DEJA VU IN BUDAPEST (1990) exkluzív kiadás

Mindannyiunk kedvenc hongkongi tévéfilmjét immáron magyar felirattal is meg lehet tekinteni. A műsorszámot a 18. perctől a Magyar Turisztikai Ügynökség támogatja.

Padödö ℗ Hungaroton

~2GB kanto + fix hunsub MP4:

https://drive.google.com/file/d/1c8PKhC2gP5hfp-DQK5UwIEZstFhahDl4/view?usp=sharing

Wendigo: Wrath of Magyar Optikai Művek

Every minute we wait

 the Wendigo grows

  

 

 

You have defeated the evil and
you are free to go for now.
But remember, the Wendigo's
spirit only rests.
And there may come a day when
you are called upon again.

 

FROSTBITER - WRATH OF THE WENDIGO
(1988 Michigan, USA)

LAURIN (1988)

A magyar filmgyártás a LAURIN-nal került a legközelebb ahhoz, hogy egy horrorfilmet küldjön a nemzetközi porondra. A mindössze 25 éves német elsőfilmes rendező irányításával készült NSZK-magyar társprodukció jóllehet nálunk forgatott bérmunka volt, de a színészektől a vágón át az operatőrig a stáb jelentős része a hazai színeket képviselte.

Külföldi forgalmazás reményében a forgatáson angol vezérhangot használtak, a fonetikusan felmondott szöveget az utómunkálatok során angol anyanyelvű szinkronszínészekkel újravették. Az angol verziót a brit Redemption jelentette meg VHS-en a kilencvenes évek közepén, amikor egy Jess Franco filmeket tartalmazó csomag részeként megkapták a német jogtulajdonostól. Magyar változat soha nem készült, még a televízió megbízásából sem, ami már csak azért is szomorú, mert nem mindennap láthatjuk Szamócát pedofil, homoszexuális gyerekgyilkosként  (takarásban szpojler).

A  "pszichoszexuális tündérmese" egy múltszázad eleji észak-német falucskában játszódik, a hegyhátból kiemelkedő építményben Hollókő várát, a címszereplőben Szinetár Dórát vélhetjük felismerni. A kilenc éves Laurin tolószékhez kötött, alkoholizáló nagymamájával (Temessy Hédi) egyedül marad a családi házban, miután édesanyja szörnyet halt egy titokzatos balesetben, tengerész apja (Derzsi János) pedig hosszú hajóútra távozott. Laurin egyetlen barátja Stefan, a félárva osztálytárs (Tóth Barnabás), akit diáktársai előszeretettel terrorizálnak, mígnem új tanító érkezik a faluba. A tengerészettől leszerelt Van Rees úr (Eperjes Károly) rögtön felkelti az apahiányban szenvedő Laurin figyelmét, de a snájdig férfi inkább a matrózruhába bújtatott Stefan iránt mutat érdeklődést. Anyja halála óta Laurint rémálmok gyötrik, főszerepben a helyi sorozat-gyerekgyilkos vonzáskörzetébe került kisfiúkkal és a síron túlról beköszönő anyjával. Amikor Stefan eltűnik, a kislány a Zsákos Ember nyomába ered...

A kerekerdővel, öregtornyú várkastéllyal, temetővel szegélyezett film mágikus realista világát a képzelet és valóság közösen teremti meg. A fantázia a mesekönyvön nevelkedett gyermeki képzelet műve, a valóságot egy démonaival küzdő szörnyeteg uralja. A szörnyeteg, aki gyerekként maga is a gonoszság áldozatává vált, felnőttként pedig a tisztelet maszkja mögé bújva próbálja visszafojtani beteges hajlamait, mindhiába. Journey into death - az angol alcím utazását a világra kíváncsi gyermek teszi meg, az út a szülők elvesztéséből fakadó rémképeken át a Halállal való találkozásig tart.

