2020. július 30., csütörtök

Egy ügynök halála (John Saxon - TENEBRAE)


"Valószerű, mégis olyan, mint egy vakító napfényben játszódó álom, egy állandóan az üzlettel, pénzügyekkel foglalkozó irodalmi ügynök álma. 


Találkozója van, de késik a partnere. Vár rá tíz-tizenöt percet, talán egy órát is. 


A ragyogó napsütésben, az emberek között üldögélve életében először arra gondol, hogy az Életet látja maga előtt - milyen szép is az élet, nem? 


Itt ez a sok ember a maga gondjával-bajával; nemcsak a pénz meg a könyvek, hanem az a rengeteg apró-cseprő dolog, amiből összeáll az élet. 


Abban a pillanatban, amikor ezt megtapasztalja, vége van. Nem tud többé védekezni, elvesztette a keménységét; felfedezte az életet, rámosolygott, most már meghalhat."  


- Dario Argento (L'Ecran Fantastique, 1983)

2020. július 25., szombat

Dzsángó a Hargitán

Olvasó jóvoltából néhány ritkasággal bővült a 
Nemzeti VHS-Archívum

DJANGO - HOSSZÚ KÉSEK ÉJSZAKÁJA
A Hargita kazettájának borítóját kedvenc italo-rémemberünk, George Eastman uralja, ami abszurd, hiszen nem ő alakítja a "mindenre elszánt pisztolyhős Djangót" ebben az E.B. Clucher rendezte utánlövésben. A teljes borító megtekinthető a Hargita-archívumban:
Zoli rippet is küldött a kópiáról (német szinkronos!) --- 


ENDE

LADY KARATE. A Vico karatefilmje nem lehet más, mint A HARCMŰVÉSZNŐ címen egy másik szinkronnal is futó, ütő, vágó, aprító japán SISTER STREET FIGHTER

Ha hihetünk a Vertexnek, a SÁTÁNI KRISTÁLYOK amerikai kaland/akciófilm. Nem hiszünk, ezért a hongkongi szekcióba került: 
https://deliriahungaria.blogspot.com/2018/07/vhs-archivum-hong-kong-special-iii.html

Továbbra is szeretettel várok beszkennelt borítókat a listáról.

2020. július 16., csütörtök

Cinema City Co. Ltd.


A Hongkongi Filmarchívum gondozásában megjelent The Essence of Entertainment: Cinema City's Glory Days olvasása közben jött az ötlet: egy hétig kizárólag a nyolcvanas évek hongkongi közönségfilm-kultúráját meghatározó stúdió filmjeit tűzi műsorára a Cinema Deliria. Az alábbiakban az esemény tömör összefoglalója ---


A tőkeerős, ám színvonalas kantoni nyelvű filmek híján lévő Golden Princess mozihálózat megbízásából a vállalkozást három harmincas éveiben járó kungfu-filmipari munkás alapította: 
Karl Maka  
Dean Shek 
és Raymond Wong forgatókönyvíró.

A sikerre éhes trióhoz hamarosan csatlakoztak a munkatársak: 
Tsui Hark 
Eric Tsang 
és a kisnövésű Teddy Robin, 
a beatkorszak zenész sztárja. 

Tsui Hark felesége volt a "házvezetőnő", hivatalosan adminisztratív igazgató. "Az én feladatom volt a hat majomra felügyelni. Ebben az állatkertben én voltam az egyetlen, aki normális emberre emlékeztetett, aki ki tudott menni, hogy a céget képviselje." (Nansun Shi) A forgatókönyvek közös agyalások eredményeként születtek, a hajnalig tartó megbeszélések során a cselekmény szerkezetét lebontották tekercsekre, a párbeszédeket diktafonra rögzítették. A fő csapásirány: vígjátékok. Az inspiráció gyakran külföldi filmekből jött. "Ha elutaztunk, mindig vásároltunk ismeretlen filmeket videokazettán. Amikor Franciaországban jártunk, akkor francia kazettákat hoztunk magunkkal. Ha nem volt hozzá felirat, megpróbáltam elmagyarázni nekik a cselekményt." (N.S.) 


Előszeretettel alkalmaztak kezdő, vagy fiatal generációhoz tartozó rendezőket, ennek köszönhetően a kollektíva filmjei nem tűntek egyformának. Az 1980-as debütálást - LAUGHING TIMES, Chaplin Csavargójának átirata - John Woo dirigálta. Két évvel később az ŐRÜLT KÜLDETÉS már bevételi rekordokat döntött, ellenben a tajvani irodát vezető Woo a bohózataival nem hozta az elvárt sikereket. Hazatérve barátja, az innovációban élen járó Tsui Hark jóvoltából megrendezhette A BETTER TOMORROW-t - egy újabb csúcsbevételt és hírnevet hozó produkció a Cinema City portfóliójában.


A cégnél dolgozott egy másik elveszett lélek, Ringo Lam. "Még amikor Karl Maka személyesen próbálta megmutatni nekem a poénokat, akkor sem tudtam nevetni rajtuk. Bevallom, cinikus alkat vagyok, a komédia nem az én világom." Ha jól számoltam, Lam négy vígjáték megrendezése után valósíthatta meg önmagát, a CITY - PRISON - SCHOOL ON FIRE mesterhármas a Cinema Citynél készült.

