Tibor Takacs, kanadai
[ide majd beírok valamit, ha megnéztem ezt a 16mm-re forgatott sci-fi rock operát]
Évekig kitartóan próbálkozott kis- és tévéfilmekkel, mígnem az ország vezető filmgyártó vállalatának, az Alliance Entertainmentnek a fejesei – történetesen kanadás magyar progyucerek - hozzávágtak egy horrorfilm-forgatókönyvet. Jelige: tax break. Az állam adóvisszatérítés formájában jelentős mértékben hozzájárult a gyártási költségekhez, ha a rendező, operatőr stb. kanadai állampolgár. Kis túlzással Cronenberg ennek köszönhette karrierjét. Amúgy a Sátáni Pánik évtizedében vagyunk, amikor a PMRC "piszkos tizenöt" listáján felbuzdulva a fiatalok oda-vissza játszották a Mercyful Fate hanglemezeket.
yours truly @ 13
A black metált plot device-ként használó THE GATE kimondottan a tizenöt éven aluliak előtt tárta szélesre a mozik/videotékák ajtaját; egy kapudrog a keményebb horrorfilmek világába --- "Kissrác koromban alig vártam a szombat délutánokat, hogy elmehessek a moziba megnézni a legújabb Ray Harryhausent. Ma már nem csinálnak hasonló filmeket. A gyerekek persze szeretnék látni a Freddy-sorozatot, de a szüleik nem engedik, mert túl véresek. A THE GATE ilyesformán egy pótlék. Én ugyan kedvelem a gore-t, de nem szívesen forgatnék ilyet. Jelenleg inkább gyermekibb megközelítésű fantasztikumra volna szükség. Annak különösképpen örülök, hogy azok a felnőttek, akik megnézték, egy kicsit visszataláltak gyermeki énjükhöz." (Mad Movies, 1988)
Rémálom az Amblin utcában: a hétvégére szülői felügyelet nélkül maradt kertvárosi kölykök egy heavy metal lemez útmutatásával véletlenül megnyitják a pokol kapuját a hátsó kertben. Tornasorban jönnek a kis démon-küldöncök, a befalazott építőmunkás-zombi, óriásszörny egyenesen a pokolból - nincs hová bújni, a szürrealitás elsöprő győzelmet arat. Az egymondatos történet mozgásban tartásáról egy idő után a trükkök halmozása gondoskodik. Csak a gyermeki énem mondatja velem, hogy van ebben varázslat? A speciális effektusok "hogy a fenébe csinálták" mágiája, amihez a THE GATE a teljes terjedelmét ürügyként szolgáltatja. Ha fordítva lenne, ne adj sátán kevesebb együgyűség szorult volna a hézagokba, akkor a horrorsuli PG-13 osztályának éltanulójáról beszélnénk. Takács vállaltan nem akart felnőni a feladathoz, a rémségeken átrobogó szellemvasútja egy szórakoztató, "félig üres" filmélmény emlékét hagyja maga után = tipikus nyolcvanas évekbeli rágógumi, az ízletesebb fajtából. Az eltelt idő talán még jót is tett neki, mert "ma már nem csinálnak hasonló filmeket."
A Los Angeles-ből hozatott fx-gárda remeklése és a rátermett gyerekszínészek mellett Szabó István első játékfilmjét, az ÁLMODOZÁSOK KORÁt fényképező Vámos Tamás operatőri munkája álmodta a szabványosnál néhány árnyalatnyival sötétebb fényviszonyok között „hollywoodivá” a kanadai produkciót. Ami a THE MONSTER SQUAD-nak (egy igazi hollywoodi produkció) nem jött be, az itt többszörösen kifizetődőnek bizonyult, először az észak-amerikai mozipénztárakban, majd nemzetközi szinten videón. A siker titkán tűnődve végül a plakátnál kötöttem ki:
Azoktól a démoni vörös szemektől megbabonázva nincs az a porbafingó horrorrajongó, aki ösztönösen ne perkálná ki zsebpénzéből a mozijegy/kölcsönzés árát.
Ehhez képest a folytatás plakátja elég tré ---
Ehhez képest a folytatás plakátja elég tré ---
és attól félek, életkortól függetlenül a film sem fog elbűvölni senkit. Takács az ifjúsági matiné-vonalat szerette volna tovább vinni, míg megbízója, John Kemény keményebb, R-besorolású horrort akart piacra dobni. Így vált a GATE II {A TÚLVILÁG KAPUJA} tiniknek szóló Disney-mese és egy HELLRAISER-film kényelmetlen elegyévé. "Nekem nem tetszett az első rész - nyilatkozta András Hámori (ő a másik progyucer) a második rész elkészültekor a Fangoriának. - Egy jobb filmet akartunk csinálni, de mint tudjuk, ez sosem így működik, és lehet, hogy a GATE volt nagyszerű, ebből meg bukás lesz. De nem hiszem."
A három évvel ezelőtti előzményben megismert szomszéd srác (VHS-szinkronhangja csúnyán megöregíti szegényt) metál album kísérő szövege helyett - haladni kell a korral - személyi számítógéppel idéz meg egy küldöncöt a kapun túlról, aki képes teljesíteni gazdája minden kívánságát. A kamaszkori szorongásokból táplálkozó tanmese nincsen túlbonyolítva, avagy vigyázz, mit kívánsz, mert a végén minden szarrá változik. Szó szerint. Éppen menthetetlenül süllyedünk a kakiba, amikor bizonyos szereplők cronenbergi átalakuláson esnek keresztül. Ettől sem válik kőkemény horrorrá a film, de legalább félig-meddig kiérdemli a besorolását.
A praktikus effektek tárháza (bábanimáció, maszkok, üvegfestett díszlet), ami A SÁTÁN KAPUJÁt oly lenyűgözővé tette, A TÚLVILÁG KAPUJában valahogy közönségesnek hat. Az alacsonyabb költségvetés egyetlen árva kis démont engedélyezett, akinek a bőrébe Ladányi Andrea táncművészt bújtatták. Végig lehet nézni, még csak unalmasnak sem mondanám, de direct-to-video folytatásként nem lenne nagy kár érte, ha elnyelné a föld. Ami pedig Takács további ténykedését illeti, lásd az Imdb-oldalát. Végül is lehetett volna rosszabb sora. Például a szülei itthon hagyják.