Az egyik csúcsjelentben az őzike tekintetű Laurin benyit egy ajtón, és besétál a SÓHAJOK kulisszájába. Dario Argento a főszerepet egy gyermeki bájjal rendelkező felnőtt nőre osztotta. Robert Sigl rendező olyan gyerekszínészt keresett, akinek gyermeki bájából már kiolvashatóak a felnőtté válás szomorkás jelei. Mert a LAURIN többek között allegorikus felnövéstörténet akar lenni, a maga módján pont mint az előzőleg tárgyalt PHANTASM - egy másik huszonéves rendező munkája. Jobb is így, elvont síkon értelmezni, mert konkrét krimiként nem sok fejtörést okoz, elvégre gyerekjáték kitalálni az elkövető kilétét. A végig sejtelmes, melankolikus hangulatú film az utolsó tekercs során játssza ki suspense-kártyáit (Laurin a gyilkos barlangjában), a meglepően brutális végkifejlettel a rendező valószínűleg az elszenvedő és a szemtanú kettős tragédiáját kívánta nyomatékosítani. Ahogyan a hajdani popsláger megénekelte a szülők által hátrahagyott, hirtelen felnőni kényszerülő gyermek sirámát: Nincsen rémesebb, mint egy tönkretett lakás / Így hát buli után most takarítás.

A sötét romantikába ágyazott horror-thriller jellegzetesen európai ambíciókkal készült, azaz a szerző hagyományos elbeszélésmód alkalmazása helyett a formatudatosságra, az audiovizuális benyomásokra esküdött fel. Az elsőfilmes buzgalom a nyolcvan percet lényegében végigburkolja szimbóleummal, a kellékeknek (távcső, mesekönyv, fotográfia) "lelkük" van, a kosztümöknek színkódjai. Az amúgy kőkemény tabukat karistoló film kifejezésmódja ellenérzéseket válthat ki a kedélyeket durvább eszközökkel borzoló horrorfilmekhez szokott nézőből. "Olyasfajta film, amit csak a művészmozik ínyencei tudnának szeretni, vagy egyáltalán tolerálni" - írta a vontatottságra panaszkodó kritikus a Flesh and Blood magazinban. A rendezővel készült interjúban filmes mintaként a THE INNOCENTS kifinomult pszichológiai gótikája lett megemlítve, de a LAURIN részleteiben nem áll távol egy Mario Bava rendezte kísértetsztoritól sem. Bizonyos stílusjegyek, illetve maga a mystery témája - vidéki katolikus közegből sarjadt gyilkos perverzió - Pupi Avati nevét juttatták az eszembe. Több olasz giallóhoz hasonlóan a bűn ősforrása egy egyházi figura (Kátay Endre, a társulat Over Acting-díjas művésze) romlott lelkületében keresendő.

A fantasztikum korabeli állását tekintve a LAURIN a lehető legrosszabbkor látta meg a napvilágot, az ifjú rendező nagyjátékfilmes pályafutása ott és akkor véget is ért. Harminc évvel később érzésem szerint nagyobb esélye lesz arra, hogy megtalálja értő közönségét - erre találták ki a nemrég megjelent, német nyomású Blu-ray/DVD-t. Az utóbbi évek legszebb borítójával ellátott kiadványa már-már zavarba ejtően gyönyörű minőségű képpel kényeztet, a filmhez választhatunk angol vagy francia feliratot. A külön lemezt igénybe vevő extrákban több magyar résztvevő is megszólal. Jancsó Nyika operatőr keserűséggel a hangjában adja tudtunkra, hogy a hazai bemutatót a magyar fél szabotálta el az irigységével, egy hamvába holt filmsztár-karriert (Szinetár Dóra) és a hivatalos döntéshozók által a mai napig elutasított műfajt hagyva hátra. Mondanom sem kell, hogy aki áhítozik egy "ungarische horrorfilm" után, aminek ráadásul nem elhanyagolható, többszöri újranézéssel kibányászható értékei vannak, annak ajánlott beszereznie a gyűjteményébe.

(A bejegyzést a Bildstörung kiadó támogatta, de a szíves 
közreműködésük nélkül is megszületett volna az írás. Wirklich!)

