STEPMONSTER {SZÖRNYETEG A MOSTOHÁM} (1993)

Az alábbi műsoros kazettát keresem megvételre:

Csakis eredeti (nem fénymásolt) borítóval.

Ha van egy eladó példány, vagy valaki látja a neten meghirdetve, szóljon!

Kapcsolat a bal sávon feltüntetett e-mail címen keresztül.
(2018. február)

2018. december ---

Valami szívmelengető szörnyűségre vágysz az ünnepek alatt? Mire vársz, kölcsönözd ki Roger Corman manufaktúrájában gyártott premierkazettánkat! A SZÖRNYETEG A MOSTOHÁM című színes, szinkronizált amerikai filmet a horrorkomédiák polcán találod, a Hamikák alatt. Ne aggódj, '93 óta mindig van bent belőle egy példány.

(Lefújja a port a kazettáról.)

Corman ötvenes évekbeli filléres csodáinak DTV felújításában (NOT OF THIS EARTH + THE WASP WOMAN = STEPMONSTER) a földönkívüli mostoha az anyafigura eltakarításával férkőzik be a családba, az egy szem fiúgyermek legnagyobb bánatára. A szexi külső mögé rejtőző szörnyella legyőzéséhez az útmutatót egy a film cselekményét tükröző képregény szolgáltatja (ezzel a posztmodern forgatókönyvírói fogással legutóbb a LOGAN-ben találkoztam). Az értelmi szerzőknek valószínűleg eszébe juthatott Erich Zann muzsikája; a rövid, de velős H.P. Lovecraft novellában "éjbe vonító hegedű pokoli őrjöngésével" lehet csak kordában tartani a pokolfajzatot. A kertvárosi szörnytámadások közül legalább egy (az újságos fiú) megkörnyékezi az R-besorolást.

Az egészben a legszebb, hogy miközben allegorikus meseként a konzervatív családi értékekről papol, végig szoros szövetségben marad célközönségével, azokkal a kiskorúakkal, akik a szülői felügyelet elől fantáziavilágokba menekülve próbálják megteremteni saját kis életterüket. Családi szórakoztatás ígéretével érzésem szerint kifejezetten olyan képregényfaló, szörnymániás amerikai lurkóknak szánhatták, mint amilyenek maguk a készítők is voltak egykoron (a stáblistán ötletgazdaként Fred Olen Ray neve szerepel). A SZÖRNYETEG A MOSTOHÁM - a maga kábeltévés matinéműsorokat idéző színvonalán - a PHANTASM - FRIGHT NIGHT - THE MONSTER SQUAD képviselte ifjúsági horror/sci-fi kalandok sorát gyarapítja.

A bájosan együgyű sztorit bájosan együgyű típusfigurák keltik életre. A gonosz mostoha, a Mel Gibsonra emlékeztető fater, kiskamaszok vágyálmait megtestesítő szomszéd csaj épp csak annyira lettek karikírozva, hogy a vígjáték ne fulladjon tenyérbemászó paródiába. Turha, a heavy metal dude szerepében különleges vendégművész:

A trükkrészleg a jó öreg gumikosztümös megoldást egy korai CGI-módszerrel (morphing) dobta fel. A maszkmester Gabe Bartalos előzőleg a BASKET CASE folytatásain dolgozott, amiből egyenesen következik, hogy betettek egy "mi van a kosárban?" jelenetet (a mostoha egy kosárban tartja nagyétkű kis gremlinjét). Az operatőr személyében +1 Oscar-díjas, aki Roger Corman istállójából indulva kapaszkodott fel a szakma csúcsára (Wally Pfister). A vége fele elhangzó apa-fiú párbeszéd naprakészen vicces: 

- Aquaman a kedvenc képregényhősöm.

- Aquaman?! Jaj apa, őt senki sem bírja. 

Ha Corman sejtette volna, akkor ma lenne egy Imdb-n 2.1-re pontozott Aquaman-filmünk.

A Premier kiadó VHS kazettájához készült magyar szinkron nagyszerű.

