DEMONOID {A DÉMON KEZE} (1980)

Alfredo Zacharias,  USA-Mexikó

Amikor AZ ÖRDÖGŰZŐ hosszúra nyúlt árnyékában a Sátán uralta a horrorfilmeket, színre lépett egy latin-amerikai gyökerekkel rendelkező celluloid-atrocitás. A főszerepben két, valaha szebb napokat látott hollywoodi sztár, meg egy kézfej.

 

  

 

Évszázadokkal korábban - még mielőtt Samantha Eggar az élvonalba került volna - mexikói sátánista szekta balkezeket vagdosott le csuklóból. Napjainkban - amikor Mrs. Eggar ilyesfajta B-mozikban találta magát -, az elátkozott ezüstbánya mélyén feltárt kínzókamrából előkerül a rettegett La Mano del Diablo, a „démon keze". Megint a babonás helybélieknek lesz igazuk: a relikvia feltámad hamvaiból és megszállja a városból gyütt bányamérnököt. Innentől Cinema Deliria all the way: a gonosz végtag által irányított jóember felrobbantja a bányát a munkásokkal együtt, elutazik Las Vegasba, a kaszinóban rommá nyeri magát, meggyilkol néhány útonállót majd öngyilkosságot követ el. A temetőben a kéz megszabadul a gazdatesttől és megszállja az arra járőröző rendőrt. A rendőr plasztikai sebészetre rohan, levágatja a kezet - vagy a kéz vágatja le a rendőrt?! és megszállja a sebészt. A sebész autóba vágja magát, a vonatsíneknél levágatja a kezet - vagy a kéz vágatja le a sebészt?! és megszállja a… ad infinitum. 

A bányamérnök özvegye (Eggar) egy hitével hadilábon álló pappal (Stuart Whitman) az oldalán a kézen-közön vándorló kéz nyomába ered. A Szentségtelen Bal körmenete a katolikus templomban ér véget. "Adja ide a lángvágót." Whitman a maga lakonikus modorában nekiáll leperzselni a mancsát a hózentrógert viselő Eggar szeme láttára. Ha nem láttam volna a saját szememmel, bizony én sem hinném el! 

 

A rendező a mexikói filmipar veteránja, ebből kifolyólag műve halványan azokra a clasicó mexicano horrorokra emlékeztet, melyek helyi folklórral - itt a Guanajuato múmiák - fűszerezték a közkincsé vált, univerzális szörnyeket (EL VAMPIRO). A „levágott kéz” toposz önmagában megérne egy misét, volt belőle német nyelvű expresszionista némafilm (ORLACS HANDE), hollywoodi rémfilm-mumus,

brithorror kiskedvenc az Amicus stúdióban, mellékszereplő az Addams családban. ’81-ben Oliver Stone is rendezett egy kéz-horrort (THE HAND), majd az EVIL DEAD 2 tette végérvényesen a popkultúra részévé. Úgy látszik, van valami eredendően creepy crawly abban, amikor a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. 

Az abszurditást fapofával előadni kihívást jelenthetett a színészgárda számára, mint amikor a rendőr ráparancsol a sebészre, hogy operálja le a kezét érzéstelenítés nélkül – egy fájdalmasan dilettáns jelenet. Érzéstelenítés nélkül a nézőnek is elég nehéz elviselni a DEMONOID-ot, pláne mert hetvenes évekbeli tévéfilmek színvonalán lett megrendezve, lefotografálva, eljátszva. Szó se róla, próbálták szórakoztatóvá tenni, ennek érdekében még autós üldözést is belezsúfoltak, az ahogy-esik-úgy-puffan befejezés Deliria-díjat™ érdemel. De hogy olyan hatásos okkult B-horror lenne, mint mondjuk a korabeli EVILSPEAK, arról szó sincs.

A filmből két verzió készült, először egy hosszabb lélegzetű a globális piacra, majd egy rövidebb, velősebb az USA számára. Utóbbi prológusa (amit bizonyos Jim Wynorski rendezett bele) bemutatja, hogyan áldoztak fel sátánista aztékok láncravert nagymellű nőket háromszáz évvel ezelőtt. A némi gore-ral és El Diablo-inzertekkel turbózott amerikai változat keveredett bele a magyar videóforgalmazásba – ha mindenáron meg akarjuk nézni, akkor az "olyan rossz, hogy már jó" hangulat fokozása érdekében a MonoGram Video hangfölémondásos kazettáját hozzuk fel a VHS-bányából.