A csúcsidőszakban egy raktárból átalakított stúdiójuk volt saját marketing és effekt-részleggel, a Polygrammal közösen lemezkiadót is alapítottak (Cinepoly Records). A nyolcvanas évek második felében alcsoportokra bomlott a nyerő csapat, Tsui Hark a feleségével alapított Film Workshop irodán keresztül intézte ügyeit, a Cinema City története 1990 környékén ért véget.


A válogatásom hat többé-kevésbé klasszikusnak számító címmel az első öt évet öleli fel, amely egybe esett a posztindusztriális szakaszba ért Hong Kong fénykorával. Főbb szerepekben (6/3) és a főcímdalt előadja a bajuszos kantopopsztár, George Lam ---


#1 - ALL THE WRONG CLUES (FOR THE RIGHT SOLUTION) (1981)
Programadó blődli, az újhullámmal érkezett Tsui Hark első közönségsikere. Egyik szemem nevet, a másik, amelyik látta Tsui előző filmjét, a DANGEROUS ENCOUNTER-t, sír a kosztümös hollywoodi gengszterfilmek kanto-paródiája láttán. Semmiféle helyhez-időhöz köthető nincs benne, olyan, mint egy megelevenedett rajzfilm, mégis fergetegesen tükrözi vissza a kelet és nyugat találkozásából létrejött modern Hong Kongot. Majd megszakadt, hogy kiszolgálja a fizető néző kénye-kedvét, ettől kezdve minden moziplakáton és előzetesben ott volt a reklámszlogen: 
"Cinema City produkció - nézői elégedettség garantálva"

#2 - ACES GO PLACES (1982)
A Cinema City Szellemiség diadala, a nagyszabású produkció, ami azon nyomban a Golden Harvest fő riválisává tette a stúdiót. Az export változatból egy tekercsre való anyagot (20 perc) kivágtak - senki sem vette észre. Bármiféle kritikai támadás úgy lepattan róla, mint Bud Spencerről a pofon, az ŐRÜLT KÜLDETÉS 1 ott és akkor bebizonyította, hogy a "kungfuzós" hongkongiak ha nagyon akarják, le tudják győzni Hollywoodot, méghozzá a saját high concept fegyverével.  

#3 - LIFE AFTER LIFE (1981)
A CC jóformán egyetlen elejétől a végéig komor hangvételben lezajló természetfeletti horrorja, pedig ők aztán pszichothrillerből is képesek voltak vígjátékot kifacsarni (lásd HE LIVES BY NIGHT). A film az akkori újhullámos vonulatba illeszkedik: alaposan átgondolt audiovizualitás, sorsszerűséget kihangsúlyozó történet, pesszimista befejezés. A művészi ambíciókat dédelgető Peter Yung több játékfilmet nem rendezett a stúdiónak.

#4 - ESPRIT D'AMOUR (1983)
Ringo Lam Alert! Az eredetileg megbízott rendezőt menet közben leváltották és az elsőfilmes Lamot ültették a helyébe. A romantikus családi horrorkomédia a maga idejében a műfaj legkedveltebb darabjának számított. A modern Chinese Ghost Story első fele tündéri, ahogy a Cinema City műhelyéből kikerült forgatókönyvekre jellemző csattanós párbeszédeken és szépen fényképezett képsorokon keresztül kibontakozik a cselekmény a biztosítási ügynökről, akit megkörnyékez a szörnyethalt fiatal lány kísértete. Aztán feltorlódnak a komikus közjátékok (ezeket Karl Maka saját kezűleg intézte), végül kihívják az ördögűzőt; a hisztérikus finálé méltó a rendező híréhez. Nyilván nem lehet egy lapon említeni az ON FIRE-sorozattal, de kellemes emléket hagy maga után.

#5 - THE HAPPY GHOST (1984) 
A tanulmányban olvasom, hogy eme középiskolás lánykákat parádéztató tinivígjáték volt az egyik főnök, Raymond Wong álomprojektje. Lock up your daughters, itt jön Wong a címszerepben! Ha a tisztelt bíróság eltekint a kissé pedós felállástól és a bárgyú poénoktól, akkor minden hepi. Főleg a producer lehetett boldog az alacsony költségvetésű film minden elképzelést felülmúló nézettségi adatait látva. A folytatásoktól (az egyiket Johnnie To rendezte) egyelőre megkímélem magam.

#6 - BANANA COP (1984)
Brit gyarmati útlevél ellenére kevés hongkongi stáb vette a fáradságot, hogy Londont válassza helyszínül. Hála az oda született rendezőnek (a Delirián többször méltatott Leong Po Chih), a Gerrard Street környékén bonyolódó thriller-vígjáték egész otthonosan mozog a terepen. George Lam elangolosodott banánzsaruja (kívül sárga, belül fehér) és a hongkongi börtöntöltelék törpe (Teddy Robin) közös kalandja a kínai negyedben szívet melengető humanizmusával nyeri el kis Cinema City fesztiválom fődíját.


Nem maradt más hátra, mint hogy valahonnan levadásszak Teddy Robin albumokat. A kétezres években megjelent cédéjén zenésztársaival újra feljátszotta filmslágereit. (Teddy Goes to the Movies)