2011. április 9., szombat

THE LOOT (1980)

Eric Tsang, 香港

Fáj a térd?
Sajogat a hát?
A magasföldszinten elfogy a szusz?
Egészségünk megőrzése érdekében egy hónapban egyszer végezzük el a következő gyakorlatot: karokat kinyújtani, polcról kungfufilmet levenni, lábhajlítás, tv/dvd beüzemelés, majompozíció:


1979-ben Jackie Chan végrehajtja élete egyik legveszélyesebb mutatványát: otthagyja producerét, Lo „A Tomboló Öklű Nagyfőnök” Wei-t és átigazol a Golden Harvest csapatához. A holdújévkor bemutatott, box-office rekordokat döntögető THE YOUNG MASTER az első szegről-végről Jackie Chan Film: ő rendezi, koreografálja, énekli a betétdalt, magánszámai alatt saját kezűleg mér végzetes csapást a narratív struktúrára. Bár e sorok írója szerint Jackie a direktori tudományokban egészen a PROJECT A-ig alulról szagolja Sammo Hung fenekét, a végső, negyed órás összekoccanást az aranylábú hapkido-mesterrel majdnem annyira megkönnyeztem, mint Pistike az Avatárt.


Mindeközben a hoppon maradt Lo Wei független oldschool próbálkozásai sorban mondják be az unalmast a mozipénztáraknál, köztük az Eric Tsang (MAD MISSION, FATAL VACATION) rendezte THE LOOT is. Pedig igazán nincs miért szégyellnie magát, sőt megkockáztatom: több szempontból jobban sikeredett, mint az említett JC produkció.


Eric Tsang (tudod, az a magas, vékony fickó az INFERNAL AFFAIRS-ban) még mielőtt csatlakozott volna a modern vígjátékokra kitalált Cinema City stúdióhoz, megjárja a hongkongi akcióipar ranglétráját a kaszkadőrségtől A SHAOLIN 36 PRÓBATÉTELE forgatókönyvírásáig; rendezőasszisztensként olyan kungfufilmek körül legyeskedik, mint a WARRIORS TWO vagy a FEARLESS HYENA. Ez utóbbi forgatásán kötött barátságot Lo Wei-jel, és kapott lehetőséget két szorosan egymás után készült harcművészeti film megrendezésére.


Felsőfokú Chinglish nyelvvizsgával rendelkezőknek ITT a Joy Sales dvdborítójára hányt szinopszis, amúgy meg:
Willy Young (Shaw Bros. sztár David Chiang) foglalkozásszerűen űzi a gonosztevőket a fejükre kitűzött vérdíjakért cserébe, régi ismerőse, Chung Fong (Shaw Bros. sztár #2 Norman Tsui) az apja antikvitás üzletét kifosztó rablókat keresi rendületlenül. A banditavadász duó egy földesúr házában jön újra össze, feladatuk megvédeni gazdag megbízójukat a hírhedt "Pók" előre megüzent átkának beteljesülésétől. Miközben a nevezett személy munkához lát leépíteni a Lily Li - Ko Fei párossal kiegészült háztartást, a színfalak alatt található kínzókamrában egy Edgar Wallace miszteriből szalajtott vöröskámzsás tormentor próbálja megtudni, hová van elrejtve a címszereplő ("loot"= szajré, zsákmány).


A Shaw Brothers fényűző szobabelsőihez szokott szemeknek aluldíszletezettnek tűnő, csóró Lo Wei karatékának viszont teljesen korrekt kivitelű THE LOOT háromszoros hurrát érdemel a következők miatt: a Lau Kar Leung tanítványok által megkoreografált, hosszúsnittes harcászat magát a mestert idézik, a 15 percig kitartott finis önmagában megéri a dvd árát. A precíz támadó/védekező mozdulatokon butaság számon kérni az utcai harcok realisztikáját, ez nem erről szól, sokkal inkább a küzdelem előadóművészetté (martial arts) nemesüléséről. És ha olyan jól adják elő, mint itt, akkor az - a honi critikus ficusok egyik kedvenc frázisát idézve - „mai szemmel nézve is” baromi élvezetes tud lenni.


Ilyen mértékű akciózás mellett a történet általában félúton belevész a nagy semmibe, de ilyesmiről kivételesen nincs szó. Wong Ying (nem összekeverendő Wong Jing-gel) "Story by" kreditje több klasszikus stáblistáján feltűnik, úgysmint THE SWORD, ENCOUNTERS OF THE SPOOKY KIND és a MR.VAMPIRE. Ha nem is az a körömrágós fajta, a forgatókönyv wuxiás krimiszála jól adja a karakteres arcú karakterek alá a motivációt, a laza üzemmódban nyomuló Chiang/Tsui pedig a könnyed hangvételről gondoskodnak.


A film igazi különlegessége éppen a komikumában rejlik: egy posztmodern gondolkodású, a középszerű sablonmoziknak fityiszt mutató kosztümös kungfuvígjátékkal van dolgunk. A dárdák/kardok mellett bevetésre kerül az irónia és cinizmus fegyvere, az egysorosokkal megtűzdelt szitkom már a Cinema City csapásirányát jelöli ki. Szóba jön Tarzan, az ICAC és...(?):


Eric Tsang ezeket az anakronisztikus moleitau szösszeneteket egy harcművész ritmusérzékével helyezi be filmjébe (Tsang Sammo Hungtól leste el az editálás csínját-bínját), ha meg elkezd játszadozni a műfaj szakállas kliséivel, az olyan mókás perceket/pillanatokat szül, mint az utolsó szavait kiköhögő haldokló többszöri újraélesztése, vagy a szokásos fríz-frame konklúzió kissé módosított változata. Ahhoz képest, hogy Stephen Chow ekkor még egy gimnázium padját koptatta, ezek már tudtak valamit...


A rokkant angol feliratokkal járó strapa (assassin helyett „assistant” és hasonlók) is része annak a 36 próbatételnek, amin keresztül eljuthatunk egy ínyenceknek való, a társainál fél marékkal eszesebb kf-vígjáték nyújtotta nirvánába. És ha már ott járunk, látogassuk meg a THE LOOT szomszédját, az ugyanezzel a stábbal véghez vitt THE CHALLENGER-t is.