Sisworo Gautama Putra, indonéz
„160 napos forgatás a dzsungelben primitív vademberek és vérszomjas vadállatok között!!” – hirdette meg az indonéz moziplakát a világra szóló expedíciót, amely bebizonyította, hogy ha primitívségről van szó, az indonézek ott loholtak az olasz tömegfilmesek sarkában. A "Hogyan készítsünk kannibálfilmet" kiskáté alapos áttanulmányozása után határozták el a Rapi Films-nél, hogy hazai pályán, indonéz nyelven újraforgatják Ruggero Deodato horrorisztikus dzsungelkalandját, a Délkelet-Ázsia szerte sikerrel vetített LAST CANNIBAL WORLD-öt. A tenyerét előre dörzsölő producer dolgát megnehezítette, hogy Szuharto tábornok katonai rezsimje alatt minden mozifilm-kezdeményezésnek még elkészülte előtt szigorú ideológiai átvilágításon kellett átesnie. A kolonialista szemléletet adaptáló PRIMITIF esetében külön engedélyt kellett kikönyörögni az illetékes minisztériumtól, mert a forgatókönyvet olvasva a cenzorok attól tartottak, hogy a Jáva szigetén forgatandó film harmadik világbéli benyomást fog kelteni a fejlődés útjára lépett Indonéziáról. "A nevek, helyszínek és események kitaláltak." Olyan jól kitalálták, hogy az angolra szinkronizált változatot egy olasz forgalmazón keresztül a világ legfejlettebb piacaira is rá tudták sózni.
Előre szögezzük le, hogy A kannibálok halálsikolya (német cím über alles) a CANNIBAL HOLOCAUST-hoz képest egy esti mese - emlékszel a Pampalini és a Kannibálok epizódra? Kulináris értelemben a kannibálfilm jelző is kérdéses, hiszen a primitívek (szerepüket mulatságosan túljátszó statiszták) egyetlen embert sem esznek meg. Ami igazán megsínylette az expedíciót, az az állatvilág.
"Eleget hallgattuk a professzorok hülye elméleteit" felkiáltással antropológia szakos egyetemisták tanulmányútra indulnak az őserdőbe egy pénzért mindenre kapható túravezető kíséretében (ismerős angol hangját az olasz zombikannibál filmek első számú szinkronrendezője, Nick Alexander kölcsönözte). A határvidékén élő törzs üdvözlőtánca alatt felcsendülő Jean-Michel Jarre szerzemény hallatán a felfedezői ambíciókkal érkező fiatalok csalódottan fordulnak vezetőjükhöz: nem mehetnének még mélyebbre a dzsungelbe, hogy igazi primitívekkel találkozhassanak? A főcím alatt már hallhattuk, hogy az echte primitívek Kraftwerkre csapatják!
Veszélyes kalandok során a társaság életben maradt tagjait foglyul ejti egy barlanglakó barbár törzs. Fordul a kocka, a megfigyelőkből megfigyeltek lesznek, a sziklához kötözött, ketrecbe zárt felfedezőket a törzs kíváncsi tagjai kezdik el felfedezni. Pokoli megaláztatások árán (LAST CANNIBAL WORLD-ből kimásolt jelenetek) az antropológus palánták egy olyan létformába nyernek betekintést, amiről az iskolapadban ülve csak álmodozhattak.
Az indonézek akciósztárjává váló Barry Prima főszereplésével készült PRIMITIF egy meglehetősen együgyű kalandfilm. Az egyetlen ügy, amiben érdekelt volt, az az elborzasztás. Az olaszoktól ellesett sokkoló mozzanatok része a vadállatok feláldozása kamerák előtt. Az ilyen típusú felvételek egy részénél a Bruno Mattei-módszerhez folyamodtak (stock shots), de például az elevenen kibelezett krokodil nem úszta meg élve a forgatást. Az orangutánt szerencsére nem csapják agyon premier plánban, a majom ugyanis túl drága lett volna ahhoz, hogy vacsorára csak úgy elfogyassza a stáb (ezt a rendezőasszisztens árulja el az extrákban).
A mondo és gore látnivalókkal szegélyezett történet szolgai módon halad végig a Nagy Fehér Exploitation-Vadászok által kitaposott ösvényen, ennek megfelelően a karakterkészletet is a harmincas-negyvenes évekbeli hollywoodi dzsungelfilmek törvényei alapján állították össze: jóképű főhős (félvér származásúként Barry Prima fehér embernek is elmegy), vicces külsejű sidekick, megmentésre szoruló hölgyemény, "negro" idegenvezető és bennszülött szolgája. A prototípusok átvétele mellett a készítőknek mégiscsak számolniuk kellett azzal, hogy Indonéziában az őserdő nem valami távoli egzotikum, hanem a nemzettest része. Itt szüremkedik be az a (politikai) diskurzus, amelyre az Anthropology Today tudományos folyóirat címlapsztorija hívta fel a figyelmemet.
A ripoff alkotást kolonialista – posztkolonialista ideológia viszonylatában vizsgáló tanulmány arra mutat rá, hogy a nyugat (Hollywood) által konstruált vadember-kép hogyan öröklődött át egy Szuharto-rezsim alatt készült filmbe. "A fordítás folyamata egyben honosítási folyamat is, mely során új film jön létre, az összes retorikai jellegzetességeivel annak a nyelvnek, amire lefordították." Az első látásra idegen területre tévedt PRIMITIF a történelmi térképre helyezve árulja el hovatartozását.
Éppenséggel az sem ébreszt szívderítő gondolatokat, de magára vessen, aki
egy kannibálfilmtől vár megerősítést az emberiességbe vetett hitében.
Egy alapos népirtással kezdődött, majd a modernizáció mellett elköteleződött Új Rend rendszerében hivatalosan „veszélyeztetett lakosságnak” nevezték a (filmből idézek) „büdös dzsungelben” élő őslakosságot. A problémaként kezelt népcsoportokat a kormány különféle programokkal (agitáció, vezetőképzés, áttelepítések) akarta beintegrálni a civilizált társadalomba. Diszkrimináció, intolerancia, üldöztetés - ebből a hozzáállásból fakadhatott az a hagymázas gyarmatosító rasszizmussal vetekedő látomás, amivel megjelenítették a primitíveket a vásznon. Hiába az agitáció („csináljatok magatoknak ruhát, tudjátok, amiket felvehettek magatokra”), az artikulátlanul ugató kőkorszaki szakikat áttelepítéssel sem lehetne belátható időn belül beintegrálni a társadalomba. Az olaszok a Szilikoncsöcs-völgyből származó Me Me Lai alakjában legalább felmutattak egy vonzó bennszülöttet; az indonéz variáns arctalan hordájában nincs semmi szexi (a nők bikinit viselnek). „Ha nincs más kiút, akkor meg kell küzdenünk velük.” Barry Prima harcművészeti tudását megcsillogtatva végül sikerrel lekungfuzza az ellent - vigyázz a kőbalta-bumeránggal! Zárásként a retorika: „Primitíveket civilizálni nem megy egyik napról a
másikra. Magasan képzett szakemberekre lesz szükség, olyanokra, mint mi,
akik közvetlenül megtapasztalták az életmódjukat.” Hogy a francba nem
ették meg őket vacsorára, mindenki jobban járt volna.
