2018. október 18., csütörtök

SHOCK WAVES (1976)

Ken Wiederhorn, USA


Totenkorps - talán hallottál róla a történelemtanulmányaid során. A második világháborúban a németek a tökéletes emberi fegyver kifejlesztésén munkálkodtak; misztikus praktikák segítségével olyan se nem élő, se nem halott katonákat hoztak létre, akik képesek voltak bármilyen körülmények között harcolni, bármiféle fegyverzet és ellátás nélkül. Korábban a Magyar Királyi Honvédség próbálkozott hasonlóval, amikor hadsereget küldtek a Don-kanyarba. A kísérlet a náciknak sem volt diadalmenet, a csatatérre tartó hajóúton a Halálhadtest tagjai irányíthatatlanná váltak és a sajátjaik ellen fordultak. A parancsnok végül elsüllyesztette a tengerjárót a Karibi-szigetvilágban. 


Innen veszi fel a fonalat a fikció, amint évtizedekkel később a hajótörést szenvedett turisták a lakatlan szigeten álló Öreg Sötét Hotelben összefutnak az egykori SS-parancsnok szerepére besorozott Peter Cushinggal. A part menti sekélyesben sertepertélő élőhalott alakulat pedig alig várja, hogy kijöhessen a hullámsírból egy kis öldöklés erejéig... Achtung! Rated PG.


A vérengzéstől mereven elzárkózó SHOCK WAVES mintha két sikerfilm, AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA és a CÁPA szerelemgyereke lenne, legalábbis látszólag, mert a floridai forgatás '75 nyarán, a Spielberg-film bemutatójának a környékén már javában zajlott.

Eközben, valahol a spanyol partoknál ---

Az újdonságot a náci zombik jelentették, hozzájuk hasonlót korábban csak egy-két ósdi poverty row horrorban vetettek be hányaveti módon. A második világháború alatt készült REVENGE OF THE ZOMBIES őrült náci doktora - a SHOCK WAVES egyik mellékszerepében látható John Carradine - titkos laboratóriumában állítja elő zombikatonáit, akik segítségével győzelemre akarja vinni a Harmadik Birodalmat. (Szpojler: nem sikerül.)


A hetvenes évek közepén a militáns zombulás egy társadalmi folyamatokra érzékenyebb amerikai rendező kezében akár az elszúrt vietnami háború kiprovokálta zsigeri reflexként is működhetne (lásd DEATHDREAM), csakhogy Ken Wiederhornt egyáltalán nem olyan fából faragták, mint mondjuk George A. Romerót. A horror műfajától saját bevallása szerint mindig is idegenkedő rendező (aki később full paródiába fullasztotta AZ ÉLŐHOLTAK VISSZATÉRNEK második részét) lelki szemei előtt egy 16mm-re forgatott kis B-film jövedelmezőségének a kilátása lebegett. A megérzése beigazolódott, később a videotékákban is rendkívül kelendőnek bizonyuló film bevételeit a mai napig számolják a könyvelők.


Az elsőfilmes és munkatársai a szűkös erőforrásaikhoz képest egyáltalán nem végeztek rossz melót, a minimálelektro zene, a szörnymaszkok különösen hatásosak. Vágó gyakornok: Gárdos Éva. Ami az ilyesfajta zombifilmekben másodlagos szerepet játszó színészeket illeti, Peter Cushing a hidegvérű brit profizmusát egy rangon aluli produkcióban is meg tudta őrizni, a másik horrorveterán, a hajóskapitányt alakító John Carradine a rendező szerint már fél lábbal a sírban volt, amikor leszerződtették. "Tíz évvel később forgattam vele!" - kontráz rá az audiokommentárban Fred Olen Ray (aki a standfotós volt). És ha már sztárokról van szó: The Girl in the Visible Yellow Bikini. Itt bontogatta szárnyait Brooke Adams, A HOLTSÁV csinos női főszereplője.


A történetet sejtelmesen felvezető természeti jelenségen keresztül visszaköszön az akkor ismét az érdeklődés középpontjába került Bermuda-háromszög rejtélye; Olaszországban, ahol több producer is meglovagolta a témát, A háromszög szeme címen forgalmazták a filmet. Apropó, olaszok: ha egyenként számba vesszük az összetevőket - szellemhajó, vízizombi, trópusi szigetre vetődő turisták, a kreatúrák áldozatává váló "őrült doktor" –, szépen összeáll a ZOMBI jelentős része. Lucio Fulci víziója azonban egy kontinenseken átívelő splatter-akció orgia a SHOCK WAVES együgyűségéhez képest. 


