RIVELAZIONI DI UN MANIACO SESSUALE AL CAPO DELLA SQUADRA MOBILE (1972)

Roberto Bianchi Montero, olasz

Egy szexmániás leleplezései a  bűnügyi osztály vezetőjének. Rendőrfilm (mint „Egy rendőrfőnök vallomása az államügyésznek”) és erotikus horror („maniaco sessuale”) metszéspontjára célzó címmel akkoriban nem lehetett mellé lőni Itáliában, legalábbis a producerek így gondolták. Az meg, hogy a slasher a szexgyilkos (THE SLASHER IS THE SEX MANIAC – tengeren túli cím), újabb bizonyíték a giallo és slasher közti kapcsolatra. No de mit leplez le a szexmániákus, és őt mikor leplezi le a rendőrség? Ha bírjuk cérnával, a SO SWEET, SO DEAD (másik angol cím) szálai operába illő tragédiában futnak össze.

Nem! Most nincs itt a bohóc!
Sápadtá nem a liszt, a bosszúvágy tesz,
Mely nézi, hol a préda!
Most a férfi van itten,
Ki vérző szívvel vérre szomjas,
Lemosni szennyét, te átkos céda!  

Canio áriája (Bajazzók)

A BLOOD AND BLACK LACE ikonikus formaruhájába bújt szörnyeteg ezúttal csalfa luxusfeleségeket bűntet kínhalállal, az önjelölt erkölcsrendész dolga végeztével az áldozatok hűtlenségét bizonyító fényképeket szór szét a tetthelyen. Capuana felügyelőnek (Farley Granger) fel lett adva a lecke, a politikust, magas rangú katonatisztet, befolyásos ügyvédet érintő bűnügyet a legnagyobb diszkréció közepette kell megoldania, a pozíciójukat féltő felettesei és a botrányra éhes sajtó kettős nyomása alatt. „Én akkor most haza megyek.” Capuanát hűséges hitvese várja otthon, a bájos Sylva Koscina.

A legapróbb árulkodó nyom híján a tettes szabadon garázdálkodhat, és sokáig úgy tűnik, hogy a feltehetőleg házas férfiemberekből álló forgatókönyvíró-brigádnak esze ágában sincs érdemi lépéseket tenni a további vérengzések megakadályozására. Mert ha egyszer az asszony csapodárnak bizonyult, akkor bizony nem úszhatja meg szárazon – ez ennek a macsó giallo-fantáziának az üzenete. És mi újság a hűtlenkedő férfiakkal? (Monteróék széttárják a karjukat.)

A Deliria Nemzeti VHS-archívumban kotorászva találunk egy Roberto Bianchi Montero jegyezte bűnügyi filmet,

 

de A PÓK HÁLÓJÁBAN (1971) nem giallo, sokkal inkább gengszter noir, amiben az elítélt ékszerrablót gazdag megbízója kiszökteti a börtönből, hogy szabadlábon maradt társaitól visszaszerezze a zsákmányt. A jó svádájú keményfiút a Bécsből Marseille-en keresztül Algírba vezető útra a főnök femme fatale felesége kíséri el. A többit el lehet képzelni, egy fullra begerjedt Klaus Kinskivel a tetejébe. Montero a negyvenes évek elejétől űzte az ipart, tapasztalata tehát bőven volt ahhoz, hogy korrekt módon, határidőre lerendezzen szinte bármilyen mozikonfekciót a melodrámától kezdve westernen át egészen a végállomást jelentő pornóig. 

Egyetlen giallójában a kor igényeinek megfelelő súlyt kapott az erotika, rögtön a nyitányban egy meztelen szőke nő vérbe fagyott hullájában "gyönyörködhetünk". Ezzel párhuzamosan kirajzolódnak az igazságszolgáltatás berkeiben játszódó olasz politikai krimik sémái. Tutto sommato, gyanúsan az egy évvel korábbi THE BLACK BELLY OF THE TARANTULÁra emlékeztet, csak kevesebb humorral. A fáradt nyomozót az amerikai sztár fáradt rutinnal adta elő, ha jól számolom, ez volt Mr. Granger zsinórban harmadik giallója. Mellette a vörös heringek üde színfoltokként bukkannak fel:

Gaston, a kórosan viselkedő kórboncnoki asszisztens,

 

szexképekkel kidekorált hajlékában megbújó perverz disznó,

  és akire mindig lehetett számítani, ha kellett egy beugró a liftbe: Giallo Joe

Na igen, a műfaj elvakult szerelmesei az ilyen középszerűségben is meg tudják látni a szépet. A RIVELAZIONI a giallók olcsó komfort étele, azért fogyasztjuk, mert az íze emlékeztet a mesterszakácsok (Bava, Argento) főztjére, de nem kell mindig kaviár. Némelyik suspense-jelenet amúgy egész pofás, a lassított felvétel a tengerparton a romantikus klisé morbid giallo-átirataként működik. Egy másik közjáték  ismét a giccs-romantikát állítja pengeéles kontrasztba a brutalitással úgy, hogy a totálban filmezett bűncselekmény hátterébe olajfestményre kívánkozó "szerelmes hattyúkat" tettek. Eszelős. A rendező nem vádolható művészkedéssel, a lényeg a lényeg, vagyis hogy szabályos időközönként ismétlődjenek a gyilkosságok vetkőző és szörnyet haló némberekkel - csak egy újabb munkanap Femi Benussi és Suzan Scott számára. 