VHS-archívum: csupa titok, csupa feszültség, csupa thriller

BODY PUZZLE (1992)

Lamberto Bava, olasz

Amikor a Bárányok hallgattak, az olasz producerek giallóért kiáltottak. A hollywoodi blockbusterre Lamberto Bava adta meg az azonnali választ ezzel a Rómában játszódó sorozatgyilkosos krimivel, melynek alapötletét egy régi spanyol thriller adhatta (Vicente Aranda: LAS CRUELES). A gyártó P.A.C. patinás giallo-múlttal rendelkezett, a (h)őskorban ők rendelték meg a papa egyik moziját (5 DOLLS FOR AN AUGUST MOON). Még mielőtt hiú ábrándokat kergetnénk, nem árt korának kontextusába helyezni a művet. A kilencvenes évekre lényegében megkérdőjeleződött az olasz horror létjogosultsága, a sajtótájékoztatón nem győzték hangsúlyozni, hogy "ez egy olyan pszichothriller, amiben a hitchcocki feszültség kelti az atmoszférát, nem a véres speciális effektusok." A megváltozott időket jelezte, hogy az újságírók számon kérték, miért nem olasz színészeket szerződtettek a főbb szerepekre. A vér mégsem vált teljesen vízzé, a high concept / up market thriller bőven van annyira giallo, hogy számot tartson az érdeklődésünkre.

A következő jelenetet eleve nehéz lenne elképzelni amerikai kultúrkörnyezetben: a zenebolond pszichopata belép az édességboltba, és miközben fülhallgatóján Muszorgszkij Éj a kopár hegyen című zeneműve harsog, konyhakéssel lemészárolja az eladót. A másik furcsa bűntény a város temetőjében történt, ahonnét egy motorbalesetben szörnyethalt férfi tetemét lopták el. A két, egymástól látszólag független eset az eltűnt hulla fiatal özvegyének a hűtőszekrényében olvad eggyé, a tettes oda csempészi az áldozat levágott fülét a megboldogult férj kézírásával felcímkézett zacskóban. Szegény pára (Joanna Pacula - A világ 50 legszebb embere, People magazin 1990) belső úszómedencés luxuslakásából kénytelen átköltözni szülei üresen álló kertvárosi villájába. Mivel foglalkozik? - kérdezi a rendőrnyomozó. 

- Könyveket szerkesztek.

A könyvszerkesztő a bernáthegyijével maga a hatlábon járó '90 nőideál, nem csoda, hogy rendőrünk rámozdulna, ám végül az emancipált nő kezdeményez. A nyomozó (a THE CHURCH-ből ismerős Tomas Arana) kideríti, hogy a zongoraművész férjnek boldog házasságán kívül volt egy eltitkolt kábítószeres, biszexuális magánélete őrülten féltékeny hódolóval. A komolyzenére levezényelt csonkítások folytatódnak - egy kézfej, egy szemgolyó, egy ujj? Nem, az nem egy ujj... Hamarosan szükség lesz egy nagyobb hűtőre, konkrétan egy hatszáz literes fagyasztóládára, amiben kényelmesen elfér egy komplett hulla, az elkövetővel együtt!

A hűtőgépek kitüntetett szerepét vissza lehet vezetni egészen a MACABRE-hoz, luxusvilla környékén A BLADE IN THE DARK-ban sündörgött sorozatgyilkos. Amikor éppen nem saját magára hivatkozik Bava Jr., az aranykor B-filmes sztárjait küldi színpadra pár mondat erejéig (Gianni Garko a polgármester, Erica Blanc a pszichológusnő, "Mario Fulci" a temetőigazgató). A darabolós horrorral borzolt nyomozós krimi forgatókönyve közhelyes fordulataival, gyengus párbeszédeivel együtt is jól ki lett fundálva. Különösen csalafinta módon oldották meg azt a bökkenőt, hogy hogyan leplezzenek le egy olyan gyilkost, aki rögtön az elején farkasszemet néz a közönséggel a maga teljes valójában. 