A néhány beállítással összegezhető koncepció (az óceánból kimasírozó szőke, egyenruhás élőhalottak nyújtotta hátborzongató látvány) rabjaként jobb híján ide-oda futkározással bekkelték ki a játékidőt. Most szólj hozzá, az egyik ilyen előremenekülős jelenetben a nácik elől hőseink egy égetőkemencébe bújnak be. Az agyzsibbasztó hullámokat generáló vontatottság láttán egyeseknek a ZOMBInál még nyilvánvalóbb európai koppintások rémképe derenghet fel; az OASIS OF THE ZOMBIES (Franco) és a ZOMBIK TAVA (Rollin) okozta sokk után a SHOCK WAVES megtekintése katonadolog. 

2018. október 7., vasárnap

DEMON WITCH CHILD (1974)

Amando De Ossorio, spanyol


Vade Retro Satan vallási műsorunk korábbi adásában I. Paul Naschy horrorpápa tiszteletére küldtünk a pokolba egy Ördögűző-koppintást (EXORCISMO), most Amando De Ossorio testvér azonos indíttatásból keletkezett művén a sor. A még javában a mozik műsorán lévő, illetve Spanyolhonban a cenzori hercehurcák miatt még bemutatás előtt álló hollywoodi blockbuster villámgyorsan összerántott átirata a Vakhalottak széria szerzőjétől pont annyira provinciális, ahogy azt egy hetvenes évekbeli spanyol horrortól várjuk, NA DE birtokában van annak a természetfeletti képességnek, hogy bűnös élvezetet nyújtson a híveknek. Itt most különösen azokra gondolok, akiket elbűvölt De Ossorio THE NIGHT OF THE SORCERERS-je, merthogy közel hasonló kaliberű nonszenszről van ám szó. 


Templomfosztogatás vádjával a rendőrök letartóztatják a város szélén tanyázó cigányasszonyt. A gyerekrablással is meggyanúsított sátánista boszorka kihallgatása közben öngyilkosságot követ el, szelleme átköltözik a rendőrparancsnok tízéves forma kislányának testébe. A szerepet egyébként nem bízták a véletlenre, a WHO CAN KILL A CHILD-ban is látható Marián Salgado Linda Blair spanyol szinkronhangja volt.


A gazdag családi fészek jól nevelt gyermeke elkezd minősíthetetlenül viselkedni, olyan akrobatikus mutatványokat végez, mintha látta volna AZ ÖRDÖGŰZŐ kimaradt jelenetét ("spider walk"). A mocskos szájánál is rosszabb, hogy éjszakánként a halott boszorka képében feketemiséket celebrál kisbabákat feláldozó szektája élén. A tudomány embere ("Adjon be neki gyorsan klórpromazint!") orvosi esetként próbálja magyarázni a történéseket, a fiatal pap sátáni erőkre gyanakszik. Az örökkévalóságig (három perc) tartó hitvitára az apa tesz pontot: "Gyógyszerek vagy ördögűzés... Számomra lényegtelen, hogy elmebeteg vagy lepaktált az ördöggel, nincs szükségem se mágikus, se logikus magyarázatokra - véget kell vetnünk ennek a borzalomnak!" Ámen.


Hispán mivoltát két bazinagy amerikai tragaccsal és angolszász karakternevekkel leplezni próbáló LA ENDEMONIADA (spanyol cím) felelősei pont annyi alkotóelemet raboltak össze, hogy filmjüket ránézésre össze lehessen téveszteni az eredetivel - e tekintetben a bejegyzést indító grafika önmagáért beszél. Az egyezés csak még jobban rávilágít a két kultúrkör közti különbségekre: az amerikaiak racionális, pszichologizáló szemléletmód mezsgyéjén haladva vonszolták át a publikumot a természetfelettibe, míg a "maradi" spanyoloknál - ahol a vándorcigányok csecsemők vérét isszák - az anyag habozás nélkül átadja magát az irracionalitásnak, pszichodráma helyett a moralizálás jegyében. Egy olyan filmben, amiben a sátánimádók kizárólag nők, Karras atya bűntudattal terhelt lelki válsága spanyol fordításban a katolikus nőfóbia szerves részévé válik ("Miattad váltam kurvává!” hányja az ex-barátnő a cölibátust választó pap szemére). A jelenség nemi szerves apoteózisában a démoni kislány lenyisszantja áldozata péniszét, a véres ereklyét díszcsomagolásban adja át a férfi kedvesének. Speciel ilyenre AZ ÖRDÖGŰZŐ rendezői változatából sem emlékszem.


A templom egerének Ördögűzője valójában egy boszorkánymese, ami ripoff ide vagy oda, belesimul De Ossorio "mesés" filmográfiájába. A rendező a vakhalottak után ismét egy felettébb groteszk szörnyeteggel állt elő, a bibircsókos vénasszonyból és a furcsa ábrázatú kislányból összegyúrt mini-boszi maga a testet öltött rémálom.