2019. július 6., szombat

KONGA (1961)

John Lemont, angol



A KING KONG óta nem látott a vászon ilyen dühöngő látványosságot! - hirdette a hirdetmény. Az Amerikából jött Herman Cohen (mestersége címere: exploitation producer - I WAS A TEENAGE WEREWOLF/FRANKENSTEIN) huszonötezer dollárt csengetett ki a névhasználatért az RKO Pictures-nek. Megérte? Mindenesetre a HORRORS OF THE BLACK MUSEUM-mal milliókat kaszáló Anglo Amalgamated óriásszörnyes dobása a brit schlock egyik szégyellni való klasszikusává nőtte ki magát.


Az utoljára cinikus krimiíróként brillírozó Michael Gough cinikus botanikusként tűnik fel újra. A BLACK MUSEUM óta nem látott a vászon ilyen dühöngő alakítást! Gough egy ideggyógyintézetből szabadult Shakespeare-színész elvetemültségével veselkedett neki főszerepének, nélküle bizony fele annyit sem érne a majomkodás. Az afrikai expedícióból hazatért tanárember az otthona mellett berendezett melegházban folytatja kísérleteit a húsevő növényekből kinyert növekedés-szérummal, amit kis csimpánz barátján fog kipróbálni. „Én vagyok a mestered, te meg a szolgám.” Az őrült tudós zseblámpával hipnotizálja az immáron ember nagyságú gorillát, és mindenféle gaztettek elkövetésére utasítja.


Ebbe a meglehetősen banális Gyilkosságok a Morgue utcában felállásba piszkít bele a magánélet. „Hagyj magunkra, egyedül akarok maradni Kongával!” A professzorba menthetetlenül szerelmes asszisztenst elönti a méreg, amikor azt kell látnia, hogy álmainak férfija inkább a majmával, majd egyik tanítványával, egy begyes szőkével képzeli el a közös jövőt. „Sandra, belőled igazi tudós válhat.” Konga… Sandra… Ez már túl sok a vénlánynak, és tripla adag szérumot injekcióz riválisába, mire fel az akkorára sarjad, mint a Big Ben. 
Téves árukapcsolás – természetesen a gorilláról van szó. In SpectaMation ---

A belvárost felforgató képsorok már ténylegesen a KING KONG nyomdokait tapossák, csak helyettesítsük be New Yorkot Londonnal, a majom vágytárgyát, a szexi Faye Wrayt egy Michael Gough bábuval. "Tegyél le! Azt mondtam TEGYÉL LE!" 


Az I Was A Teenage Gorilla munkacímen megírt forgatókönyv mélyrétegeiből a primitív vadállat képében a civilizált homo sapiens (= az embergyűlölő prof) lefojtott ösztönei törnek a felszínre. Konga és gazdája közti kapcsolat többnek tűnik egyszerű majomszeretetnél, pláne, amikor ilyenek hangoznak el, hogy "jobban ismerjük egymást, mint azt a világ gondolná". Sandra őrjítően piros blúza önmagában egy freudi elszólás. In Eastman Colour ---

Praktikusabb oldalról közelítve az látszik, hogy az írók 'ami egyszer működött' alapon áthangszerelték a BLACK MUSEUM gyilkosságsorozatát egy majomra. Konga dazed and confused tekintetéből jól kivehető az American International Pictures-szel szerződésben álló Herman Cohen tini-exploitation formulája. A képlet abból állt, hogy a gaztetteket kitervelő idősebb autoritás (a TEENAGE WEREWOLF-ban pszichológus, a HOW TO MAKE A MONSTER-ben veterán maszkmester, a BLACK MUSEUM-ban sikeres író) az ereje teljében lévő fiatal generációt manipulálva akarja elérni dicstelen célját. "Én is voltam tinédzser, tudom, hogy a tinédzserek mindig a tekintély ellen lázadnak, legyenek azok szülők vagy tanárok. Ebből fakad, hogy filmjeimben a gonosztevő mindig felnőtt."


A szerencsétlen "tinédzser" Kongából gyilkológépet kreáló tudósnál csak maga a film a cinikusabb, ami képes szemrebbenés nélkül beáldozni az ártatlan ifjúságot. Az egyik ilyen anarchikus mozzanatban a sokkot kapott lányt a karjánál fogva zabálja fel a húsevő növény. A végére tartogatott speciális effektusok a japán kaiju iskola híveinek okozhatnak szánalommal vegyes derültséget. Képtelenség fapofával végignézni, ahogy a csimpánzból lett gorilla (tudományos fantasztikum?) hirtelen kinövi a házat,


a makett-porondon óvatosan áttipeg a szomszédos üvegházba, hogy felmarkolja mesterét. Úgy tűnik, Mr. Exec. Producer tisztában volt az anyag képregényre kívánkozó abszurditásával: „Ha komoly képpel adnád elő, akkor sem vennék komolyan. Én csak annyit tudok tenni a közönséggel, hogy elszórakoztatom őket és időnként rájuk hozom a frászt.” 


Konga nem is a vásznon, hanem képregények lapjain éledt újjá, amikor az amerikai bemutatóhoz igazítva, Steve 'Pókember' Ditko rajzoló közreműködésével sorozatban jelentették meg kalandjait. Konga megtalálta közönségét, az eladási számokat tekintve a comic sikeresebbnek bizonyult, mint a film.