2011. augusztus 31., szerda

EGY SZITAKÖTŐ MINDEN HULLÁNAK (1973)

Leon Klimovsky, spanyol

(Kísérleti jelleggel a bejegyzésben magyarul fognak szerepelni a filmcímek, hátha ez megkönnyíti az eligazodást az internet mindenféle jöttment nemzetek nyelvén íródott bábeli zűrzavarában.)

Három spanyol giallo minden Deliria-olvasónak: a 7 GYILKOSSÁG A SCOTLAND YARDNAK és az EGY TÖRÖTT BABA KÉK SZEMEI után íme, a harmadik giallo alla Naschy ! Amennyiben kezdeném megint elviccelni a dolgot, nyugodtan szólj rám, elvégre a Deliria nem kabarészínház, hanem értő közönségnek szóló, szakirányú mozgóképkulturális weboldal, vagy mi. 


A BORZALOM FELKEL A SÍRJÁBÓL nemzetközi sikerét követően katalán "horrorgyárrá" váló Profilmes produkciós cég ezúttal a helyszínt sem bízta a véletlenre: bezony, a sárgafedelű műfaj őshazájában, Olaszországban járunk, annak is Milánó nevű városában, ami – nem csalás? nem ámítás? – sokszor igencsak hasonlít Barcelona mediterrán növényzetű külvárosára. Útravalónak hallgassuk meg, mit is mondott eme saját maga forgatókönyvelte produkcióról az önértékelésből mindig jelesre vizsgázó súlyemelő kötőjel színész zárójel európai horrorikon : „Azt hiszem, ez a legszofisztikáltabb, legkikristályosultabb thriller az egész spanyol filmtörténetben.”


A kemény öklű Scaporella felügyelőnek (Naschy) fel van adva a lecke: egy sorozatgyilkos a város erkölcsi nullái között szedi hulláit, kézjegy gyanánt hátrahagyva egy-egy vérben áztatott műanyag szitakötőt. Címbe belerakható giallós állatmotívum kipipálva, a hozzá kitalált káldeus história középkori rituálékról pedig a spanyol (vakhalottas) rémületek mítoszmániájának tesz szívességet.


A fekete kesztyűs, profondo rosso pantallós erkölcscsősz ténykedése amúgy nem különösebben van ellenére a reakciós Scaporellának, aki a kábszeresek és kurvák köreiből kikerült áldozatokat egy ízben nemes egyszerűséggel „szemeteknek” nevezi. Ám amikor egy hippi-szexparti szétbaltázása közben a főkapitány fiát is kivágják, a helyzet forróvá válik. A felügyelőnek rajongói leveleket küldözgető asesino ekkor követi el első baklövését: a tetthelyen felejti kabátjának egyik gombját.


Nem akármilyen gombról van szó! Röltexben nem kapható, rendelésre készült exkluzív divatcikk – lenyomozható, ahogyan a szakmában mondják. A divat világába bejáratos Scaporelláné (az olaszok sikolykirálynője, Erika Blanc eme hispán kóceráj egyetlen hiteles giallo-tényezője) női intuíciója végül több eredménnyel szolgál, mint rendőr férjének fafejű gondolatmenetei. A gombhoz varrt szálak muzulmán emberkereskedőkön és neonáci rockereken át az elit képmutató közegébe vezetnek, azzal a giallista ideologizálással, miszerint a társadalom alja és teteje egymáson élősködve hempereg a dekadenciában.


A Sat1-en annak idején gyakorta műsorra tűzött spanyol kriminek fő szórakoztatási faktora abból az igyekezetéből adódik, amivel megpróbál észrevétlenül beépülni az igazi giallók közé, bármi áron. A zene olyan Mario Bava krimikből van elcsenve, mint a HAT HALOTT MODELL vagy a VÉRÖBÖL, a gyilkos ars poetikáját - Anya, Bűn, Halál - ékes olaszsággal festi fel a falra.


Ez a "szimulákrum" koncepció papíron emlékeztet a nemrég készült, a műfaj jellemzőit fetisizáló belga AMER-re, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt művészi hátsó szándéknak a nyomát sem találjuk. A SZITAKÖTŐ tisztességesen sumák üzletkötőként ugyanazt az árut kínálja, amit az olasz konkurencia. Csak hát a színvonal, az hibádzik...