Művészi ambíciókat dédelgető rémalakjával a film pszichológiai síkon az Argento-iskolát követi: az utópiát kergető bomlott elme bármire képes annak érdekében, hogy a múlt széttört darabjaiból összerakja a jelent. A teljes kirakós láttán válik a BODY PUZZLE valamelyest különlegessé a giallók sorában, hiszen a bűncselekmény-sorozatot végső soron nem gonoszság, hanem a szeretet motiválta. A végkifejlet igazi coup de théâtre, ahogy az a kislexikonban le van írva. Hogy a látottak feldolgozása itt meg ott fennakadna a logikai teszten, csak  a dolog "giallo fantázia" jellegét erősíti. (Fogjuk rá.)   

A stáb két Argento-veteránja, Luigi Kuveiller operatőr (DEEP RED) és David Bassan látványtervező (OPERA) egy fokkal a tévéfilmes szint fölé próbálták fényezni a külsőt, mérsékelt sikerrel. A steadicam és a túlfényelt Kodak nyersanyag pont azt a professzionális arculatot biztosítja, amit a kábeltévés világgal azonosítunk. A tiszta udvar, rendes ház kortünet amúgy is áthatja a nikotinmentes giallót, az egyetlen ágyjelenet alig meríti ki az egészséges erotika fogalmát. Bava emlékei szerint Joanna Pacula ridegsége a filmbéli fridzsiderével vetekedett, Tomas Arana meg azt a pár gesztussal dolgozó figurát hozta, akit olyannyira imádtak az olasz horrorrendezők. Az igazi szenvedélyt a gyilkosságok kivitelezésében kell keresni, mert ugyan előre gondoltak a cenzorok ingerküszöbére, mégis ott bujkál ezekben a nagyjelenetekben az a barokkos brutalitás, ami az olasz assassinókat mindig is jellemezte. Ékes példa erre a vak kisgyerekeket oktató tanárnő lemészárlása az osztály "szeme láttára".

A nézettségi adatokat látva a forgalmazó a filmet nem sokkal a bemutatója után visszahívta a mozikból, és alacsonyabb korhatár besorolással, megvágva, új címen (Misteria) ismét bemutatta, gyér érdeklődés közepette. Aztán jól eladták mindenféle tévécsatonának (én a Pro7-en láttam először). Követve az ingadozó minőségű filmográfia sormintáját, a kritikán aluli LA MASCHERA DEL DEMONIO után a BODY PUZZLE egy magabiztos ujjgyakorlat, amit ha épp nincs jobb giallo-dolgunk, műsorra lehet tűzni vasárnap délutánra. Időrendi sorrendben attól félek ez lesz az utolsó Lamberto Bava címkével ellátott bejegyzés, a rendező hosszú ideig nem készített/nem készíthetett több mozifilmet. 

Mrs. Wardh - a bűnöd egy videokazetta

Ó, azok a Hungarovideo kazetták nyújtotta perverz kis örömök... 

A Szerelmi vérszomj spanyol származású kópiája a maga 82 percével nem egyszerűen cenzúrázott, hanem egy revizionista törekvésekről árulkodó társproduceri változat. Az elbeszélés szempontjából feleslegesnek ítélték azokat az egymást követő epizódokat, amikben Mrs. Wardh kegyeibe férkőzik George (az éttermi jelenet, a motorozás stb.), ezért egy teljes tíz perces blokkot kidobtak a kukába. A prüdéria jegyében újraforgatott jelenetben Mrs. Wardh-on marad a köntös, míg a DVD-re került felvételen anyaszült meztelenül flangál a lakásban. A szemérmesebb erotika, a lerövidült játékidő és a választékos magyar szöveg miatt a film ebben a formájában valamelyest közelebb kerül egy vállalható Hitchcock-thrillerhez. Bárki bármit mond, ragaszkodjunk a régi kazettáinkhoz! (A neten fellelhető magyar szinkronos avi a vágatlan képhez lett igazítva.) 

