Visszatérés az Utolsó Házba

http://deliriahungaria.blogspot.com/2011/12/last-house-in-chilly-valley.html

Köszi, Ash!  
Egy tiszteletpéldányt küldhettek volna.

LAURIN (1988)

A magyar filmgyártás a LAURIN-nal került a legközelebb ahhoz, hogy egy horrorfilmet küldjön a nemzetközi porondra. A mindössze 25 éves német elsőfilmes rendező irányításával készült NSZK-magyar társprodukció jóllehet nálunk forgatott bérmunka volt, de a színészektől a vágón át az operatőrig a stáb jelentős része a hazai színeket képviselte.

Külföldi forgalmazás reményében a forgatáson angol vezérhangot használtak, a fonetikusan felmondott szöveget az utómunkálatok során angol anyanyelvű szinkronszínészekkel újravették. Az angol verziót a brit Redemption jelentette meg VHS-en a kilencvenes évek közepén, amikor egy Jess Franco filmeket tartalmazó csomag részeként megkapták a német jogtulajdonostól. Magyar változat soha nem készült, még a televízió megbízásából sem, ami már csak azért is szomorú, mert nem mindennap láthatjuk Szamócát pedofil, homoszexuális gyerekgyilkosként  (takarásban szpojler).

A  "pszichoszexuális tündérmese" egy múltszázad eleji észak-német falucskában játszódik, a hegyhátból kiemelkedő építményben Hollókő várát, a címszereplőben Szinetár Dórát vélhetjük felismerni. A kilenc éves Laurin tolószékhez kötött, alkoholizáló nagymamájával (Temessy Hédi) egyedül marad a családi házban, miután édesanyja szörnyet halt egy titokzatos balesetben, tengerész apja (Derzsi János) pedig hosszú hajóútra távozott. Laurin egyetlen barátja Stefan, a félárva osztálytárs (Tóth Barnabás), akit diáktársai előszeretettel terrorizálnak, mígnem új tanító érkezik a faluba. A tengerészettől leszerelt Van Rees úr (Eperjes Károly) rögtön felkelti az apahiányban szenvedő Laurin figyelmét, de a snájdig férfi inkább a matrózruhába bújtatott Stefan iránt mutat érdeklődést. Anyja halála óta Laurint rémálmok gyötrik, főszerepben a helyi sorozat-gyerekgyilkos vonzáskörzetébe került kisfiúkkal és a síron túlról beköszönő anyjával. Amikor Stefan eltűnik, a kislány a Zsákos Ember nyomába ered...

A kerekerdővel, öregtornyú várkastéllyal, temetővel szegélyezett film mágikus realista világát a képzelet és valóság közösen teremti meg. A fantázia a mesekönyvön nevelkedett gyermeki képzelet műve, a valóságot egy démonaival küzdő szörnyeteg uralja. A szörnyeteg, aki gyerekként maga is a gonoszság áldozatává vált, felnőttként pedig a tisztelet maszkja mögé bújva próbálja visszafojtani beteges hajlamait, mindhiába. Journey into death - az angol alcím utazását a világra kíváncsi gyermek teszi meg, az út a szülők elvesztéséből fakadó rémképeken át a Halállal való találkozásig tart.

Az egyik csúcsjelentben az őzike tekintetű Laurin benyit egy ajtón, és besétál a SÓHAJOK kulisszájába. Dario Argento a főszerepet egy gyermeki bájjal rendelkező felnőtt nőre osztotta. Robert Sigl rendező olyan gyerekszínészt keresett, akinek gyermeki bájából már kiolvashatóak a felnőtté válás szomorkás jelei. Mert a LAURIN többek között allegorikus felnövéstörténet akar lenni, a maga módján pont mint az előzőleg tárgyalt PHANTASM - egy másik huszonéves rendező munkája. Jobb is így, elvont síkon értelmezni, mert konkrét krimiként nem sok fejtörést okoz, elvégre gyerekjáték kitalálni az elkövető kilétét. A végig sejtelmes, melankolikus hangulatú film az utolsó tekercs során játssza ki suspense-kártyáit (Laurin a gyilkos barlangjában), a meglepően brutális végkifejlettel a rendező valószínűleg az elszenvedő és a szemtanú kettős tragédiáját kívánta nyomatékosítani. Ahogyan a hajdani popsláger megénekelte a szülők által hátrahagyott, hirtelen felnőni kényszerülő gyermek sirámát: Nincsen rémesebb, mint egy tönkretett lakás / Így hát buli után most takarítás.

