Ferdinando Merighi, olasz-NSZK giallo
Egyik kezemben rugós kés,
a másikban kard,
a harmadikban meg egy bűnügyi franciarémes, amely bizonyítja, hogy '68-at követően Nyugat-Európa morális hanyatlása visszafordíthatatlanul elkezdődött. Nevezzük nevén a felelőst: Dick Randall.
A New Yorkból útnak indult producer a hitelezői és az adóhivatal elől menekült át Rómába a hatvanas évek elején. Kezdetben erotikus mondo-filmekben és szexkomédiákban utazott, egy ízben Mario Bavának is beindított egy projektet (FOUR TIMES THAT NIGHT). A hirtelen megnövekedett giallo-kereslet szülte FRENCH SEX MURDERS-hez nem kevesebb, mint négy szexbálványt és egy - nem viccelek - professzionális Humphrey Bogart imitátort szerződtetett le.
A New Yorkból útnak indult producer a hitelezői és az adóhivatal elől menekült át Rómába a hatvanas évek elején. Kezdetben erotikus mondo-filmekben és szexkomédiákban utazott, egy ízben Mario Bavának is beindított egy projektet (FOUR TIMES THAT NIGHT). A hirtelen megnövekedett giallo-kereslet szülte FRENCH SEX MURDERS-hez nem kevesebb, mint négy szexbálványt és egy - nem viccelek - professzionális Humphrey Bogart imitátort szerződtetett le.
Így vagy úgy, az imitáció volt Randall kenyere. Miután megvetette lábát a Távol-Keleten, a Bruce Lee klónokkal támadó kungfu filmjeivel nem kevés pénzt keresett össze. Randall a kamera előtt is szerette megmutatni magát, innen tudható, hogy a fazon pontosan úgy nézett ki, ahogyan egy tőről metszett exploitation-producert elképzelünk ---
Kifogástalanul rossz ízlését illusztrálandó, néhány cím találomra: GOLA PROFONDA NERO (A fekete Mélytorok), SUPERSONIC MAN (szeperhősös), HORROR SAFARI (kannibálos), PIECES (slasheres). Egy róla szóló portréból kiderül, fizetésnap aktatáskában hozta a készpénzt a forgatásokra; egyszerre három céget működtetett, három telefonszámmal; többször meg akarták ölni, de valahogy mindig sikerült élve elhagynia az adott országot. Szerette a pornómagazinokat, a kínai kaját, és cimborája volt az igazi Bruce Lee.
A CASA D’APPUNTAMENTO (kupleráj olaszul) egy párizsi bordélyház körül bonyolódik. Mádám Kolett „masszázsszalonjában” brutálisan meggyilkolnak egy prostit; Franszin fejét minden jel szerint Antoán, a veszett gorillaként viselkedő piti bűnöző csapta szét a keze ügyébe került állólámpával. A bíróság a fiatalembert gijotin általi halálra ítéli (csak szólok, hogy a film kortárs közegben játszódik), mire fel az a tárgyalás befejeztével elátkoz mindenkit, akit felelősnek tart sanyarú sorsáért. Útban a börtönbe, Antoánnak sikerül megszöknie, menekülés közben levágja a fejét egy teherautó platója. Az ügyben eljáró bíró ismerőse, Waldemar professzor elkéri a fejet, hogy laboratóriumában tudományos kísérleteket végezzen rajta. Nézze professzor, megmozdult a szem!
„Antoán átka” hamarosan lesújt, a bordélyházhoz köthető gyilkosságok folytatódnak. Racionális ember lévén a nyomozó (Robert Sacchi, egy amerikai Bogart-utánzó művész) meg van győződve róla, hogy ártatlan embert ítéltek el, és hogy a kapucnis, fekete kesztyűs gyilkos neve M betűvel kezdődik.
Hmmm...
Vagy inkább duplavével?
A tettes kiléténél is egyértelműbb, hogy a forgatókönyvet úgy gányolták össze, hogy minden sztárnak meg legyen a saját, külön bejáratú magánszáma. Anita Ekberg a bordélyház ügyvezetője,
Rosalba Neri francia sanzont ad elő. Viens avec moi / viens avec moi... Jövök!