A giallo-leckét nem ennyire szó szerint bemagoló Carlos "TÖRÖTT BABA" Aured próbálkozása után a Naschy SC másik csatára, León Klimovsky is bebizonyítja, hogy a krimirendezés nem kifejezetten az ő területe. Szavakkal nehezen meghatározható stílusa kiválóan működik egy bizarr vámpírfilmnél (A DRACULA-SZÁGA) vagy egy annál is bizarrabb sátánista horrornál (A HOLTAK LÁZADÁSA), a giallóközegbe azonban látványosan beletörik a baltája. A rendezés gyakorta "tévéjátékos", a suspense fokmérője alig-alig mozdulgat, a gyilkossági jelenetek leginkább kacarászásra adnak okot. Ahogy az áldozatok beledőlnek a bukszusba, hát az valami csodás.


Mindebben természetesen Naschy naív, túl sok „beszélő fejet” felvonultató szkriptje is tettestárs, ráadásul pofátlanul nyúlja a HETEDIK high concept sorozatgyilkosát, beleértve a slusszpoént, ami itt a film közepén van elsütve. (Most mondják, a HETEDIK 1995-ben készült - és akkor?) Bedobozolt fejeket találhatunk a BORZALOM FELKEL A SÍRJÁBÓL, 7 GYILKOSSÁG A SCOTLAND YARDNAK és a KARMAZSIN - A LEVÁGOTT FEJŰ EMBER című Delirián szerepelt Naschy-filmekben is, így nyugodtan kijelenthetjük: visszatérő motívumról van szó, melynek jelentőségét egy későbbi bejegyzésben fogom kicsomagolni.


A szeparált fejet az étkezőasztalon és egy ügyetlenül kivitelezett kézlevágást leszámítva nem annyira durva, mint azt ’73-as keltezése alapján várná az ember. Mezítelen nőt még csak mutatóba sem mutatnak, legfeljebb hátulról, stratégikusan elhelyezett ruhadarabokkal takargatva. Inspettore Deliria nyomozása kiderítette az ide vonatkozó turpisságot: a hozzám eljutott „felöltöztetett” verzió anno a Franco tábornok mitugrászai által felügyelt spanyol piacra készült.


A Profilmes, követve az akkori spanyol exploitation-gyakorlatot, két változatban forgatta le filmjeinek sikamlósabb jeleneteit, amelyek közül a meztelenséget tartalmazó tekercseket külföldi forgalmazásra küldték ki. A hátramaradt negatívot a belügyminisztérium utasítása szerint a labornak el kellett égetnie, így ezen filmeknek a vágatlan, spanyol nyelvű változatait legfeljebb csak toldozgatással lehetne restaurálni.


Az eredeti negatív ma már nem minden esetben fellelhető, a DOKTOR JEKYLL A FARKASEMBER ELLEN (fenti képpár) amúgy kiváló Mondo Macabro dvdje például a spanyol szoft változatot tartalmazza.

A kis cenzortörténeti kitérő után lássuk a medvét, azaz Paul Naschyt, aki - kilépve a rémdrámák archaikus világából - egy tőle szokatlan, polizieszkós szerepben látható. A megállás nélkül szivarozó, keményfejű figurinót a hozzá hasonlóan komoly sportolói múlttal rendelkező Lino Venturáról, a francia gengszterfilmek nehézemberéről mintázta meg.


Naschy tekintélyes méretű mellkasán kívül végre megvillanthatja ritkán kihasznált humorérzékét is, összjátéka Erika Blanc-kal a SZITAKÖTŐ szerény örömforrásainak egyike. A házastársi idill közben megleshetjük Naschyt spagettit főzni, szalámit majszolni, és – ez a legjobb - habfürdőzni szivarral a szájában, miközben signora Blanc szivaccsal kényezteti a hátát. La vida loca!


Nem mernék megesküdni rá, de mintha lenne a cuccban valami paródiaszerűség, a műfajokkal való kekeckedés is. Ott a felejthetetlen vidámparki jelenet, melyben az egyik gyanúsított, egy transzvesztita gengszter összefut a rendőrökkel. A travi az őt üldöző zsernyákok elől felpattan a hullámvasútra, azzal akar elmenekülni a helyszínről (nem sikerül).


Valamivel kifinomultabb játékosság jellemzi a befejezést, aminek suspense-zenéjét a felügyelő saját kezűleg állítja le, köszönhetően annak, hogy a soundtrack a gyilkos rejtekhelyén lévő lemezjátszóból szólt! (Ezt a trükköt később Argento is alkalmazni fogja a SÖTÉTSÉG-ben.)


Ha eddig nem derült volna ki, a pizza alakúra sütött paellát csakis azok a megátalkodott eurokulterek fogják tudni egészséggel elfogyasztani, akik - előre felkészülve a megpróbáltatásokra - Naschy egyedülálló filmográfiája felől közelítik meg ezt a bénácska, de kétszeri megtekintés után már szimpaticóvá váló kis giallót. A többieknek se kép, se hang, csak egy tucatnyi fura alak a liftből ---