Patrick Leung, 香港
A hongkongi filmipar válságának kellős közepén mutatták be a Milkyway Image Ltd. első akciófilmjét. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy Johnnie To produkciós cége jól csengő márkanévvé fog válni, mi több, stílust teremt. "Az álmom az volt, hogy producerként és rendezőként tehetséges emberekkel minőségi filmeket tudjak készíteni, egy könnyen felismerhető stílusban." (J.To, 1998). Stílus dolgában a tehetséges Patrick Leung nem vallott szégyent, John Woo ex-asszisztense ízelítőt nyújtott abból a fátum igazgatta, hideg tónusokkal megfestett világból, amiről azok a bizonyos minőségi filmek felismerhetőek. Rendhagyó apróság: ebben történetben a nő jár el vadászni, míg a férfi megfőzi a vacsorát - nem emlékszem rá, hogy Johnnie To későbbi bűnfilmjeiben ilyen felállás előfordult volna. Az összes korai MW-produktumhoz hasonlóan a BEYOND HYPOTHERMIA is jeges fogadtatásban részesült a mozikban, de vajon miért temette maga alá az Idő Homokja?
A kérdésbe rejtett utalás provokatív szándékú: a kilencvenes évek közepén Wong Kar Wai egzisztencialista manírjai elől egy John Woo-tanítvány brutális heroic bloodshedje sem menekülhetett. A vongkarvajizmus rögtön az elején szembe jön, a film ugyanis egy időből kizökkentett jelenettel nyit, virágnyelven írt belső monológgal kísérve - "Egész végig azon voltam, hogy megöljem, de az utolsó pillanatban rá kellett jönnöm, hogy valójában nem tudtam, mit is csinálok..." Egy kerülettel odébb a Chungking Expressztől, hidegvérű bérgyilkosnő szürke ballonkabátban, parókával a fején várja a következő megbízását. A Bukott Angyalka távolságtartó románca a meleg szívű, kedves kifőzdéssel Szerelemre Hangolja a nagyvárosi Beretta-szimfóniát. A vége főcím alatt szól az „End of Despair” című ballada, én pedig kétségbe esek, mert nem igazán tudom eldönteni, hogyan viszonyuljak a látottakhoz.
Az érzelgős énemre a két sztárszínész, Wu Chien Lien és Lau Ching Wan közti kémia gyakorolt hatást, de vérontásra szomjazó nézőként sem lehetett okom panaszra. Az akciókoreográfusok megint kitettek magukért, dörögtek a kézifegyverek, holtest holtest hátán, az egyik csúcsforgalommal szemben közlekedő nagyjelenet a Johnnie To társrendezte THE BIG HEAT-et juttatta eszembe, és én újfent elérzékenyültem. A kamerát Hong Kong egyik leginnovatívabb operatőre, Arthur Wong kezelte – vizuálisan a másik bérgyilkosnős HK-fantázia, a NAKED KILLER volt ennyire erős, csak itt nincs meztelenkedés, bár mester-tanítvány leszbikus allűrje van a dolognak. Megvan, mi szúrta annyira a szemem: az antagonista sérója!
A hősnőnk ellen irányuló bosszúhadjáratot vezető koreai szépfiú-gengszter és a vele járó K-pop záródal a koreai fél számlájára írandó. A költségvetés jelentős részét koreai pénzből finanszírozták, akkoriban Tajvan mellett a nagy Hallyu-robbanás küszöbén álló Dél-Korea számított a hongkongi akciófilmek legnagyobb ázsiai felvevőpiacának; ezúttal élőben leshették el a fogásokat. Az Imdb Patrick Leung mellett három koreai nevet jegyez rendezőként (ez az egyetlen rendezői kreditjük), ők valószínűleg a Szöulban játszódó akciójeleneteknél felügyelték a helyi kaszkadőr-csapatot.
A koreai piac számára tett szívességeket leszámítva a film nagyon is Hong Kong-specifikus jellegzetességekkel rendelkezik. Több visszacsatolás környéki (akció)filmhez hasonlatosan a BEYOND HYPOTHERMIA forgatókönyve is az identitásválság vezérfonalába kapaszkodik. A bérgyilkos hipotermiája a teljes elidegenedés metaforája - az önrendelkezéstől megfosztott nőalaknak se múltja, se jövendője, három havonta új néven új helyre kell költöznie, csak a munkájának él, de még abban is a főnökasszonya diktálja a feltételeket. Az ID-problematika szürreális megjelenítéséhez a klasszikus kínai kísértethistóriák szolgáltak inspirációként. A fel- és alvilág között ingázó, éteri szépségű „szellem” a létezés megtapasztalása után sóvárog, egyszerű földi halandó akar lenni. Gyermeki örömök, vad szex egy férfiemberrel, diktum-faktum: halál. A finálé zuhanás a nihilizmusba, a szárba szökött romantika virágát sebtében megásott tömegsírba temetik, a képzeletbeli fejfán a dátum: 1997. Mire idáig eljutunk, a költségvetés felett őrködő producer már átvette az irányítást. A biztosítékot az egyik Johnnie To által rendezett extra jelenet verte ki: "Patrick Leung nem akart végezni a kislánnyal, de én igen! A főhősnő egy bérgyilkos, ha nem öli meg, akkor a karakter nem válik hitelessé." A méltatlan helyzetbe került rendező megszakította Tóval a munkakapcsolatot.
A bátrabban kísérletező Milkywayekhez képest a produkció egyelőre még ismerős B-filmes sémákra építkezve, a hőskort idéző akciózásokkal kereste helyét a placcon. A koncentrált történetmesélés (85 perc) és az átlagos hőmérséklet alá öt fokkal (32°C) belőtt noir-kúlság viszont már jelezte, hogy a mögötte álló szándékok komolyak. A Milkywaynél a háromkategóriás INTRUDER-ben rombolták tovább Wu Chien Lien nebáncsvirág-imázsát. Ami Patrick Leungot illeti, mielőtt komédiákkal kereste volna kenyerét, még egy hősies vérontásra futotta: a TASK FORCE a nem túl fényes 1997-es esztendő egyik fénypontja volt.
A BEYOND HYPOTHERMIA általam látott hongkongi moziváltozatához (Mei Ah VCD/DVD) képest a neten keringő export kópián (Metropolitan Films) az összes narráció valamiért angol szinkront kapott, az eredetitől igencsak eltérő fordításban. Amikor meghallottam, egyből felment a vérnyomásom. Beyond Hipertónia.