Újranézve az is feltűnt, hogy két ízben az a bizonyos villa adott otthont a forgatásnak. Az egyik a fürdőszobás gyilkossági jelenet a bécsi bérházban, a másik Juhász Jean Jácint lakhelye ---

https://deliriahungaria.blogspot.com/2014/09/sok-olasz-horror-egy-helyen-is-elfer.html

MISS LESLIE'S DOLLS (1973)

Joseph G. Prieto, USA

/A történet egyik meglepetésfaktora le fog lepleződni. De mivel rögtön a film elején szemet szúr a turpisság, ennyi szpojlerezést megengedtem magamnak./

Ház a temető szélén. Sikoly az éjszakában. Hullarabló friss női testet kotor ki a koporsóból.

Kezdődjék a Miss Leslie Horror Picture Show!

A vénkisasszony édesanyja egykoron játékkészítő kisiparosként kereste kenyerét a városban, mígnem a babagyár - az anyával együtt - odaveszett a tűzvészben. Leslie a tragédia után költözött az elhagyatott környékre, minden idejét "az ismeretlen dolgok megismerésének" szentelve. Miss Leslie életnagyságú babái megdöbbentően valósághűek. Ahogy a rémmesékben meg van írva, viharos éjszakán nagyvárosból gyütt fiatalok keverednek a hajlékba...

Az olcsó szexről (hetero és leszbo) a fiatalság gondoskodik, a vendéglátó a horrorkliséket lapátolja egymásra, de úgy, mintha nem lenne holnap. A szerepet megformáló színésznek valóban nem volt, az Imdb szerint többet nem állt kamera elé. Micsoda őstehetség veszett el! A színpadias, camp performansz valóságos monodrámát csinál az előadásból, szánalmas próbababákká silányítva az önképzőkörös kollégákat. A horrormotívumok panoptikumában található öreg sötét ház viaszmúzeummal a hátsó szobában, gótikus Poe-tika túlcizellált monológokkal, anyakomplexusos gyilkolászás a PSYCHO után szabadlábon, okkult természetfelettibe kifuttatva. Annak idején az európaiak kevergették így a szexhorrort, néhol jessfrancós vibrálást érezni a levegőben.

A sokáig elveszettnek hitt MISS LESLIE'S DOLLS a semmiből jött és a semmibe megy, de hála a brit Network kiadónak, másfél órára mi is élvezhetjük Miss Leslie vendégszeretetét. A filmet kubai bevándorlók hozták tető alá egy kis floridai stúdióban, a felmutatott produkciós érték nagyjából másfél H.G. Lewis-zal egyenlő (nesze semmi).

Figyelem, hungarikum! 

Az operatőr magyar származású volt, a Kubában letelepedett, majd Castro rezsimje elől az USA-ba átköltözött Gregory Sandor.

Az operatőri végzettségét állítólag Magyarországon megszerző Sandornak nem sikerült bejutni a szakszervezetbe, ezért Hollywood peremén volt kénytelen folytatni karrierjét. Ő fényképezte Monte Hellman kultfilmjeit, másik nagy dobása a NŐVÉREK Brian De Palmának. Floridában a kubai bajtársait segítette ki egy-két szexkomédia és eme "grindhouse classic" (borítószöveg) erejéig.

A kezdetben időhúzásra berendezkedő rendezés nem igazán segít klasszikust avatni, ám a türelem szürrealitást terem. A színes-szagos LSD-trip jelenetben a mi Sándorunk is megcsillogtathatta tudását, a vége meg totál elmebaj. Ebből az egész grindhouse-rémálomból magunkhoz térve az a gondolat merülhet fel, hogy a szintén floridai illetőségű Márta néni után újfent egy gender-szakos esettanulmánnyal volt dolgunk.

Careful with that axe, Leslie!

Avagy hová fajulhat, ha valakire ráerőltetik a testileg meghatározott nemét, miközben az identitása már rég máshol lakozik.  "Anyám, ma éjjeltől nem leszek többé az a szerencsétlen teremtmény, akit a világra hoztál." A bábkészítő egyetlen vágya, hogy végre kiszabadulhasson biológiai börtönéből, és az idealizált önképét megtestesítő gyönyörű, fiatal női karosszériában éledjen újjá a lelke. Ez a nem-váltó fantázia ad némi(nemű) identitást a filmnek, s teszi mai felfogásban vállalhatatlanná. És hát nem pont a szalonképtelenségük okán vonzódunk az ilyen Ed Wood-i léptékkel mérhető vacakságokhoz? 

