THE PREMONITION (1975)

 Robert Allen Schnitzer, USA

A vidámparkokban előforduló pantomimes bohóc még az ideggyógyintézetben töltött évei alatt ismerkedett össze és lett őrülten szerelmes elmebeteg zongoraművész barátnőjébe. 

A gyereknevelésre teljesen alkalmatlan pár feltett szándéka, hogy a nő örökbe adott kislányát az éj leple alatt elrabolják a nevelőszülők kertvárosi otthonából, hogy aztán egy eldugott farmon letelepedve igénybe vegyék a falusi Családi Otthonteremtési Kedvezményt. A gyerekrablás nem teljesen úgy sikerül, ahogy azt kitervelték, a farmházban veszekedés közben egyikük a halálát leli. A kislányt jogos tulajdonosa a túlvilágról is megpróbálja megkaparintani a hatodik érzékkel megvert nevelőanyától.

Az a baljós utóérzetem támadt, hogy lassan befellegzik a modernista, felnőtteknek szóló független amerikai horrorfilmek hőskorszakának, a hetvenes évek második felétől már nagyítóval kell keresni az ilyesmit. A parapszicho-drámát egy 25 éves New York-i rendezte lent délen, Mississippi államban, a készre vágott kópiát hollywoodi stúdió, az Avco Embassy forgalmazta AZ ÖRDÖGŰZŐvel képzettársító reklám kíséretében ---

Az ellenkultúra gyermeke, ma a new age médiában dolgozó Robert Allen Schnitzer (A LÁZADÓ, 1970 - Stallone első komolyabb színészi próbálkozásával) a természetfeletti dolgok, úgymint spiritualitás, transzcendencia, ESP iránti érdeklődését  csatornázta egy realista bűnügyi thrillerbe. Horrorként a film olyan Gonoszt állít szembe a Jóval, amelynek mozgatórugói nagyon is emberiek: anyai ösztön, család utáni vágy, szeretet. Így történhet meg az, hogy a home invasion jelenet egyszerre para: te jó ég, valaki van a gyerekszobában! - és megrendítő: mégiscsak az édesanyja, aki az alkalomra a legszebb ruháját öltötte magára.

A negatív pólust két „bizarr” színész jeleníti meg, Richard Lynch (GOD TOLD ME TO, Larry Cohen para-thrillerjének messiása) és a kísérteties szépségű Ellen Barber. Az irracionális fordulatokat teljes meggyőződéssel előadó narratíva folyamán a rendező a két művészlélek karakter magas hőfokon égő viszonyát (imbolygó, arcokba mászó kézikamerázás) ellentételezi a középosztálybeli nevelőszülők kényelmembe süppedt, talán már kihűlő félben lévő kapcsolatával (kimért, nyugisabb kameramunka). A hirtelen elképzelhetetlenül borzasztó élethelyzetbe került házaspár számára az egyetlen megoldás az marad, ha meghaladják az elméjüket szűkítő, cselekedeteiket korlátozó normalitást – az egyetemen asztrofizikát tanító férjnek a metafizika létjogosultságával kell szembesülnie, a hobbiból festegető feleségnek (Sharon Farrell, akinek előző évben kannibál bébije született egy másik Larry Cohen klasszikusban) pedig teljesen át kell adnia lényét a művészetnek. A finálé lényegében természetfelettire hangolt Hitchcock-variáció, Doris Day hasonló körülmények között zongorálta ki gyermekét emberrablók karmaiból AZ EMBER, AKI TÚL SOKAT TUDOTT végén.

A THE PREMONITION az American Grindhouse Project részeként jelent meg blu-ray lemezen. A gyűjtemény három darabja közül kettőben is fontos szerepet kap a vurstli (carnival). A MALATESTA’S CARNIVAL OF BLOOD teljes egészében egy lepusztult vidámparkban játszódik, éjfélkor a kannibál carny-k a DR. CALIGARIt nézik az underground moziban. Egy hetvenes évekbeli, nonkonformista filmkészítő (mint Tobe THE FUNHOUSE Hooper) szemében nemcsak félelmetes, de ellenállhatatlanul vonzó lehetett a társadalom számkivetettjeinek menedéket nyújtó helyszín, ahol el tud vegyülni egy Richard Lynch típusú "bekötött szemmel is felismerném" figura.