DER TURM DER VERBOTENEN LIEBE (1968)

NSZK-francia-olasz kosztümös kalandfilm erotikával, horrorral és Tordai Terivel fűszerezve

Tordai a Neue Delta osztrák filmgyártó vállalattal állt szerződésben, rajtuk keresztül vált nyugat-európai sztárrá a talpraesett kurtizán, Frau Wirtin, alias Szexi Suzanne szerepében. A német közönségfilm ciklusait gyarapító (Karl May-ciklus, Edgar Wallace-ciklus, Frau Wirtin-ciklus) pajkos-kosztümös vígjátéksorozat 1967-1971 között futott le Franz Antel, alias Franszoá Legrand rendezésében. Terike kedvenc osztrák rendezőjének eme munkáját azonban nem a Neue Delta, hanem a germán exploitation úttörő producerének, Wolf C. Hartwignak a cége, a Rapid Film gyártotta (siehe auch KARATE, KÜSSE, BLONDE KATZEN). Az Egyesült Államokban Sikoltó szüzek tornya címen forgalmazták.

A tiltott szerelem tornya (eredeti német cím) Magyarországon készült a Dunakanyarban, a Vajdahunyad váránál és a filmgyár területén. Ahogy szerte Európában, úgy nálunk is reneszánszukat élték a történelmi kalandfilmek (Tenkes kapitánya; Egri csillagok), éppen ezért erős kétségeim vannak afelől, hogy az impozáns belsőket és a Süsü, a sárkány kulisszáira emlékeztető középkori díszletvárost kizárólag ennek a kis produkciónak a számlájára húzták volna fel. 

Vajdahunyad vára (Városliget):

Egyetlen stock-shot vágókép erejéig feltűnik egy másik ismerős kastély is:

https://deliriahungaria.blogspot.hu/2009/10/schloss-baron-von-blood.html

A daliás francia főszereplő tejfelesszájú jobbkezét a pályakezdő Kosztolányi Balázs játszotta,

aki itt éppen Tordai Terinek örül.

Kosztolányinak sem elöl, sem hátul nem írták ki a nevét a stáblistára, pedig övé a második legfontosabb férfiszerep, amíg ki nem vonják a forgalomból. Az akkori kultúrpolitikai viszonyokat ismerve egy ilyen kapitalista "szexfilmben" való részvétellel valószínűleg amúgy sem dicsekedhettek nyilvánosan a hazai színművészek. A viele andere között mellékszerepben láthatjuk még Mécs Károlyt,

valamint Markos Györgyöt,

aki itt szintén Tordai Terinek örül. És akkor ledobta magáról a törülközőt... Hát nem két csehszlovák államvédelmi elvtárs ugrott ki belőle?! (nevetés, taps)

Markos ifjúkorában igen jól festett a vásznon - ő alakítja a királyné udvari festőjét. De komolyan: akár filmsztár is válhatott volna belőle, ha nem bohóckodja el a karrierjét. /Haláli jelenete vitrinkártyán itt./

Adódik a kérdés, vajon az ungarische közreműködésen túl találunk-e elegendő indokot arra, hogy a muzeális jellegű darabot kirángassuk a feledés homályából?

Először is gótikus horrorként, ahogyan az USA autósmozijaiban próbálták eladni, inkább csak jóindulattal lehet értelmezni. Az első öt perc ígéretes: vörös kámzsás gyilkosok a vártoronyban, félmeztelen íjásznő, folyóba dobott hullák - mintha egy középkori Edgar Wallace Krimibe csöppentünk volna. Aztán a kardforgató romanticizmus válik a meghatározóvá, miközben azért az egészet továbbra is átszövi a sorozatgyilkosságokkal szegélyezett pikantéria. 

Az impotens király távollétében a nimfomániás Burgundi Margit királyné (Tordai Teri) és két udvarhölgye inkognito nemes ifjakat csalnak fel a vártoronyban berendezett hálószobáikba. Az orgiákat követően a Lotaringiai herceg embereinek segédletével az alkalmi szexpartnereket megölik és a Szajnába vetik. Az angol címben szereplő "virginek" hallatán tehát kivételesen ne lenge öltözetű lánykákat képzeljünk magunk elé, hanem szűkgatyás legényeket. Főhősünket, a még véletlenül sem szűz Buridan kapitányt is lépre csalják egy forró éjszaka ígéretével, de mivel Franciahon legügyesebb Jean Marais-imitátoráról van szó, neki sikerül elmenekülnie a tetthelyről.

