2022. március 17., csütörtök

KILL, BABY... KILL! (1966)

Mario Bava, olasz

A közönség hátborzongatása céljából indított Félelem Hadművelet - OPERAZIONE PAURA - úgy vonult be a történelemkönyvekbe, mint az olasz gótikus horrorfilm aranykorának (1960-66) utolsó diadala. Fekete-fehér (BLACK SUNDAY) és színes (BLACK SABBATH; WHIP AND THE BODY) remekművekkel a háta mögött Mario Bava, az ágazat nagymestere ezzel a dolgozatával a „nonszensz” olasz félelemkeltés tömény esszenciáját nyújtotta. Bár meglennénk nélküle is, a rend kedvéért egy bekezdésben összefoglalom az úgynevezett cselekményt.


A huszadik század elején, a Kárpátok egyik isten háta mögötti kis falujában rejtélyes (ön)gyilkosságok borzolják a kedélyeket. A helybeliekkel ellentétben a rendőrfelügyelő nem hisz az átokban, de épkézláb magyarázatot ő sem talál arra, hogy önként és dalolva miért nyársalta fel magát a Graps villa vaskapujára a cselédlány. Az áldozat hátrahagyott levelében állítja, a történésekre a választ a rettegett villában kell keresni. A városból érkezett halottkém és az asszisztensként mellé szegődő egyetemista lány a babonás lakosság ellenszenve közepette – „mi nem szeretjük itten a doktorokat” - megpróbálják fellebbenteni a fátylat a hanyatlásnak indult arisztokrata família titkáról. 


A James Bond-sorozat nyomán trendivé vált operazione cím egy tragikus sorsú kísértet bosszúhadjáratát jelöli. "Melissa. A nevem Melissa." A félelem fegyverével sakkban tartott célszemélyek az ablakon bekukucskáló fantom láttán önkezükkel vetnek véget életüknek. A szovjet-orosz titkosszolgálat által is alkalmazott módszer a rendezőnél a BLACK SABBATH Vízcsepp epizódjában jelent meg először, amikor a félórás szkeccs végén az elhunyt médium kísértete halálra rémíti a gyűrűjét eltulajdonító, bűntudattól gyötört ápolónőt. Az egész estés variációban a médium által vezérelt kísértet a kollektív bűnösség elvén egy egész falu lakosságát tartja rettegésben.

 
Kislány a zongoránál,
Fehérebb az orgonánál,
Jaj, de szépen játszotta a Bava rapszódiát!

Micsoda ördöngösségre vall, hogy a köztemetőt játszótérként használó rémalak maga a megtestesült ártatlanság, egy fehér ruhába öltöztetett, hét éves szőke kislány gumilabdával a kezében! Olasz horrortól nem idegen módon a gonoszság köldökzsinórja az Alma Materhez vezet vissza, az életet adó és elpusztító Anyához: „Mindenkit gyűlölök, meg fogtok halni!” Félszükben a pogány hitvilághoz visszatért katolikusok a helyi boszorkány praktikáitól várják a segítséget. 

Az esti rémmese abszolút főszerepében a horrorfilmek szupersztárja: a fantazmagórikus hangulat. A romos templomtól a szédítő csigalépcsőn át a családi kriptáig tartó út során a teljes gótikus árukészlet kikerült a kirakatba, oly költői ihletettséggel elrendezve, hogy nincs az a horrorbubus, aki ne érzékenyülne el a láttán. Erika Blanc kivillanó combjai, a csalánnal véresre csapkodott meztelen hát leheletfinom (szado-)erotikus réteggel gazdagítja a látványt.


A BLOODY PIT OF HORROR íróinak tulajdonított sztori klasszikus mintákat követ, a Halál Faszára megérkező felütés vagy a fogadós lányának megkísértése Drakula-históriákból lehet ismerős. A német forgalmazó nem is ment el szó nélkül a hasonlóság mellett, és szemérmetlenül ráaggatta a Dr. Drakula halott szemei címet. Egy korabeli Hammer produkcióval összevetve Bava pszichedelikus kép- és hanghatásokkal operáló mozivarázsa attól válik különlegessé, mi több, egészen David Lynch-ig előre mutatóvá, hogy a lélektan teljesen átveszi az uralmat a cselekmény felett, az apropót adó nyomozás a rémálmok absztrakt labirintusába vezet. A Graps villa – mint valami freudi képződmény - a tudat alól feltörő félelmek színpadává válik: a tudomány embere az irracionalitással, a családi fészekbe visszatérő női hős eltemetett múltjával szembesül. OPERAZIONE...
 
PAURA NELLA CITTÁ DEI MORTI VIVENTI. Ahogy a sötétben peregtek a képek, úgy vált számomra egyre világosabbá, melyik kriptából másztak elő Lucio Fulci zombifilmjei azokkal a természetfeletti erők jelenlétét sugalló kameramozgásokkal, síron túlról visszhangzó lármával, jeleneteket betetőző eksztázis-halálokkal. ’66-ban a legbrutálisabb részletek megjelenítését a képzeletre hagyták, Fulcinak már nem kellett visszafognia magát, ha torokba fúródó vasrúdról volt szó. A ZOMBIK VÁROSÁval kísérteties hasonlóságokat mutató OPERAZIONE PAURA a folyamatos hatásvadászat eszközével ostromolja a nézőt, a hullamerev színészi játékot és agyhalott párbeszédeket kívánó mesterkéltség elidegenítő hatású lehet. Bava nem is kapott érte nívó díjat, a mostoha körülmények között zajló forgatás kellős közepén csődöt jelentő produkciós iroda a gázsiját sem fizette ki. Az egyik vámpírképű producer szerepet vállalt színészként, a saját torkát vágja el sarlóval --- 

Az igazságtétel (vagy a kizsákmányolás?) két évvel később folytatódott azzal, hogy a film hatása alá került Frederico Fellini a KÜLÖNLEGES TÖRTÉNETEK Toby Dammit epizódjában az Ördög szerepét Killbaby-re osztotta. 

A zsenit a zsenitől esetünkben az választja el, hogy Mario Bavánál a kislányt kisfiú játssza. A nemcsere felerősíti a rendező számára oly kedves Unheimliche hatást, azt a kísérteties érzést, amikor az ismerősben (egy porcelánbaba, egy festmény) meglátunk valami nyugtalanító idegenséget. Nem állítom, hogy az OPERAZIONE PAURA a világ legjobb horrorfilmje, de az hétszentség, hogy akkor Bava volt a világ legjobb horrorrendezője.