Az érzékeny alakítást nyújtó Lynch mérgében eltesz láb alól egy-két szereplőt, de a konfrontáció elsősorban metafizikai síkon megy végbe, az ésszerűségre esküdő asztrofizikusok és a splatterfilmek kedvelői hoppon maradnak (rated PG). A forgatókönyv dörzsöltebb rendező tolmácsolásában bizonyára összeszedettebb alkotást eredményezett volna, kevesebb cinema veritével és több speciális effektussal. Felváltva hol naturalista, hol költői, vontatott és feszült, túlmagyaráz és homályban hagy, a THE PREMONITION az a fajta gyémánt, amit megtekintés után még csiszolgatni kell az elménkben. Így első látásra figyelemre méltónak tartom.

HORRIBLE HIGH HEELS (1996)

sokan mások, 香港 

"A Chinese TEXAS CHAINSAW MASSACRE" - hirdette a kazetta borítója. Ha jól emlékszem, egy budai idegen nyelvű videotékából kölcsönöztem ki ezt a háromkategóriás sex-action-splatter borzalmat, láncfűrész helyett sövényvágós mészárlással. A HORRIBLE HIGH HEELS (kínai cím: Emberbőrből készült magassarkú cipők) ugyanazt próbálta eljátszani a cipészmesterséggel, amit a THE UNTOLD STORY (kínai cím: Emberhúsból készült gombócok) a vendéglátóiparral. 

 

 

A borzongatás eme humán alapanyagokat feldolgozó fajtája nem  a Cat. III korszakban kezdődött, elég csak a Shaw Brothers stúdió kosztümös wuxia-horrorjára, a HUMAN LANTERNS-re gondolni. Az élelmes kínaiak mindig is tudták: amit nem ehetsz meg, abból készíts exportra alkalmas árucikket. A stáblista tanúsága szerint a filmet három rendező kalapálta össze; három suszter, akinek nem biztos, hogy a kaptafánál kellett volna maradnia.

 

A vágóhídi képsorokkal támadó főcím homázs a francia szürrealista Georges Franju Az állatok vére című 1949-es rövidfilmje előtt – mondatja velem a cinefil, de valószínűleg ez így pas exact.  A lényeg, hogy egyből a megfelelő hangulatba kerül tőle az ember, aztán kapcsolják a fő helyszínt, Lee bácsi cipőkészítő kisüzemét, ami a vágókép alapján egy toronyház felső szintjén található (többször vágnak be hongkongi utcaképet, igyekezve leplezni, hogy a városon kívül, valahol kültelken forgattak). Lee nevelt lánya kétségbeesetten próbálja megakadályozni, hogy a főnök szerencsejátékon szórja el a vállalkozás kevéske bevételét. Színre lép az ügyeletes Category III mániákus ---

A csuklyás flótás bunkósbottal leüti a lányt, a bácsikát pedig szakszerűen megnyúzza és feldarabolja a műhely udvarán. A körülményektől eltekintve jó azt látni, hogy valaki ennyire élvezi a kétkezi munkáját... Pár nap elteltével a nyomtalanul eltűnt cipész fia feljelentést tesz a rendőrségen. Ekkor akció-üzemmódra vált a film, a főfelügyelő (a kopaszodó kungfu tigris, Dick Wei) szervezett bűnözőket üldöz a városban.

Vissza a műhelybe --- 

Wong, a sebhelyes arcú alkalmazott ritka finom tapintású alapanyaggal áll elő - „szarvasbőr Afrikából, ócsó" -, az abból hasított cipellők hirtelen fellendítik az üzletet. A gyengeelméjűség jeleit mutató szereplőkkel ellentétben a néző ekkor már rég tisztában van azzal, ki a csuklyás bőrnyúzó. Wong kapcsolatban áll egy női lábbelik csempészésével (!?) foglalkozó triádbandával. „Vigyétek a rakpartra, el kell juttatni az árut Makaóra.” 