A sötét romantikába ágyazott horror-thriller jellegzetesen európai ambíciókkal készült, azaz a szerző hagyományos elbeszélésmód alkalmazása helyett a formatudatosságra, az audiovizuális benyomásokra esküdött fel. Az elsőfilmes buzgalom a nyolcvan percet lényegében végigburkolja szimbóleummal, a kellékeknek (távcső, mesekönyv, fotográfia) "lelkük" van, a kosztümöknek színkódjai. Az amúgy kőkemény tabukat karistoló film kifejezésmódja ellenérzéseket válthat ki a kedélyeket durvább eszközökkel borzoló horrorfilmekhez szokott nézőből. "Olyasfajta film, amit csak a művészmozik ínyencei tudnának szeretni, vagy egyáltalán tolerálni" - írta a vontatottságra panaszkodó kritikus a Flesh and Blood magazinban. A rendezővel készült interjúban filmes mintaként a THE INNOCENTS kifinomult pszichológiai gótikája lett megemlítve, de a LAURIN részleteiben nem áll távol egy Mario Bava rendezte kísértetsztoritól sem. Bizonyos stílusjegyek, illetve maga a mystery témája - vidéki katolikus közegből sarjadt gyilkos perverzió - Pupi Avati nevét juttatták az eszembe. Több olasz giallóhoz hasonlóan a bűn ősforrása egy egyházi figura (Kátay Endre, a társulat Over Acting-díjas művésze) romlott lelkületében keresendő.

A fantasztikum korabeli állását tekintve a LAURIN a lehető legrosszabbkor látta meg a napvilágot, az ifjú rendező nagyjátékfilmes pályafutása ott és akkor véget is ért. Harminc évvel később érzésem szerint nagyobb esélye lesz arra, hogy megtalálja értő közönségét - erre találták ki a nemrég megjelent, német nyomású Blu-ray/DVD-t. Az utóbbi évek legszebb borítójával ellátott kiadványa már-már zavarba ejtően gyönyörű minőségű képpel kényeztet, a filmhez választhatunk angol vagy francia feliratot. A külön lemezt igénybe vevő extrákban több magyar résztvevő is megszólal. Jancsó Nyika operatőr keserűséggel a hangjában adja tudtunkra, hogy a hazai bemutatót a magyar fél szabotálta el az irigységével, egy hamvába holt filmsztár-karriert (Szinetár Dóra) és a hivatalos döntéshozók által a mai napig elutasított műfajt hagyva hátra. Mondanom sem kell, hogy aki áhítozik egy "ungarische horrorfilm" után, aminek ráadásul nem elhanyagolható, többszöri újranézéssel kibányászható értékei vannak, annak ajánlott beszereznie a gyűjteményébe.

(A bejegyzést a Bildstörung kiadó támogatta, de a szíves 
közreműködésük nélkül is megszületett volna az írás. Wirklich!)

PHANTASM (1979)

Don Coscarelli, USA

Nincs figyelmeztető lövés. A figyelmeztető lövés baromság. Amennyiben a tizenhárom éves gyerekszereplőnek címzett "atyai" jó tanács nem dobbantja meg a szívedet, You're already dead. Jobblétre szenderült az a kisfiú, aki valaha voltál, ennélfogva süket fülekre és vak szemekre fog találni eme kultuszdarab. A minden értelemben fantasztikus PHANTASM ugyanis tisztára olyan, mintha egy tizenhárom éves gyerkőc álmodta volna vászonra, saját maga szórakoztatására. A serdülő álmodónak megvannak a maga problémái: szülei meghaltak, és most az imádott báty is magára  hagyja. A magánytól szorongó fiú szörnyekkel álmodik, a kisváros szélén álló díszletet a gyászmunka építette fel. Egy temető mauzóleummal, ahol a földöntúlian gonosz Magas Férfi Fekete Öltönyben élőhalott törpéket csinál a holttestekből. És apa meg anya? El kell kapnunk azt a magas fószert, a szart is kitapossuk belőle!

Ha világfájdalmunkat rémálomba csatornázzuk, akkor az legalább legyen cool. Száguldozzunk krosszmotorral, vezessünk izomautót, bitang nagy kaliberű fegyverrel lövöldözzünk, vészhelyzetben mi parancsolgassunk a lányoknak. Bátyánk rocksztár alkat, a felnőtt haver hivatásos Ice Cream Truck sofőr. A dialógusokat képregénybuborékokból másoljuk át ("Hétfőn temettük és nézd meg, mit műveltek vele!"), ne spóroljunk a csúnya szavakkal, az aláfestő zene úgy hangozzék, mint a SÓHAJOKban. Aztán a Magas Férfi néha változzon át Nagycsöcsű Nővé, mert a nagycsöcsű nők is félelmetesek. A főgonosz a zombi-szolgáin kívül rendelkezzen valami nagyon spéci fegyverrel, mondjuk egy repülő acélgolyó, fúrógéppel felszerelve. És a tévében volt az a régi sci-fi, amiben rovar-mutáns támadta a főszereplőket, olyan is kell. Meg egy kapu, amin keresztül átesünk egy másik univerzumba, ahol... Mi van, mit mondasz? Hogy ennek az ég világon semmi értelme? Ki nem szarja le, ez az én kibaszott tinédzser fantazmagóriám!