MIKEY (1992)

Dennis Dimster-Denk, USA

Az Isten szerelmére, el a kezeket a gyerekeinktől! Hollywood DTV-részlegén nem hallották meg az imát, a MOSTOHAAPA után jött MIKEY, a mostohagyerek. „Egy film, ami a gyámügyi hivatallal teszi azt, amit a CÁPA a strandokkal” – írta róla a Fangoria. A Joker Film Co. megbízásából egészen korrekt magyar szinkronnal ellátott videokazettán a műsor úgy kezdődik, mint valami Hallmark tévédráma a pokolból: luxusvillában egy aranyos kisfiú hidegvérrel legyilkolja örökbefogadó családját. Az ismeretlen elkövetőre kent mészárlás gyanú felett álló túlélője egy másik állam kertvárosában új nevelőszülőkhöz kerül. Mire az osztályfőnök rájön, hogy a kilenc éves Májkinál a „gyökértelenségi zavar pszichotikus viselkedéshez vezethet”, a tinédzser szomszédlány miatt féltékenységi rohamot kapott hús-vér Chucky baba újra lecsap.

 

 

Mélyfúrás a gyermekbántalmazott psziché sötét bugyraiba, ahonnan a legkisebb negatív visszajelzés hatására felszínre tör az erőszak – a forgatókönyvíró átlapozott néhány szakkönyvet, esetleg kikérte pszichológus véleményét, aztán egyeztetve a kokainmámorban fetrengő producerekkel (előzőleg a HOLTPONTtal jól megszedték magukat) kénytelen volt beletörődni, hogy pszichothrillerben a legcélravezetőbb megoldás az, ha kés-villa-ollót adunk a problémás gyerek kezébe és vérvörösre festetjük vele a díszletet. A MIKEY az a fajta ultracinikus slasher-képződmény, aminek bűnrészessé tett nézője kényelmesen hátradőlve, kaján vigyorral a képén várja, hogy a szeretethiánytól gyilkológéppé változott delikvens kimutassa tejfoga fehérjét a mit sem sejtő környezete előtt. És ha a végére nem lenne elég a tucatnyi ártatlan áldozat, búcsúzóul beígérik a MIKEY 2-őt.

A filmnek morbid humorával önmagát is sikerül kompromittálnia, Mikey ugyanis vonzódik az erőszakos filmekhez, kedvence a RÉMÁLOM AZ ELM UTCÁBAN (belső poén: a mostohaanyját Mimi Craven, Wes ex-felesége alakítja!). Talán a KAMERALESt vagy a HENRY: PORTRAIT OF A SERIAL KILLER-t is láthatta, mert gyilkosságait rendszeresen videóra rögzíti. „-Te meg mit nézel? –Csak egy horrort.” Akadt olyan művész, aki ebből társadalmi látleletet csinált; a MIKEY szubtextusok helyett a demonstrációban volt érdekelt, Mikey videója csak egy kis része annak az ötlethalmaznak, ami a negyed órás grand guignol fináléban fog felrobbanni.

A tékák polcai tele voltak ezeknek a díszpintyeknek a felnőtt változataival (a nemrég tárgyalt SKINNER tökéletes párdarab), de amikor az emberi gonoszságot tíz év körüli gyerekek testesítik meg, annak mindig volt és lesz egyfajta tabusított bája a THE BAD SEED-től kezdve a DEVIL TIMES FIVE-on át a MIKEY-ig. Gyerekszereplők kiválasztása terén egyszerűen nem lehet belekötni az amerikai casting directorokba, a kissrác úgy tolja az angyalarcú terrort, mintha erre képezték volna ki az általános iskolában. HELLRASER-rajongók Ashley Laurence-nek fognak örülni (ha nekem ilyen osztályfőnököm lett volna...), valamint a Robert Z’Dar hasonmásverseny három különböző korcsoportban indult résztvevője is kapott egy-egy szerepet ---

 

A gyerekszínészből lett rendező bevált suspense panelekből rendezgette össze első (egyben utolsó) említésre méltó munkáját; a legjobb, ami elmondható a szerény kiállítású direct-to-video produkcióról, hogy túlzásba vitt vérengzés nélkül is hellyel-közzel végig képes fenntartani a figyelmet. A MIKEY számára családmodellként szolgált MOSTOHAAPA rendezője, Joseph Ruben vérszemet kaphatott a láttán, nem sokkal később leforgatta A JÓFIÚ című nagystúdiós (Fox) thrillert, melyben Macaulay Culkin volt a család ördögfiókája. Érdekes, Culkin és a Mikey-t alakító Brian Bonsall is abuzív, drogfüggő felnőttekké váltak. Biztos az a fránya szeretethiány.