 

Rakparti jelenetén kívül Shing Fui On (rosszarcú bandafőnök, mint mindig) és a vele együtt mutatkozó Billy Chow (a másik kungfus) sehol másutt nem teszi tiszteletét a történetben. Nemrég Johnnie Toék álltak elő három párhuzamos cselekményszálon futó koncepcióval, három tehetséges rendező tolmácsolásában, egyetlen film keretén belül (TRIVISA). Akár valami ilyesmi lehetett a munkamódszer itt is, csak koncepció és tehetség nélkül. 

Wong, a mi bőrnyúzónk titkon fülig szerelmes a nevelt lányba, aki pedig bácsikája egyetemista fiáról ábrándozik, ő viszont évfolyamtársával az oldalán állít be egy ágyjelenet erejéig. 

A kék szemű kis pics@t alakító Michelle Suen Tong a hongkongi erotikus mozi fénykorában (1991-96) számtalanszor fedte fel bájait a kamerának: EROTIC PASSIONS, SEX FOR SALE, PART-TIME LADY, COME ON GIRLS, RAPE IN PUBLIC SEA, SEXY SLAYER, MAIDS OF PASSION, SEXUAL DESIRE – bocs, ezeket a címeket mindenképpen le akartam írni.

A vágyat és gyűlöletet egyaránt szító szerelmi háromszög katalizálja az eljövendő atrocitásokat. Előkerül a sövénynyíró, fehér egér, meg egy liba (ne kérdezd). ✂ csatt ✂ csatt ✂ csatt - vág közbe a hongkongi cenzorbizottság ollója. A jó bőr barátnőből cipőfelsőrész készül.

Közvetlenül utána a felbujtóvá vált hősnő degradálódik a sárga földig. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe, a sárga föld szó szerint értendő. HD felbontásban jól kivehető, ahogy a bájos színésznő karrierálma apró darabokra hullik.

A hátralévő bő fél órát egy hosszú szexjelenettel és még több drámával töltötték ki, aminek a végére a felügyelő tesz pontot a jó öreg "Nézz hátra!" trükkel. 

 

Azt hihetnénk, eljutottunk a befejezésig, pedig hátra van az alacsony költségvetésű akciófilmek utolsó mentsvára: a Nagy Kültelki Leszámolás. 

A nyeszlett egyetemista Uzival a kezében egyszemélyes hadseregként rajtaüt a High Heels bandán. A főgonosz egyik utolsó mondatát a hitelesség kedvéért angol feliratosan idézem: „My head was damaged once when I was small.” A csetepatéba becsatlakozik két rendőrnő, girls with guns pillanatokkal gazdagítva a látottakat. Egyikük a pinduri Lin Hsiao Lan alias Kung Fu Wonderchild, a tajvani akciófilm nyolcvanas évekbeli tinisztárja (A HEROIC FIGHT). A színésznőt egy évvel később az utcáról rabolják el gengszterek, háromkategóriába illő körülmények között.

 

A leopárdmintás alsógatyától kezdve mindenki józsefvárosi piacon kapható konfekcióruhákat hord,  az akciókoreográfia bénácska, a zene lopott (PHANTASM, Tangerine Dream stb.), a műfajok között ész nélkül csapongó dramaturgia értelmezhetetlen. Vizuálisan egyedül a Billy Tang modorában fogant horrorisztikus részek mutatnak fel némi stílust, de nem a RED TO KILL méltó utódjáról van szó - annyira hiteltelenül van előadva, még a libakúrás is komikus hatást kelt. 

Mindez nem változtat mondandóm lényegén: a HORRIBLE HIGH HEELS abszolút alkalmas arra, hogy műsorra tűzzük egy éjféli kanto-freakshow matinén. A produkció egyébként inkább Tajvanhoz köthető, a gyártó cég és a rendezők mindannyian odavalósiak. Egyikük, bizonyos Mao Chiang Pang felbukkan a vásznon féleszű, félmeztelen sutyerákként. Nahát, pont ilyen fazonnak képzeltem el ennek a sutyeráksának a rendezőjét ---