Evelyn Kraft (később a Shaw Brothers King Kong utánzatának, a MIGHTY PEKING MAN-nek a szexbombája) Waldemar lányát, Eleonorát alakítja.
A lányba fülig szerelmes a prof asszisztense, az apai szigor azonban nem engedi meg, hogy egymáséi lehessenek a fiatalok. A sok mellékszál közül ez a Poe novellák címszereplőinek a neveivel dobálódzó ("Eleonora szép volt, mint az angyalok") melodráma a végére elnyeri értelmét, nem úgy, mint a film természetfeletti képzelgései a síron túli bosszúról, amit vörös heringként dobtak bele a krimi közepébe.
A véres effektek a majdani Oscar-díjas Carlo Rambaldi kezei közül kerültek ki. Prof. Rambaldit (így van kiírva a stáblistára) egy korábbi giallo élethű trükkjei miatt bíróság elé citálták - ez a veszély itt nem fenyegette. A kópiát a majdani Deliria-díjas Bruno Mattei vágta készre. Talán éppen neki köszönhető, hogy az amúgy csapnivalóan megrendezett, fényképezett, írt (stb.) film nem válik unalmassá, vagy ha igen, akkor az itt-ott előforduló pszichedelikus vágástechnika biztosan felrázza a lanyhuló figyelmet. Ilyenkor a korabeli giallo-előzetesekből átvett módon a felvételt szolarizálták és átszínezték.
További szerkesztési bravúr, hogy az első és utolsó három perc lényegében ugyanaz, az így megspórolt pénzt el lehetett költeni italra és cigarettára (mindenki megállás nélkül dohányzik). A jogdíj fogalmát nem ismerő Mattei (HELL OF THE LIVING DEAD) hangvágóként Bruno Nicolai szerzeményeiből szemezgetett, a főtéma jogos tulajdonosa az ALL THE COLORS OF THE DARK. Sergio Martino giallója nagyságrendekkel színvonalasabb, viszont abban nem „Humphrey Bogart” nyomozott. Márpedig a bizarr szereposztás is lehet fegyvertény, ebből a szempontból a FRENCH SEX MURDERS túlteljesíti magát. A nyugatnémet társproducerek a berlini bulibárónak, Rolf Edennek írattak egy testhez álló szerepet, ő az éjszakai klub nőcsábász tulajdonosa ---
Rolfi annyira fasza csávó, hogy csuklóból kiüti az izomember Gordon Mitchellt - egy másik hatalmas arc, akit egyetlen jelenet kedvéért meghívtak a buliba.
Jess Franco filmjeit boldogító Howard Vernon is csoda egy pofa, az íróasztalát díszítő ereklye nemkülönben.
További szerkesztési bravúr, hogy az első és utolsó három perc lényegében ugyanaz, az így megspórolt pénzt el lehetett költeni italra és cigarettára (mindenki megállás nélkül dohányzik). A jogdíj fogalmát nem ismerő Mattei (HELL OF THE LIVING DEAD) hangvágóként Bruno Nicolai szerzeményeiből szemezgetett, a főtéma jogos tulajdonosa az ALL THE COLORS OF THE DARK. Sergio Martino giallója nagyságrendekkel színvonalasabb, viszont abban nem „Humphrey Bogart” nyomozott. Márpedig a bizarr szereposztás is lehet fegyvertény, ebből a szempontból a FRENCH SEX MURDERS túlteljesíti magát. A nyugatnémet társproducerek a berlini bulibárónak, Rolf Edennek írattak egy testhez álló szerepet, ő az éjszakai klub nőcsábász tulajdonosa ---
Rambaldi professzor fx-laboratóriumában tárolt múmia majd Dario Argento mesterművében fog kulcsszerepet kapni.
Ha végeztünk a Francia szexgyilkosságokkal, ne a DEEP RED-et tűzzük műsorra, hanem egy másik Dick Randall-produkciót, a GIRL IN ROOM 2A-t. A kettőssel olyan tömény euro-deliria élménnyel gazdagodunk, amit még sokáig meg fogunk emlegetni.