Klasszikus vagy sem, már pusztán azzal, hogy közszemlére került, a MISS LESLIE'S DOLLS az év szenzáció számba menő exploitation újrakiadásainak egyike. Külön üdvözlendő, hogy a lemezre vetítőgépeket megjárt kópia átirata került. Egy dollár kilencven centet teszek rá, hogy a viharvert minőség hűebben adja vissza a 42. utcai vetítések hangulatát, mint egy hibátlan negatívról készült felújítás.

AMUCK! ALLA RICERCA DEL PIACERE (1972)

Silvio Amadio, olasz

A gyönyör nyomában. Az irodalmi áthallású (Proust: Az eltűnt idő nyomában) címmel ellátott krimi Velence mocsaras lagúnavidékére invitálja nézőjét, ahol a bűnügy rejtélyével együtt feltárulkozik a dekadencia mocsarában fetrengő gazdagok és híresek titkos életvitele is. A jet set giallók komfortzónájában a háziasszonyok: Barbara Bouchet és Rosalba Neri. Közreműködik a Sumák Komornyik, a Féleszű Kertész, meg az a fickó a régi Hitchcock-filmekből.

Élek a gyanúperrel, hogy az erotikus thriller felütését a '69-es hollywoodi (egyáltalán nem erotikus) thrillerből, a WHAT EVER HAPPENED TO AUNT ALICE-ból vették át ezek a drága olaszok. A Londonból érkezett Greta Franklin (Bouchet) titkárnőként jelentkezik be a szigeten álló villába azzal a feladattal, hogy legépelje a sikeres regényíró (Farly Granger) prózáját. Valójában Greta azért vállalta el a munkát, hogy személyesen próbálja meg kideríteni, mi történt puszipajtásával, az előző titkárnővel. Mielőtt nyomtalanul eltűnt volna, szívszerelme utolsó levelében perverz gyönyörökkel kábító gonoszságról mesélt, aminek menthetetlenül a rabjává vált. 

"Ezek csak összefüggéstelen szavak" - vágja rá a bajuszos felügyelő, mintha tudná, hogy a hivatalos nyomozati szervek hatásköre meglehetősen korlátozott egy giallóban. A jól szituált erkölcsi fertő biszexuális úrnője (Neri) azonnal gyengéd kezelésbe veszi az új jövevényt, aki a perverziók spiráljába kerülve kénytelen részt venni egy drogmámoros pornófilmvetítésen - a házilag forgatott Piroska és a farkas átirat egyik szerepét az eltűnt lány alakítja. Greta fel sem ocsúdott a döbbenetből, a játékmester férj már elkezdi lediktálni legújabb whodunit novelláját a pórul járt gépírókisasszonyról, akinek meztelen holttestét a nádasba dobták be. "Egy gyilkosság, amit sohasem fognak kideríteni."

Kitalált vagy valós? - ez itt a kérdés. A hősnő, egyben a néző tényfeltáró munkáját írói képzelgésekkel elbizonytalanító forgatókönyvet lehetett volna feszesebbre összerendezni, de a műfaj barokkos túlzásaiért felelős részek a helyükön vannak. Mivel az író-rendező nem Dario Argento stílusára akart rálicitálni, véres gyilkosságok helyett inkább a túlfűtöttségre feküdt rá (Silvio Amadio nagy szoknyapecér hírében állt). Ilyen izgatásnak minősülő esemény a lassított felvételen megörökített leszbikus típusú találkozás a produkció két bombanője között, vagy a videoklipesen megrendezett sztriptíz, számtalan Cinecittá lounge válogatásra felkerült hipnotikus szerzeménnyel kísérve (sexually... again). A nagyjeleneteket leszámítva maga a murder mystery kevésbé hivalkodó stílusban, magabiztos eleganciával lett levezényelve. Az erotikus mézesmadzag és a bűnügyi szál összefonódásából teremtődik meg a nagyrészt egyetlen helyszínre szorítkozó film morbid mikroklímája.  