Montero fia, Mario Bianchi (SATAN’S BABY DOLL) bizonyára árgus szemekkel figyelt a forgatáson, a film sleazy örökségét közvetlenül viszont a harmadik Bianchi, a pusztán névrokonságban álló Andrea vitte tovább a STRIP NUDE FOR YOUR KILLER-rel. A végső revelációt természetesen nem fogom (teljesen) elszpojlerezni, pedig megérne egy misét. Hogy a rendszeren belül volt a hunyó, nem bír akkora meglepetéssel, az ügy megoldásának magán jellegű vonzata ellenben pusztító. Olyannyira, hogy a vége főcím alatt a szexgyilkos, a felügyelő és a nézők közül néhányan közös platformra kerülve, egymás vállán sírhatták ki bánatukat. 

YES, MADAM! (1985)

Corey Yuen Kwai, 香港

A Shaw Brothers dinasztia hanyatlásával még kiélezettebbé vált a verseny a hongkongi filmiparban – a Golden Harvest és a Cinema City uralta színtérre 1984-ben újabb ambiciózus  filmgyártó vállalkozás kért bebocsájtást. Szlogen: „Nézz jó filmeket / Nézz  D&B filmeket”. Az 1992-ig aktív D&B Films Co., Ltd.-t egy dúsgazdag órakereskedő fiatalember, Dickson Poon alapította. A főnök fő üzleti tevékenységére utalt a vége főcímekre biggyesztett karóra-reklám. Mivel Poonnak nem volt filmes tapasztalata, az ügyvezetéssel egy értelmiségi színész-producer fazont, John Shamot bízta meg.

 

Rajta keresztül csatlakozott a vezetőséghez a közönségsiker zálogának tekintett Sammo Hung (Hung Kam Bo, a B a D&B-ben),

akinek saját cége, a Bo Ho Films továbbra is a Golden Harvest szolgálatában állt. Első filmjük, a THE RETURN OF POM POM egy Golden Harvest forgalmazta Sammo Hung-produkció folytatása volt. A kreatív döntésekben szabad kezet kapott Sham a blockbusternek szánt vígjátékok mellett rendhagyóbb projektekben is gondolkodhatott, ilyennek számított például a THE ISLAND. Miután a bemutatódátumok leosztásánál konfliktusba kerültek a Golden Harvesttel, a D&B 1985 végén külön bejáratú mozihálózatot nyitott. A korábbi három-négy helyett a következő évben már tizenhat saját gyártású produkcióval álltak elő, a versenytársaknál szélesebb műfaji kínálattal (szociodrámák, romkomok, néhány szerzői alkotás is becsúszott). A volumenváltással járó új stratégiát egy akciófilmmel vezették fel: a nagyvárosi eleganciát üzletszerűen képviselő Mr. Poon rangon alulinak tartotta a porfészekben játszódó kosztümös kungfut (ilyeneket később sem gyártottak), Sham és Hung ezért szexi, kozmopolita köntösbe bújtatta a harcművészetet, egy friss stílusú, csúcsszuper akciókoreográfus-haverra bízva a rendezést.

A YES, MADAM! két héttel a Golden Harvest POLICE STORY-ja előtt debütált a mozikban, Jackie Chan női megfelelőjeként reklámozott Michelle Yeoh-val a főszerepben. "Tényleg nem tudtuk, hogyan fog reagálni a közönség. A premierre Corey (Yuen Kwai, rendező) és én visszafogott lélegzettel ültünk be. Számunkra is új volt belépni az évekig férfiak uralta arénába, de mindent beleadtuk. Ez nem egy olyan film volt, amiben azt látta a néző, hogy verekszik a csaj, aztán jön a pasi segíteni neki. Amikor megjelenek a színen, egyik bámulatos kaszkadőrmutatvány követi a másikat. A hongkongi közönség hangosan kinyilvánítja a véleményét, mindig lehet tudni, mi tetszik nekik. Az első jelenet után tudtam, hogy sikerünk lesz." (M. Yeoh) A D&B üdvöskéjét szenzációs akciójelenet-füzérrel mutatták be a nagyközönségnek, melyben a civil ruhás tiszt egy füst alatt bilincsbe ver egy szatírt meg egy komplett bankrabló bandát, Dirty Harry idézettel téve fel a pontot az i-re: - Nem maradt töltényed...