Az amerikai fantasztikum új aranykorának letéteményesei a függetlenek voltak. A HOLTAK HAJNALA a gore diadalát hirdette, a HALLOWEEN a slashernek adta meg a kezdő lökést, a fillérekből készült PHANTASM és annak globális sikere az elkövetkezendő évtized álomvilágba elkalandozó, szürrealista horrorfilmjeinek ágyazott meg (vö. RÉMÁLOM AZ ELM UTCÁBAN). A '77-ben forgatott műben olyannyira sajátos módon elegyedik a pár év múlva szárba szökő ifjúsági műfaji trend és az azt megelőző, komorabb hetvenes évekbeli hangnem, hogy istenigazából egyik időszakhoz sem lehet hozzárendelni. Mentes bármiféle (produceri) cinizmustól, az itt-ott barkácsjelleget mutató gépezetet egyes egyedül az alkotójának szenvedélye működteti.

Don Coscarelli 23 évesen írta, rendezte, fotografálta, vágta, teremtett mítoszt. A két ifjúsági nagyjátékfilmet már maga mögött tudó csodagyerek első horrorjához Ray Bradbury Gonosz lélek közeleg című regényét szerette volna felhasználni, de mivel a jogokat nem sikerült megszereznie, a könyv egyes elemeit átörökítve (Tall Man temetkezési vállalkozójában felsejlik a kisváros lelkeit begyűjtő Mr. Dark vándorcirkusz-igazgató figurája) kamaszkori rémálmaihoz nyúlt vissza. "Az egyikben láttam magamat, ahogy végtelenül hosszú  folyosókon át menekülök egy repülő gömb elől, amiből tűhegy áll ki és be akar csapódni a fejembe." Másik fő inspirációként Coscarellinek az amerikai temetkezési kultúra titokzatos világa szolgált, ahogy a hozzátartozók háta mögött az undertaker a rábízott elhunytat felkészíti a temetési szertartásra.

"Három hétre elvonultam egy faházba, hogy ott, a fenyegető légkörű helyszínen, teljes magányomban írjam meg a sztorit és találjam meg hozzá a megfelelő címet. Az "agyrém" szót gyakran alkalmazta Edgar Allan Poe a műveiben. Hogy őszinte legyek, a történet egyáltalán nem állt össze, a többször átírt forgatókönyv a vágás fázisában is tovább alakult. A munkakópia három órás volt, számos jelenetet kivágtunk belőle, másoknak megváltoztattuk a sorrendjét, lépésről-lépésre finomítottuk a film lidércnyomásos atmoszféráját. Az ésszerűségnek ellenálló struktúrára nagy hatást gyakorolt a SÓHAJOK, amit a munkálatok közben láttam a moziban."

Valóban, mintha ugyanabban a vákuumban létezne, mint a SÓHAJOK, a ZOMBIK VÁROSA vagy a Twin Peaks harmadik évada (the ball is back!) - rémálomszerű képfolyamok, melyek történetmesélés helyett inkább megtapasztaltatni akarják a nézővel a nehezen, vagy éppenséggel banális egyszerűséggel kimagyarázható cselekményüket. A jelentéstartalom ilyenkor gyakran lehet szimbolikus, esetünkben a képregényes víziót értelmezhetjük a fiatal főszereplő valós aggodalmainak kivetüléseként. A félelem a gyilkosod. Ahogy a jósnő tanácsolja a film egyik korai kulcsjelenetében, a saját szorongásunkat kell legyőznünk ahhoz, hogy tovább léphessünk az életben. Az azóta klisévé vált befejezés kaján vigyorral ehhez azért hozzáteszi, hogy a Halál karmaiból senki sem menekülhet.

A kissé európai ízű stílust leszámítva az elemi tini-félelmekkel szórakozó agyrém nem is lehetne amerikaibb. A PHANTASM a vele egy ligában játszó örökzöldekhez (GONOSZ HALOTTAK; RE-ANIMATOR) mérhető  leleménnyel és humorérzékkel nyúlt a klasszikus horror és sci-fi témákhoz, kettős funny/scary játékot űzve velük. You play a good game, boy!

Havi DVD/Blu-ray agybaj:

"A blaxploitationnel és horrorral flörtölő" GANJA AND HESS "rendkívüli módon stilizált, teljesen egyedi értekezés szexről, vallásról és az afroamerikai identitásról." (borítószöveg) 
Most mi van, néha kell nézni művészfilmet is!

DRAGONN INN - King Hu, 1967. A Tsui Hark féle remake-ről itt írtam:
http://deliriahungaria.blogspot.com/2015/06/new-dragon-inn-1992.html

Hong Kong - bootleg edition

If You were hunting for HK movies in the mid nineties, You might have came across one of those UK guys who had the "access". A xeroxed catalogue with monthly updates, laserdisc rips and weird looking prints from Singapore, ten quid for a tape or an occasional trade. Here is my Man from Hong Kong, I mean Birmingham: 

I.e. (internet előtt) 1994-96: egy brit VHS-gyűjtő/seftelő pofás kis katalógusokat postázott, rengeteg olyan címmel, ami azóta sem jelent meg DVD-n.

fanzine

Kvízkérdés: melyik szőrös testrészeit használva támadta meg Sammo Hung az ellenségeit a ZU-ban? 

olvasói kritikák