Bouchet-Neri robbanásveszélyes szőke/barna párosa mellett Farley Granger jelenléte adja a szereposztás pikantériáját. A homoszexualitását eltitkoló egykori Hitchcock-sztár fizetési csekktől motivált, flegma játékában megvan az a különcség, amivel sznob háziúr karaktere intellektuálisan felül tud emelkedni a körülötte meztelenkedő sziréneken. "Eleanora? Az érdeklődésem iránta kimerül a csodálatban." Ha eggyel hátrébb lépünk és a színész filmtörténetben betöltött szerepét vesszük figyelembe, akkor Granger giallói (többen is tiszteletét tette) ragyogóan illusztrálják, hogyan tudtak a klasszikus amerikai moziért rajongó olaszok hollywoodi álmot vásárolni maguknak egy-egy szebb napokat látott színészlegenda leszerződtetésével. A tökéletes gyilkosságon morfondírozó Granger ott folytatta, ahol annak idején, huszonévvel azelőtt A KÖTÉLben és az IDEGENEK A VONATONban abbahagyta.

Ha Hitchcock-rajongóknak nem is feltétlenül ajánlanám az AMUCK-ot, az eltűnt idők gyönyöreinek nyomába szegődött giallisták nyugodtan hozzáadhatják a gyűjteményhez, szexin fog mutatni a THE LICKERISH QUARTET mellett. Tipp: angol szinkronnal nézzük, lévén az a szövegkönyv eredeti nyelve, nem az olasz fordítás.

ABSURD (1981)

Peter Newton, olasz

Személyes ügy: egy németül beszélő Pokol szülötte videokazetta jelentette számomra a belépőt az (olasz) horrorfilmek világába. A progresszív rocktól sújtott regresszív embertelenséggel újra szembesülve azt nyugtáztam, hogy bár lehetett volna valami szebbel, jobbal kezdeni, alapozásnak ad absurdum nem volt rossz.

"Peter Newton" hamis látszatokat árult, de nem zsákbamacskát: az amerikai body count picture-ként eladott ABSURD (ROSSO SANGUE), mint az a bizonyos munkásököl, oda csap, ahova köll. És ha már felkerült a marxista szemüveg, melyen át minden konfliktus osztályharcnak tűnik, kövessük a láncait vesztett proletárt, ahogyan elindul elégtételt venni a kertvárosi burzsoázián. Melyik autóval menjünk a partira drágám, a tieddel, vagy azzal, amivel hazafelé elütöttem egy szerencsétlen csórót? A katolikus pap és a nyugdíjazás előtt álló rendőr tehetetlenül loholnak a szakállas, farmeres, fehér Puma cipős gyilkológép nyomában, míg végül a családi házban otthon hagyott csemetéknek kell felvenniük a csatabárdot a túlélésért. „Olyan iszonytató volt, hogy aki ránézett, az nyomban kővé vált. De jött Perszeusz, és levágta a rettegett fejet.”

A HALLOWEEN bevezetőjét tükröző befejezés a görög mitológiai utalással oda kívánkozik a PÉNTEK 13. és a SLEEPAWAY CAMP mellé, mint a slashereket záró legemlékezetesebb pillanatképek egyike. 

A thrash metal szakon végzett farmeres, fehér Puma cipős NSZK anthropológusok vágják, hogy egy Joe D'Amato rettenet továbbgondolásáról van szó - az ANTHROPOPHAGUS (1980) hajótörött kannibálja génmódosított pokolfajzat alakjában tért vissza, az egzotikus görög szigetvilág lecserélődött a szuburbiák, bébiszitterek és Super Bowl közvetítések Amerikájára, ahogyan azt az álnevek mögé bújt spagettizabálók elképzelték maguknak Róma külvárosában. A film nemcsak a HALLOWEEN-vonatra váltott jegyet*, de a fantasztikumba tartó ZOMBI-buszra is fel akart szállni azzal, hogy rémemberét kizárólag az agya kiiktatásával lehet elpusztítani.

