Philip Gilbert, USA
Vér és prostitúció✓, korrupció✓, szadizmus✓, zaklatás✓, vérfertőzés✓, csipke?? A The Blood Secret címen elkészült pszichothriller egy tengerentúlon is sikeresnek bizonyult Mario Bava giallóról kapta végül a hivatalos elnevezését, minden bizonnyal a forgalmazó American International Pictures javaslatára. Leírom az olasz címet is, olyan szépen hangzik: Il martello macchiato di sangue ---
A bűntény egyetlen szemtanúja Ellie, a prostituált áldozat tinédzser lánya. Miután megpróbált kereket oldani a kórházból, hogy megkeresse sosem látott édesapját, a rebellis leányzót a gyámügyes egy árvaházban helyezi el. Az ügyön dolgozó detektív attól tart, az elkövető megpróbálja elhallgattatni a szemtanút. Amit a nézőn kívül senki sem sejt, hogy az árvaházat makarenkói szigorral vezető igazgatónő és hentesbárddal szaladgáló mindenese sorban teszik el láb alól az intézményből szökni próbáló tiniket. A hullák egyre csak gyűlnek az alagsori hűtőkamrában, amiről meg egy másik Mario Bava giallo jutott eszembe (5 DOLLS). „Hová tettem a kalapácsomat?” – teszi fel a költői kérdést a handyman. A hívó szóra hamarosan személyesen tiszteletét teszi az Ellie rémálmait kísértő kalapácsjózsi.
A fanyelű horror-krimi az acélos végével oda csap, ahová köll, de mestermunkának azért nem merném nevezni. Ilyenkor esik kézre az érdekes jelző. Egy üresen álló hollywoodi villában színre vitt filléres Carlin-Lasky produkció (THE NIGHT GOD SCREAMED; MAMA'S DIRTY GIRLS) legélesebb kése az igazgatónőt alakító Oscar-díjas Gloria Grahame, aki hosszú kihagyás után tért vissza a nagyvászonra. Fénykorában, a negyvenes-ötvenes években Grahame film noirok femme fatale sztárja volt (SUDDEN FEAR; HUMAN DESIRE; THE BIG HEAT), ezen kívül problémás viselkedéséről és plasztikai műtétjeiről vált hírhedté. Legismertebb botránya, hogy összefeküdt éppen aktuális férje, a rendező Nicholas Ray tizenhárom éves fiával, akihez évekkel később hozzáment feleségül.
Van abban valami hátborzongató, ahogy ezek a kopaszodó szennyládák ráhajtanak a kiskorú főhősre; egyikük megelégedne nemi erőszakkal, a másik feleségül akarja venni a kis aranyost. "Az én koromban az ember már komolyan elkezd szaglászni jó tenyészállomány után." A mocsokságra gyönyörűen teszi fel a pontot a tettes leleplezését követő csattanó. Szubverzíve mintha az az állítás fogalmazódna meg, hogy a korrupt felnőttek világa menthetetlenül be fogja darálni a jövő nemzedéket. "- Meneküljetek, ez az egyetlen esélyünk! - Menekülni? Hová?"
A filmet 1971-től kezdve hosszú éveken át rojtosra játszották az autós- és grindhouse-mozik, valamilyen hatást az amerikai horror fejlődésére csak gyakorolt. A rém szemszögéből felvett stalk n' strike a kamerára szerelt kalapáccsal csapásirány a slasher felé; elég csak a külsőből induló, a lépcsőn át az emeleti hálószobába tartó nyitányt megnézni - tiszta HALLOWEEN, ormótlanabb kivitelben (Philip Gilbert rendező egyetlen munkája, őt a forgatás után elmegyógyintézetbe zárták*). A rémálmokból piros-fekete kockás ingben előmászó, összeégett arcú mumus láttán Freddy Krueger alakja villan fel. A korabeli GP, azaz korhatár nélkül megtekinthető besorolás meghökkentő a tartalom tükrében. Mondjuk szex az nem sok van benne és isten őrizz, hogy valaki káromkodásra vetemedjék. Mai szemmel/füllel a legrémesebb dolog a filmben, az az alája rakott, valamikor a negyvenes években rögzített zene. A BLOOD AND LACE kellően tébolyult exploitation a PSYCHO és a TEXASI LÁNCFŰRÉSZES közti időszakból, amikor még hittek a whodunit-meglepetés erejében, de már előkerültek a szerszámok a shock-ládából.
*Álhír, a rendezőt nem zárták diliházba, no de akkor mi lett vele? Egy újabb rejtély...