A párbajtőrözés és az ablakokból való ki-be ugrálás bajnoka később felismeri az álarcos csábítók egyikében egykori kedvesét, a királynőt. A hajdanán ártatlan virágszálnak induló teremtés a saját apját ölette meg, hogy a trón közelébe jusson. A botrányt tovább tetézi húsz évvel korábbi szerelmük eltitkolt gyümölcseinek felbukkanása. A testvérpár, Philippe (Kosztolányi) és Gautier (Markos) a tudtuk nélkül a saját anyjukra gerjednek rá a "tiltott szerelem tornyában". Jó royalistaként a kapitánynak nemcsak a király becsületét kell helyreállítania, de a történet bajba került szűzkisasszonyát, Blans Düboát (Uschi Glas - 7 VÉRFOLTOS ORCHIDEA) is ki kell mentenie az erkölcsi fertőből.  Hogy aztán jól megba...rátkozhasson vele.

Alexandre Dumas A Nesle-i torony című történelmi színdarabja alapján több francia film is készült, a leghírhedtebb közölük az 1955-ös változat. A cape et d'épée (kosztümös, kardozós, romantikus) kalandfilmekbe nem illő erkölcstelenségeivel A LA TOUR DE NESLE bemutatásakor közfelháborodást keltett.

Truffaut így írt róla: "Az erotikát tekintve messze túlment mindenen, amit addig látni lehetett. A filmek morális elbírálását végző Katolikus Központnak ki kellett találnia egy új besorolást, amivel figyelmeztetni tudták a szülőket, nehogy a gyerekeik véletlenül megnézzék." Franz Antel ennek a bő tíz esztendővel korábbi botrányfilmnek a remake-jét készítette el. Bár manapság ebben a formájában újramesélve megint vállalhatatlan lenne, 1968-ban, a mozikban is zajló szexuális forradalom hajnalán pár fedetlen kebel vagy fenék, kis vérfertőző intrikával megspékelve aligha verhette ki az erkölcsi biztosítékot - itt a Deliria Katolikus Központban maximum 14-es karikát kapna. Hasonlítsuk csak össze a HEXEN BIS AUFS BLUT GEQUÄLT-tal - csupán egy év választotta el a kettőt, mégis micsoda különbség!

A nemzetköziség jegyében a németesen konvencionális rendezést az olasz operatőr ruházta fel némi stílussal, a franciásan frivol hölgyek leruházkodása ízléses keretek között maradt. Ha horroristák és libidomániások igényeit nem is fogja kielégíteni, túlbonyolított kalandfilmként nincs igazán szégyenkezni valója. Buridant, a javíthatatlan szoknyapecért arcpirító pimaszsággal (és perfekt séróval) alakító Jean Piat a Lagerdére lovag kalandjaival aratott sikereket a magyar tévénéző hölgyek köreiben, amikor 1977-ben leadták a '67-es keltezésű tévésorozatot. "Terry Torday" férfi rajongói pedig annak örülhetnek, hogy a vezényszóra vetkőző művésznő a szépsége teljében lett megörökítve, ráadásul egy tőle szokatlan, Báthory Erzsébetre emlékeztető negatív főszerepben. Itt megint egy pikáns kép következne, mondjuk az, amelyiken Tordai félmeztelenül íjászkodik, de én inkább az olasz moziplakáthoz készült grafikát választottam ---

A bejegyzés végére csak megválaszolódott a kérdés: hát persze, hogy érdemes volt kirángatni a feledés homályából, máskülönben nem született volna meg a bejegyzés! Amennyiben a filmet valamilyen oknál fogva a saját szemünkkel akarnánk megnézni, akkor ennek legegyszerűbb módja a német nyelvű, interneten keresztül sugárzott kópia:
http://www.antel-filmarchiv.at/filmclub/der-turm-der-verbotenen-liebe/

Franciákkal és olaszokkal összefogva a német producer mindeközben egy másik pikáns Dumas adaptációt is tető alá hozott a Magyar Filmgyártó Vállalat Nemzetközi Stúdiója közreműködésével. Ez volt a LADY HAMILTON.