Adóhivatal legyen a talpán, amelyik követni tudja a munkásságát, mindenesetre az Imdb szerint Aristide Massaccesi alias Joe D'Amato alias Peter Newton 1981-ben nyolc filmet rendezett, ebből héttel a szexmozik igényeit elégítette ki. A szélsőségekre fogékony, tucatnyi mondo és erotikus filmen edződött iparosé az első hivatalos olasz pornófilm, a '78-ban forgatott SESSO NERO, melyből egy szalonképes részletet az ABSURD-ban is elcsíphetünk egy televíziókészüléken keresztül. A pornográfus erőszakpornójába nem tuszkolt bele semmiféle szexuális tartalmat (a BUIO OMEGA nekrofil perverzióinak híre-hamva), de maga a működési elv párhuzamba állítható azzal, ahogy a hardcore próbált megbirkózni az egész estés játékfilm formátumával. George Eastman sémákban gondolkodó forgatókönyve szemlátomást úgy lett megszerkesztve, hogy minden üresjárattal felhizlalt tekercs (10-15 perc) végén legyen egy "ejakuláció", valamilyen véres haláleset, majd az egész tetőzzön egy "orgiába" a boogeyman és a final girl között.

A pornófilmeké az a szuperközeli bámészkodás is, amivel a kamera rögzítette a szadista technikaórát fúrással, faragással, fűrészeléssel. A hatalmasat alakító Luigi Montefiori (alias George Eastman) a slasher Rocco Siffredieként hatol a testekbe egy-egy keze ügyébe akadó munkaeszközzel. A feladatát lelkiismeretesen végző monstrum akkor sem esik ki a szerepéből, amikor éppen nem akad a keze ügyébe semmi; egyszerűen a hóna alá csapja a megmunkálandó anyagot, beviszi a konyhába, és fasírtot csinál belőle. A gázrezsó belsejébe pozicionált gépálláson keresztül közvetített főzőshow - igazi tour-de-force a filmen belül - Lucio Fulcit sem hagyhatta hidegen, mert TOUCH OF DEATH című kései darabjában újrajátszatta a jelenetet.

A bérmunkásként kiváló operatőri képességekről tanúbizonyságot tett Massaccesi (mamma mia, ő fényképezte a SOLANGE-t!) saját rendezésébe csak a szükséges minimumot forgatta bele, jóformán az egyetlen képileg frappáns megoldás az az, hogy Montefiorit sokszor alsó szögből fényképezi, ezáltal még irdatlanabbnak tűnik a vásznon. A jellegtelen szereplőket mozgató rendezés/forgatókönyv, megspékelve Carpenter szintetizátorzenéjének kíméletlen megerőszakolásával, adja ki a már-már hátborzongató ürességet, amit nevezhetünk a film stílusának. A Massaccesi-Montefiori páros számára az előadásmódot egy epizódszerepben felbukkanó fiatalember fogja felruházni azzal az érzékenységgel, intelligenciával, amely in extremis tökélyre viszi az euro-slashert: Michele Soavi's STAGEFRIGHT.

* A kórházas jelenetei, valamint a "lesül a bőr a képéről" effekt miatt könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy az ABSURD megszületésekor a HALLOWEEN 2 is ott bábáskodott. Valójában az olaszok jóval az amerikai film októberi bemutatója előtt belekezdtek a munkálatokba. 

Havi DVD/Blu-ray agybaj: driller killerek és egyéb állatfajták

https://deliriahungaria.blogspot.com/2016/06/madhouse-1981.html

French touch

https://deliriahungaria.blogspot.com/2016/07/36-15-code-pere-noel-1989.html

1€ eBay

A MONKEY SHINES-t, Romero hitchcocki ihletettségű filmjét érdemes újra felfedezni, mert izgalmasabb, mint azt a híre alapján gondolnánk 

Lásd az előző bejegyzést