 

– Ki akarod próbálni?

A rendőrnő a wuxiák kardforgató amazonjainak leszármazottja, vagy ha nem lenne olyan valószínűtlen a gondolat, akkor azt mondanám, hogy a hongkongiak válasza a mi Lindánkra. A férfias és nőies jegyeket tökéletes összhangba hozó figura sportos eleganciájával, imponáló elhivatottságával tűnik ki a többnyire bunkó, idétlen férfiak közül. A D&B a középosztályt vagy annak elérését célul kitűző réteget célozta filmjeivel, ami itt leginkább a főhősnő öntudatos jellemében nyilvánul meg. „Menjen vissza a konyhába” –  a soviniszta provokáció a gengszterek részéről nem marad válasz nélkül, de ehhez a Madamnak először be kell nyújtania a felmondását, mert csak a rendőrség patriarchális rendszerén kívül tudja kiteljesíteni ambícióját. Yeoh a filmben egy két lábon járó, shock-proof arany karóra, a jövendőbeli Mrs. Poon.   

A producerek akkor még nem voltak biztosak abban, hogy „Michelle Kheng” (ahogy Yeoh szerepel a stáblistán) egyedül el tudja vinni a showt, ezért kapott maga mellé egy gyakorlatias Scotland Yard kolleginát az amerikai karatebajnoknő Cynthia Rothrock személyében. Nagyszerű, de Pok Kai! Sammóék a Szerencsecsillagokat sem hagyták parlagon heverni. 

 

Naná, hogy nem: a BALEKOK ÉS BANDITÁK és folytatásai az időszak legnépszerűbb sorozata. A balekok (itt John Sham, Tsui Hark, Mang Hoi) szerencsétlenkedése a banditákkal a csajok elől volt hivatott elvenni a játékidőt. Tsui túlmozgásos alakítása külön figyelmet érdemel, rajta keresztül saját eszeveszett filmjei köszönnek vissza.

A másik, ami visszaköszön, az a HALLOWEEN, ugyanis a zenei szerkesztő ellopott belőle egy-két témát. John Carpenter következő filmje a NAGY ZŰR KIS KÍNÁBAN, szóval kvittek voltak. A kényszeresen erőltetett komédia nem fékezi le a tempót, de a forgatókönyv hűlt helyét hajszoló bűnügyi sztori veszít kezdeti intenzitásából, széttartóvá válik. Végül minden út a triádfőnök csupa síküveg luxusvillájába vezet, a finálé helyszíne. Az utolsó tekercsbe a színészek, koreográfusok, kaszkadőrök, üveges mesterek tudásuk legjavát pakolták bele. Az akció a Sammo Hung Társulat brutál erejének és Yuen Kwai leleményességének az ötvözete. A trendteremtő girls with guns nemcsak Yeohból faragott első osztályú sztárt (és persze B-kategória szinten Rothrockból), de Yuen Kwai (NINJA IN THE DRAGON'S DEN) rendezői karrierjében is új távlatokat nyitott, mint színésznőkből harcművészeket faragó specialista (SHE SHOOTS STRAIGHT; WOMEN ON THE RUN; ENTER THE EAGLES).

A YES, MADAM! minden ízében egy Golden Harvest produkcióra emlékeztet, nem csoda, hogy a további érdekellentétek elkerülése végett Sammo Hung otthagyta a D&B-t. A folytatás már a közreműködése nélkül készült, némi japán tőke bevonásával. Talán a külföldi piac fontosságát felismerve másodjára hanyagolták a kantokomédiát, emiatt a nyugati szem számára a HIVATÁSOS GYILKOSOK egy még imponálóbb Michelle Yeoh-showcase.

Forrás: A Different Brilliance - The D&B Story (Hong Kong Film Archive) ; Michelle Yeoh interjú - Hong Kong Film Connection

LOST SOULS (1989)

新年快樂！

Boldog holdújévet a hongkongi vakcinával beoltott olvasóknak! A Bivaly jegyében születettek péntektől hordjanak piros alsóneműt, illetve a néphagyomány szerint ilyenkor valami all-star marhaságot kell megnézni a (házi)moziban, különben előre el lesz cseszve a karmánk egész évre ---

 