 

Petőfi Népe, 1968. július 

 

 

 

 

A filmben kisebb szerepet kapott Básti Lajos és Máthé Erzsi. Az akkori újságok tele voltak a hírrel ("Michele Mercier, a világhírű filmsztár Budapesten forgatja legújabb filmjét!"), de hogy a hazai mozik bemutatták volna a produkciót, arról nincs hírem.

THE SPIDER LABYRINTH (1988)

Gianfranco Giagni, olasz

Anno 1987-88, Dario Argento (THE CHURCH) mellett egy másik olasz veterán is leforgattatta a maga hasonszőrű horrorfilmjét a Várnegyedben. A legnagyobb művészfilmesek (Fellini, Antonioni, Pasolini, Bertolucci) pályafutását producerként elindító, a fantasztikum műfajával amúgy sem előtte, sem utána nem próbálkozó Tonino Cervi volt az ötletgazdája, társírója és producere ennek a misztikus, okkult horror-thrillernek. Ami a stílusérzékeny magatartást tanúsító rendezőt illeti, Gianfranco Giagninak ez az első és egyetlen említésre méltó nagyjátékfilmje, korábban főképp zenés videoklippeket készített a tévének, a közelmúltban Dante Ferretti látványtervezőről szóló dokumentumfilmmel jelentkezett. A magyar tévénéző a rossz emlékű Valentina tévésorozat kapcsán találkozhatott a nevével, Crepax erotikus képregényét adaptáló 1989-es széria (nálunk valamikor a kilencvenes évek elején adta le az MTV1) legtöbb epizódját ő rendezte. Apropó fumetti: valószínűleg a THE SPIDER LABYRINTH volt az első olyan mozgókép, ami összefüggésbe hozható Olaszország népszerű kortárs képregénysorozatával, az egy évvel korábban indult Dylan Doggal.

Az egyik forgatókönyvíró, Gianfranco Manfredi később rendszeresen ír történeteket a sorozat számára, "A prófécia" című Dylan Dog kötet konkrétan a THE SPIDER LABYRINTH alig leplezett képregényes feldolgozása.

Főszerepben:

Johnny Depp

helyett

Roland Wybenga

A gyerekkori traumája óta pókokkal rémálmodó amerikai vallásprofesszort, Alan Whitmore-t főnökei azzal bízzák meg, hogy utazzon Budapestre és keresse fel Dr. Róth-ot. A titkos nemzetközi projektben részt vevő magyar tudós éppen számottevő eredményeket ért el a kutatásban, amikor tengerentúli munkatársai elvesztették vele a kapcsolatot. 

Vágókép: 

A Budapestre érkező fiatalembert csinos nőszemély fogadja, aki bogárhátú VW kabriójával (ciao, Dylan Dog!) elviszi őt a tudós Országház utca 22. alatt található lakásához.

A félelemtől reszkető idős férfi (a Jászai Mari-díjas Lőte Attila) sietősen átadja a "bizonyítékokat", majd arra kéri Whitmore-t, további magyarázatokért jöjjön vissza később. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a később túl későnek bizonyul: aznap éjjel Dr. Róth-ot a rendőrség találja meg felakasztva a lakásában. A mennyezetről lógó holttestet pókháló fonta be.

"A nagy pókháló minden átjárót lezár... egy labirintus kijárat nélkül."

Róth feleségeként bemutatkozó pókboszorka tovább szedi áldozatait, miközben a kíváncsiságtól hajtott Whitmore megpróbálja felkutatni azt a kőtáblát, amely feltárja az ősi vallást követő nemzetközi szekta tagjait összekötő "nagy pókháló" titkát. Az ugye átjött, hogy az egész meglehetősen emlékeztet Roman Polanski A KILENCEDIK KAPU című művére? 

