SILENT ACTION (1975)

 Sergio Martino, olasz 

A tetőfokára hágott poliziesco-kampány idején a műfaj egy része megtörtént eseményekre, létező személyekre tett utalásokkal manőverezett. Sergio Martino első zsarufilmjével (az erőszakos és profi THE VIOLENT PROFESSIONALS) egyetemben a SILENT ACTION is az ólomévek paranoiával terhelt belpolitikai helyzetét lovagolta meg, egységes akció-thriller narratívába próbálva rendezni a bizonyítékok hiányában lezáratlanul maradt vagy még folyó ügyek homályos részleteit. Az  értelmi szerzők a giallo/detektív novellákat jegyző Felisatti - Pittorru páros, az első olasz rendőr-tévésorozat írói (a Rai 1 közszolgálatin 1973-ban műsorra tűzött Qui Squadra Mobile). 

 Dolgozók Lapja, 1971

A forgatókönyvírók a Borghese-puccsot és a Giannettini-vallomást használták fel kiindulópontként. A második világháborús olasz hadiflotta tengernagya, Junio Valerio Borghese herceg a hatvanas években újfasiszta pártot alapított (Fronte Nazionale), majd amikor a helyzet '69 után elkezdett fokozódni, bajtársaival fegyveres államcsíny szervezésébe fogott. A nagyiparosok és a CIA állítólagos támogatását élvező tervet (képzeljünk ide néhány idős, veterán katonatisztet Berettával a kezükben) az utolsó pillanatban fújták le.

Az elbaltázott puccsot követően a Fekete Herceget a titkosszolgálat menekítette ki az országból, az eset sikeres szatírát inspirált Ugo Tognazzi főszereplésével (AZ EZREDESEKET AKARJUK, 1973). 1974 nyarán a terrorizmus vádjával körözött szélsőjobbos újságíró, Guido Giannettini külföldi lapinterjúban vallotta be, hogy a hadsereg hírszerző szolgálatának ügynökeként a közvetítő szerepét játszotta a kémelhárítás és a katonai puccsot tervező újfasiszták között. 

 

 1974

 

A kommunista világsajtót lázban tartó ügyek rávilágítottak azokra a titkosszolgálati főnököket, kereszténydemokrata kormánytagokat érintő összefonódásokra, amik részeit képezték az ún. feszültségkeltés stratégiájának: az elképzelések szerint a hatalom megdöntésére tett kísérleteket maga az államhatalom szervezte szélsőjobboldali elemek igénybe vételével, mesterségesen keltve pánikot a lakosság körében.

A konspirációktól hangos '74-es év végén forgatott SILENT ACTION katonásan levezényelt B-hadműveletét véletlenül sem nevezném csendesnek, a vége felé már helikopterekkel üldözik a felforgató elemeket. Az olasz cím jobban kifejezi a napilapok szalagcímeit kiaknázó lényeget: "A rendőrség vádol: a titkosszolgálat gyilkol". A lehengerlő nyitányban bérgyilkosok sorban teszik el láb alól az olasz hadsereg magas rangú tisztviselőit, balesetnek vagy öngyilkosságnak álcázva a bűncselekményeket. Tommaso Felleghi ezredest úgy pofán vágják, hogy azt rossz nézni.

Csak óvatosan, uraim, nekem a héten még két másik filmben lesz jelenésem! 

https://deliriahungaria.blogspot.com/2009/04/tom-felleghy-haromezer-kilometer.html

Egy gyanúsan gazdag elektroműszerészt vérbe fagyva találnak luxusvillájában. Solmi rendőrfelügyelőnek (Luc Merenda) először a feltételezett elkövetőt, egy prostituált nőt kell felkutatnia. Az ügy akkor kezd el bonyolódni politikailag, amikor az éj leple alatt a villába behatol valaki, hogy eltulajdonítson egy rejtekhelyen őrzött hangszalagot. A lesben álló rendőrök által elfogott betörő a titkosszolgálat embereként igazolja magát, a szalagon az egyik meggyilkolt tábornokot próbálják beszervezni egy puccsba. Miután az ügyész (Mel Ferrer) lepattintja, Solmi a titkosszolgálat kapitányához (Tómas Milian egy tőle szokatlan hivatalnok-mellékszerepben) fordul segítségért. Akció tekintetében a fő attrakciók egy  közel öt perces autós-motoros hajsza és a rajtaütés a paramilitáris alakulat kiképzőtáborán. Az elképzelt incidens a Gladio hadműveletről rántotta le a leplet tizenöt évvel azelőtt, hogy a titkos hadsereg létezését hivatalosan beismerték. 

Sergio Martino giallókról váltott rendőrfilmekre, az akciójelenetek körül krimibe illően szövevényes cselekmény bontakozik ki. A karakterek egydimenziósak, mindenki rezzenéstelen arccal végzi a dolgát, a rendőr magánélete az újságíró barátnővel is a nyomozás szolgálatába lett állítva. A gyakorlatias megközelítés iparosmunkát szült, nem feltétlenül negatív értelemben, de rendezőként Martino a pszicho-giallóiban több egyéniséget tudott felmutatni. Igazodva az akkoriban mozikba került bajtársaihoz, a SILENT ACTION sem kergetett hiú ábrándokat, az államszervezetben megbízó, apolitikus közszolga-hőssel együtt ott állunk megfürödve valami nagyon sötét, sunyi rendszer közepén. Mindennek dacára engem az a jóleső érzés töltött el, amit egy fasza (nem fasiszta!) olasz bűnügyi film megtekintése tud okozni. 

 

Az ügy lezárva, jöhet a következő akta: THE SUSPICIOUS DEATH OF A MINOR, Martino konspiratív giallo-poliziesco-komédia hibridje.