Ez a LOST SOULS nem az a LOST SOULS. A Shaw Brothers exploitation 1980-ból (az Apple Daily kultfilmes listájának első helyezettje) a Hong Kong városába befelé jövő migrációt tematizálta, a Golden Harvest családi vígjátéka a kifele tartót, és ebben a párhuzam ki is merül. Bevallom, egy pillanatra elveszett léleknek éreztem magam annak láttán, hogy a '89-es LOST SOULS Imdb-oldalán jelen állás szerint egyetlen kritikai megjegyzés sincs. Oké, a csúcsra járatott hongkongi filmipar idejében tizenkettő egy tucatnak számított, évtizedekkel később viszont valóságos kis ajándékcsomagként lehet újra kibontani, tele rég nem látott, azóta talán jobb létre szenderült ismerőssel. Ha nem tűnnek ismerősnek, akkor bocs ---

 

A LOST SOULS (nem, nem szerepel benne Stephen Chow) egy Bill Tung – Lydia Shum páros főszereplésével futó nagysikerű D&B széria, az IT’S A MAD, MAD, MAD WORLD természetfeletti variánsa, a POSSESSED 2 horror-őrület rendezőjétől. Utóbbi tényt inkább hagyjuk figyelmen kívül; már egy másik, MR. VAMPIRE utáni korszakban járunk, amikor a "szilaj szellemek" kizárólag vígjáték-közegben randalírozhattak.

A történelem által előre elrendeltetett sors (handover) elől menekülő hongkongi família – apa, anya és két leánygyermek - Kanadába készül emigrálni. Ahogy az ilyenkor szokás volt, a régi ingóságaikat kiárusítják, az új cuccokat a helyi Média Márkból részletre megrendelik ("úgyse tudják behajtani"), végül a főbérlővel megkötött alku nyomán megpróbálják kidobni a kisszobában lakó társbérlőt. Az első huszonöt perces tekercs végén, még mielőtt repülőre ülhetnének, háztartási balesetben mindannyian szörnyet halnak. A pokol (di yu) kapujában közlik velük, hogy mivel odahaza mindenüket felszámolták, a legszegényebb társadalmi réteg közé sorolták be őket. Márpedig az alvilágban is pénz kell ahhoz, hogy megkapják a tengerentúli mennyországba szóló letelepedési engedélyt. A családnak vissza kell hát térnie az élők közé, hogy záros határidőn belül előteremtsék a kanadai temetkezésükhöz szükséges fedezetet, méghozzá tisztességes úton.

 

 

Az apa (Bill Tung) rendőrspiclinek áll, az "ugráló vámpír" tüneteit mutató kövér anya (Lydia Shum) masszőr lesz, az idősebbik lány éjszakai pillangóként keres pénzt, a fiatalabbik - akit csak azért nem beszélnek rá a kurválkodásra, mert kiskorú! – a társbérlő-udvarlójától remél anyagi támogatást. Barry Wong, a Golden Harvest poéngyárosa legalább négy hosszabb-rövidebb cselekményszálból fabrikálta össze forgatókönyvét, és akkor ott van még a szellemesdi az elmaradhatatlan taoista pappal. Az egész egy össznépi musical mulatságba torkollik, mindenféle bűbájosan béna speciális effektussal. 

 

 

A gegek többségét láthattuk valahol máshol (mondjuk a szintén Barry Wong jegyezte Szerencsecsillag-sorozatban), kivéve talán az akrobatikus masszőrködés drótfu mókáját. A szitkom-szerű szerkezet meg a művies lakberendezés miatt tiszta Família Kft. az egész, a korra jellemző pasztellszínekkel kifestve. Néhányszor megszólal a politikai korrektség 2021-es vészcsengője, mint amikor egy buddhista szerzetes a konfucianizmus (hímsovinizmus) nevében hatalmas kungfu-sallert kever le Amy Yip kebelcsodának. Vagy hogy a modern családban tök oké a prostituálódás, a lány ráadásul még élvezi is, hogy mennyi pénzt szedhet össze a numerákkal. Nem akarok az akciófilmek ellenében beszélni (ígérem, a következő HK-bejegyzés témája egy kungfuzós, lövöldözős akcióklasszikus lesz), de a fegyvereket félre téve némelyik vígjátékból jobban átjön, éppen akkor mi foglalkoztatta a lakosságot a kapitalizmus távol-keleti fellegvárában: mani, mani, mani és 1997. „- A Fülöp-szigetekre emigrálok. - Vannak ott rokonai? - Nem, a filippínó háztartási alkalmazottam hívott meg, én leszek a cselédje.”

 

 

A se ide, se oda nem tartozó "elveszett lelkek" a kivándorlás problematikáját jelenítették meg, szigorúan a felhőtlen szórakoztatás keretében. A talpraesett kis család kalamajkájának valójában nincs nagy tétje, hiszen rögtön az elején feldobják a talpukat. Ha élnek, ha halnak, a Made in HK morál örök: egy jobb élet vagy halál reményében szüntelenül hajkurászni fogják a pénzt.