augusztus végén kezdjük a forgatást, december végére kész lesz a film. A rendező John Carpenter, a főszereplő Michael Douglas vagy Paul Belmodo, Jean-Paul Belmondo fia, aki maga is autóversenyző. A film Senna temetésével fog kezdődni, egy fantasztikus tömegjelenet, amiben brazilok milliói sírnak, majd elmeséljük a pilóta boldog gyerekkorát és a karrierjét. Természetesen nagy teret kap Senna szerelmi élete. A forgatás Brazíliában, Európában és az Egyesült Államokban fog zajlani, a tervezett költségvetés öt-tízmillió millió dollár között mozog. A filmet akkor is megcsináljuk, ha a Senna-család nem egyezik bele.”
A kétezres évek elején visszatért Brazíliába, felvásárolt egy kilencven hektáros területet a semmi közepén, és belevágott élete legnagyobb vállalkozásába: egy gigantikus vidámpark terve.
A Las Vegas Park területén épült volna meg a világ legnagyobb hullámvasútja, negyven emeletes, kólásüveg formájú hotel, valamint egy filmstúdió. A résztulajdonosok bevonását igénylő 250 millió dolláros projektből Nizetnek nem volt ideje kihátrálni, a lakhelye előtt agyonlőtték. A vállalkozással kapcsolatba hozott bűnügyben a brazil rendőrség két gyanúsítottat is letartóztatott, végül nem született ítélet.
Ha legközelebb hallat magáról Charles Nizet itt a Delirián, az a THE RAVAGER kapcsán lesz - egy sivatagi roughie show a filmtörténet első vietnami veterán ámokfutójával a főszerepben.