A stáblistán feltüntetett négy forgatókönyvíró amolyan olaszosan kutyulta össze a lovecrafti misztikát a paranoid giallóval. A zsidó nevek (Róth, Weiss, Kuhn) használata arra enged következtetni, hogy a szektát részben a kabbalistákról mintázták. Esetleg a Soros-hálózatról. Sejtelmes krimiként indul, aztán sajátos (argentós) rémálom-logikát követve csap át szürreális képregényhorrorba. A végén Sergio Stivaletti trükkmester egyenesen John Carpenter's A DOLOG babérjaira tör, a finálé utáni finálé a DÉMONOK sorozat rémével fenyeget. 

Tíz-tizenöt évvel korábban, amikor az olasz horror szénája még jobban állt, ehhez hasonló alapanyagból főzték ki a Három Anya trilógiát. A díszletbe bepattogó fekete labda által előre bejelentett gyilkosságok előképeit megtaláljuk Mario Bava és Dario Argento repertoárjában. A késeléses nagyjelenet a száradó lepedők között színtiszta SÓHAJOK.

A Cinecittá-gótika nemes hagyományait folytatva az angolul beszélő filmben a snájdig férfi sztárt divatkatalógusból vágták ki, a legendás francia színésznő, Stéphane Audran eséllyel pályázhatott volna Mater Tenebrarum szerepére. 

„Isten? Nincs Isten. Nincs Fény. Nincs Semmi.” 

Időről-időre tiszteletét teszi az euro-kult körökben nem kevésbé legendás William SZÖRNYCÁPA Berger,

az erotikus tartalomért a vetkőzőszámot bemutató Paola Rinaldi felelt,

Blaskó felügyelő a fiatalon elhunyt Sipos László.  

Az  abszolút főszerepet azonban nem holmi színész alakítja. Lokáció, lokáció, lokáció: a Várnegyed néptelen utcái,

a belső udvarok,

 a barokkos hotel impozáns csigalépcsővel,

a törökfürdő,

a város alatti barlangrendszer, amely valóságos Dante poklaként tárulkozik fel.

A különböző helyszíneken rögzített jelenetek zökkenőmentesen illeszkednek egymáshoz, velem is sikerült elhitetniük, hogy az óbudai Fő térről bekanyarodva máris a Várban vagyunk, vagy hogy a szálloda az Úri utca egyik épületében található (valójában máshol vették fel a belsőket). Nino Celeste operatőr kameráján keresztül Budapest a különös, archaikus oldalát mutatja, egy veszélyeket rejtő labirintusváros, amiben a "gonoszság takácsai" lassan behálóznak mindenkit. Még akkor is, ha az illető amerikai útlevéllel rendelkezik. Kétlem, hogy bármiféle kommunizmus-metafora húzódna a háttérben; egyszerűen arról van szó, hogy a vasfüggöny mögötti homályzóna passzol egy olyan giallóhoz, amelyik cselekményét valamilyen rendszerszintű konspirációra futtatja ki (lásd még SHORT NIGHT OF THE GLASS DOLLS).

"Egyszerre kellemesen ismerős és döbbenetesen egyedi" - írta a Deep Red magazin. A gonoszság mozitakácsainak (Bava, Argento, Fulci, Avati) nyomdokain járó film valóban kellemesen ismerős, magyarán tele van klisékkel, de saját jogán is van annyira érdekes, hogy bő nyolcvan percig lekösse az érdeklődők figyelmét. Nem annyira virtuóz, mint a THE CHURCH, szemlátomást költségvetésileg sem voltak azon a szinten, mint Argentóék, cserébe a dramaturgia kevésbé kollázsszerű, simábban állnak össze benne a kirakósdarabok. Maradva az Argento-párhuzamnál, késői olasz horrorként a THE SPIDER LABYRINTH vállalhatóbb, mint A KÖNNYEK kurva ANYJA.

A produkciót hazai részről a Magyar Televízió szervizelte. Itthon semmilyen formátumban nem került forgalmazásra, mi több, eleddig külföldön (beleértve Olaszországot) sem kapott hivatalos DVD-megjelenést. Jelenleg a legjobb minőségben elérhető/letölthető változat az az Italia 1 tévécsatornán sugárzott kópia, amiből a képanyagot szedtem.